Új verseny nyílt francia baloldal vezetéséért

Nyolc hónappal a 2027-es francia elnökválasztás előtt a mezőny szerkezete kezd kirajzolódni, de a második forduló párosítása még messze nem dőlt el. Az április 18-i első fordulóig még sok minden történhet. Mindenesetre a legutóbbi mérésekben Marine Le Pen áll stabilan az első helyen, miközben mögötte három külön verseny zajlik: Jean-Luc Mélenchon megpróbálja ismét maga mögé rendezni a baloldali szavazók legnagyobb részét, Édouard Philippe és Gabriel Attal az Emmanuel Macron utáni centrum vezetéséért küzd, Raphaël Glucksmann pedig azt akarja bizonyítani, hogy a reformista, Európa-párti baloldalnak önálló útja és elnökválasztási esélye is van. Glucksmann augusztus 23-i bejelentkezése az államfői székért ezért fontos fejlemény, ám az első utána készült felmérés alapján egyelőre nem ő fordította fel a kampányt. A leglátványosabb mozgást Mélenchon erősödése hozta.

Az Ifop-Fiducial augusztus 24–25-én, 1598 választásra jogosult megkérdezésével készült friss barométere hét első fordulós összeállítást tesztelt. Marine Le Pen valamennyiben 33 és 35 százalék között áll, és 13–17 százalékponttal előzi meg az adott forgatókönyv második helyezettjét. Jean-Luc Mélenchon 16–19 százalék között mozog; azokban a változatokban, amelyekben a centrista tábort csak Philippe vagy csak Attal képviseli, két hónap alatt négy-öt pontot erősödött. A hét forgatókönyvből háromban bejutna a második fordulóba. A négy jelentős baloldali szereplő – Mélenchon, Glucksmann, Marine Tondelier és Fabien Roussel – együttes támogatottsága a két fő összeállításban 35–38 százalék, vagyis a tábor mérete önmagában már elég nagy volna a választás meghatározásához. A gond továbbra is az, hogy ez a szavazótömeg több, egymással nehezen összeegyeztethető politikai ajánlat között oszlik meg.

Glucksmann bejelentésének hatása érzékelhető, de egyelőre feltételes. Ha Édouard Philippe és Gabriel Attal egyszerre indulna, Marine Le Pen 33, Mélenchon 16, Philippe 14,5, Glucksmann 11, Attal 8, Bruno Retailleau 6, Tondelier és Roussel 3-3 százalékon állna. Ebben a töredezett mezőnyben tehát Le Pen–Mélenchon második forduló következne. Ha a macronista örökséget egyedül Philippe képviselné, Le Pen 33, Philippe 18, Mélenchon 17, Glucksmann 12 százalékot kapna: ebben az esetben Philippe jutna tovább. Ha Attal maradna egyedül a centrumból, Le Pen 34 százalékos eredménye mögött Mélenchon 17, Glucksmann 15, Attal 14 százalékon állna, vagyis a Place publique vezetője már az egykori miniszterelnököt is megelőzné, de a döntőhöz még két pont hiányozna.

Még érdekesebb az a számítás, amelyben Glucksmann Mélenchon pártján, az Engedetlen Franciaországon, a La France insoumise-on kívüli teljes baloldal közös jelöltje lenne, tehát sem az ökológus Tondelier, sem a kommunista Roussel nem indulna ellene. Philippe centrista jelöltsége mellett Le Pen 33, Philippe 19, Mélenchon 18, Glucksmann 15 százalékot érne el. Attal esetleges közös centrista jelöltségénél viszont Le Pen 34, Mélenchon 18,5, Glucksmann 17, Attal 15 százalékra számíthatna. Ez Glucksmann eddigi legígéretesebb száma: másfél pont választaná el Mélenchontól. Az Ifop maga is a frissen bejelentett indulással összefüggő hatásról ír. A helyzet ugyanakkor világos: a mostani mérések egyikében sem Glucksmann a második helyezett, vagyis a jelöltsége már szűkíti a különbséget, de még nem nyitott neki utat a május 2-i döntőbe.

Érdemes ehhez hozzátenni a közvetlenül a bejelentése előtti állapotot. A Toluna Harris Interactive augusztus 18–19-i kutatásának fő forgatókönyvében Marine Le Pen 35, Mélenchon 16, Philippe 14, Glucksmann 10, Attal 8, Retailleau 6, Tondelier és Éric Zemmour 3-3, Roussel és Nicolas Dupont-Aignan 2-2, Nathalie Arthaud 1 százalékon állt. A két intézet számai módszertani okokból nem tekinthetők egyetlen idősor egymást követő pontjainak, mégis jól látszik, hol van Glucksmann lehetősége. A tíz százalék körüli önálló bázis kevés. A 15–17 százalékos sáv akkor válik elérhetővé, ha sikerül maga mögé állítania a szocialista, zöld és kommunista térfél számottevő részét, és a kampány közben centrista szavazókat is át tud húzni.

Ehhez előbb a saját politikai oldalán kell győznie. Glucksmann ugyan elnökjelöltként jelentkezett be, de októberben részt vesz a Szocialista Párt és a Place publique közös előválasztásán. Az elektronikus első fordulót október 9–10-én, szükség esetén a másodikat 16–17-én tartják. A jelenlegi mezőnyben Ségolène Royal, Philippe Brun és Jérôme Guedj is jelezte indulását. Glucksmann az esélyes, de az előválasztás politikai jelentősége jóval nagyobb annál, hogy ki kapja meg a két szervezet formális támogatását. A győztesnek azt kell megmutatnia, hogy képes egyetlen jelölt mögé szervezni a LFI-től különálló baloldalt. Yannick Jadot korábbi zöld elnökjelölt már augusztus 24-én Glucksmann mögé állt, és ez megkönnyítheti az ökológus szavazók megszólítását.

