Kétezer milliárd forint nyomában járnak a nyomozók

A kormányzati átvilágítások eredményeit most már egyetlen nyilvános felületen lehet követni: a kabinet a napokban tette közzé azt az összesítést, amelyben 21 büntetőfeljelentés szerepel. A lista kilenc minisztérium vizsgálatai alapján állt össze, és az érintett közpénz becsült értéke 2103 milliárd forint. 11 ügyben már nyomozás indult, a többinél a feljelentés elbírálása vagy a nyomozó hatóság döntése következik. A szám önmagában is rendkívüli: több mint kétbillió forint egyetlen listán, különböző állami programok, hitelek, támogatások és közbeszerzések mögött.

A legfontosabb óvatossági szabály ugyanakkor már az első mondatoknál szükséges. A 2103 milliárd forint nem megállapított kár, és nem is olyan összeg, amelyről bíróság kimondta volna, hogy jogellenesen tűnt el. A kormány honlapja maga is jelzi, hogy a feljelentésekben szereplő összegek eltérhetnek attól, amit később szakértők, nyomozók, ügyészek vagy bíróságok állapítanak meg. A lista ezért az állami pénzekkel kapcsolatos gyanúk és vizsgálatok térképe. Politikai jelentősége már most van, büntetőjogi értelemben azonban minden egyes ügynek külön bizonyítási utat kell végigjárnia.

A teljes összeg több mint fele négy Eximbank-ügyhöz kapcsolódik. A kormány összesítése ezeknél 1123 milliárd forintnyi érintett közpénzzel számol. Az Eximbank száz százalékban állami tulajdonú pénzintézet, alapfeladata a magyar export finanszírozásának segítése, vagyis önmagában az nem rendellenes, ha jelentős és kockázatosnak látszó külföldi projekteket finanszíroz. A mostani vizsgálatok lényege éppen az, hogy a döntések megfeleltek-e a bank belső szabályainak, a kockázatkezelési előírásoknak, megfelelő biztosítékokat kértek-e, és az állam érdekeit szem előtt tartva születtek-e meg.

A legnagyobb tétel az egyiptomi vasúti kocsik ügye, amelynél az összesítés 640 milliárd forintnyi érintett forrást tüntet fel. A projekt célja 1300 vasúti kocsi szállítása volt az egyiptomi államvasutaknak, magyar és orosz részvétellel. A beruházás az évek során többször csúszott, a projektcégek pénzügyi és tulajdonosi helyzete is változott, miközben a teljesítés még nem zárult le. A feljelentést július 23-án tették meg, a Nemzeti Nyomozó Iroda július végén elrendelte a nyomozást. A büntetőeljárásnak kell tisztáznia, történt-e olyan döntés vagy mulasztás, amely miatt az állami pénzintézetet vagy végső soron a magyar költségvetést kár érte.

A második nagy Eximbank-tétel az Észak-Macedóniának nyújtott, mintegy 360 milliárd forintos állami hitel. A konstrukció 15 éves futamidejű, hároméves türelmi idővel, százszázalékos észak-macedón állami garanciával. A kormányzati vizsgálat azt kifogásolja, hogy az árazás nem tükrözte megfelelően az országkockázatot, ezért a magyar állam a piacinál kedvezőbb feltételekkel vállalhatott terhet. Ez azonban még nem teszi jogellenessé a hitelt: a büntetőjogi kérdés az, hogy a döntéshozók megszegték-e kötelességüket, tudatosan okoztak-e vagyoni hátrányt, illetve a kockázatvállalást kellően dokumentálták-e.

Az Eximbankhoz tartozó további két ügy kisebb összegű, de politikailag különösen érzékeny. A budapesti Sofitel szálloda finanszírozásánál a kormány 60 milliárd forintnyi érintett összegről ír; a hotel később Tiborcz István érdekeltségébe került. A vizsgálat szerint a bank saját kockázati besorolása ellenére is gyorsan született döntés a finanszírozásról, és több belső szabálytól eltérhettek. A Duna Aszfalt zambiai és kongói út- és hídprojektjénél 63 milliárd forint szerepel a listán. Mindkét ügyben nyomozás indult, és itt is el kell választani a politikai összeférhetetlenség látszatát a büntetőjogilag bizonyítható tényektől.

Az Eximbank mellett két hatalmas hazai tétel emelkedik ki. A koronavírus-járvány idején beszerzett lélegeztetőgépeknél 300 milliárd forintnyi közpénz szerepel a feljelentésben. A Külügyminisztérium hűtlen kezelés gyanújával fordult a hatósághoz, miután több ezer iratot vizsgált át, és korábban törölt elektronikus állományok helyreállításáról is beszámolt. A mohácsi Duna-hídnál 155,8 milliárd forintnyi előleg kifizetését vizsgálják, azt állítva, hogy egy részük mögött nem volt megfelelő biztosíték. Ezekben az ügyekben különösen fontos lesz rekonstruálni a döntések időpontját, a szerződéses kötelezettségeket és azt, hogy a kifizetések mögött milyen teljesítés állt.

A lista következő szintjén a Kréta, Neptun és Poszeidon informatikai rendszerek körülbelül 100 milliárdos ügye, a Gondosóra-program ugyancsak 100 milliárdos tétele, az M6-os autópálya koncessziójához kapcsolódó mintegy 100 milliárd, valamint az Országos Mentőszolgálat járműbeszerzéseinek 70 milliárdos vizsgálata található. A feljelentésekben a hűtlen kezelés gyanúja mellett egyes esetekben versenykorlátozás, költségvetési csalás, hivatali visszaélés, számviteli szabályok megsértése vagy hamis magánokirat felhasználásának gyanúja is megjelenik. Ezek csak a feljelentők jogi minősítései; a nyomozó hatóság ettől eltérően is értékelheti a tényeket.

A skála alsó végén néhány tízmilliós, illetve néhány százmilliós ügyek szerepelnek, köztük támogatási programok, kommunikációs szerződések és kisebb beszerzések. Ez azért fontos, mert az átvilágítás nem kizárólag a látványos, százmilliárdos konstrukciókra koncentrál. Az állami gazdálkodásban a sok kisebb, rosszul ellenőrzött vagy politikailag irányított döntés összeadódva szintén komoly veszteséget okozhat. Ugyanakkor a kisebb összeg sem jelent automatikusan könnyebben bizonyítható bűncselekményt: egy szabálytalan vagy pazarló döntés és a büntetőjogilag szankcionálható hűtlen kezelés között jelentős jogi távolság lehet.

A következő hónapokban ezért nem a feljelentések számának növekedése lesz a legfontosabb mutató. Sokkal többet mond majd, hány ügyben indul valódi nyomozás, hány esetben lesz gyanúsítotti kihallgatás, vádemelés, kárbiztosítás vagy vagyonzár, és hány eljárást zárnak le bűncselekmény hiányában. A rendszerváltás utáni magyar elszámoltatási kísérletek egyik visszatérő hibája az volt, hogy a politikai bejelentések jóval gyorsabban születtek, mint a büntetőeljárásokban használható bizonyítékok. Ezt az új kormánynak akkor is szem előtt kell tartania, ha a társadalmi igény erős a korábbi közpénzköltések feltárására.

A nyilvános ügytérkép önmagában előrelépés lehet, feltéve, hogy folyamatosan frissül, és a kellemetlen fejleményeket is ugyanúgy feltünteti. Ha egy nyomozást megszüntetnek, ennek is meg kell jelennie. Ha az ügyészség vádat emel, ha jogerős ítélet születik, vagy ha az állam pénzt szerez vissza, annak is követhetőnek kell lennie. A transzparencia nem állhat meg a gyanú közlésénél. A nyilvánosság akkor kap valódi képet, ha az eljárások teljes életútja látható, beleértve azt is, amikor a hatóság végül nem talál büntetőjogi felelősséget.

A kétezer milliárdos nagyságrend így kétféle történetet hordoz. Az egyik a múlté: hogyan születtek az Orbán-korszakban az állami banki, beruházási és támogatási döntések, kik ellenőrizték őket, és hol maradt el az intézményi fék. A másik már a jelené: képes-e az új állam úgy feltárni ezeket az ügyeket, hogy közben nem írja felül a nyomozó hatóságok és a bíróságok önállóságát. A pénz nagysága indokolja a részletes vizsgálatot. A jogállami bizonyítás követelménye pedig azt, hogy minden ügy végén bizonyíték, ne politikai minősítés döntsön.