A 46 éves Glucksmann azért is szokatlan szereplője az Élysée-ért folyó küzdelemnek, mert családtörténete szinte végigvonul a huszadik század európai ideológiai konfliktusain. Apja, André Glucksmann a francia „új filozófusok” legismertebb alakjai közé tartozott. Fiatalkorában maoista volt, később a szovjet kommunizmus és a totalitárius rendszerek egyik leghangosabb bírálója lett, kiállt a kelet-európai és szovjet disszidensek, majd a csecsenek mellett. Raphaël Glucksmann olyan párizsi értelmiségi közegben nőtt fel, ahol algériai feministák, latin-amerikai ellenzékiek, kelet-európai emigránsok és orosz rendszerkritikusok fordultak meg. Ez egyszerre jelent számára kulturális és kapcsolati tőkét, valamint könnyen támadható elit hátteret egy olyan országban, ahol az establishment-ellenes indulat erős.

A családi történetnek 2026 elején került elő egy addig kevéssé ismert fejezete. A Public Sénat dokumentumfilmjéhez végzett levéltári kutatás szerint nagyapja, Ruben Glucksmann a Szovjetunió hírszerzésének dolgozott Sztálin idején, Reuven Guidoni fedőnéven, és a bolsevik forradalom külföldi terjesztéséhez kapcsolódó feladatokat kapott. Az MI5 1940-ben letartóztatta; még ugyanabban az évben meghalt, amikor az őt internálásra szállító Arandora Star hajót német torpedó süllyesztette el. A történet különös hátteret ad az unoka mai politikájához. Raphaël Glucksmann ugyanis a francia politika egyik leghatározottabb Kreml-bírálója: már a 2004-es ukrajnai narancsos forradalom idején Kijevben volt, 2009 és 2013 között Mikheil Saakashvili grúz elnök tanácsadójaként dolgozott, később pedig az Ukrajna melletti határozott európai fellépés egyik ismert szószólója lett.

Ez a pálya magyarázza, miért lett Glucksmann az orosz eredetűnek tulajdonított információs műveletek egyik korai célpontja. Július végén egy olyan hamis internetes oldal és videó jelent meg, amely a Blast francia portál arculatát másolta. A manipulált anyag azt állította, hogy Glucksmann élettársa, a televíziós újságíró Léa Salamé pénzzel próbált szerkesztőségeket rávenni a politikus népszerűsítésére. A készítők újságírók személyazonosságával éltek vissza, és mesterséges intelligenciával Edwy Plenel hangját is utánozták. Glucksmann az SGDSN tájékoztatására hivatkozva közölte, hogy a támadást a Storm-1516 nevű oroszbarát hálózat hajtotta végre, amelyet szerinte az orosz katonai hírszerzés, a GRU irányít. Francia biztonsági források megerősítették a Storm-1516 szerepét, a párizsi ügyészség augusztus 6-án vizsgálatot indított.

Glucksmann nincs egyedül. Édouard Philippe ellen már július 24-én hamis, az egészségi állapotáról szóló történeteket terjesztett ugyanaz a Storm-1516 hálózat. Gabriel Attalt augusztus elején, majd 12-én és 19-én újabb műveletek célozták: hamis híradások és francia, illetve európai médiumok arculatával készített ál-címlapok jelentek meg, köztük olyan állításokkal, hogy Parkinson-kórban szenved, vagy hogy környezetének köze lenne a francia adóhatóság elleni kibertámadásokhoz. A Viginum ezeket technikai alapon, magas bizonyossággal a Matriochka nevű oroszbarát információs művelethez kötötte. A módszer visszatérő eleme, hogy ismert szerkesztőségek hitelességét próbálják kölcsönvenni, majd automatizált terjesztéssel és vásárolt megtekintésekkel növelik a hamis tartalmak láthatóságát.

Mindez súlyos biztonsági probléma, de a politikai hatását nem érdemes nagyobbnak mutatni annál, mint amit jelenleg bizonyítani lehet. A Viginum a 2026. márciusi önkormányzati választások idején négy külföldi digitális beavatkozási műveletet azonosított, és arra figyelmeztetett, hogy 2017 óta a fontos francia választások egyikét sem kerülték el ilyen kísérletek. Ugyanez a jelentés azt is rögzítette, hogy a márciusi műveletek volumene és tényleges hatása nagyon korlátozott maradt. Az állami szolgálat 2027-re a fenyegetés erősödésére számít. Korábban olyan műveletet is feltárt, amely a La France insoumise-t és egyes jelöltjeit célozta, ezért túl korai volna minden orosz aktivitást egyetlen francia párt támogatásaként értelmezni. A dokumentált cél egyelőre inkább a bizalom rombolása, a megosztottság erősítése és a kampány napirendjének megzavarása.

A második fordulós számok közben azt mutatják, milyen nagy előnnyel indul Marine Le Pen. Az Ifop legfrissebb párosításai szerint 52–48-ra verné Édouard Philippe-et, 56–44-re Gabriel Attalt, 55–45-re Raphaël Glucksmannt, 54–46-ra François Hollande-ot, 58–42-re Bruno Retailleau-t és 67–33-ra Jean-Luc Mélenchont. Ezek pillanatfelvételek, nyolc hónappal a választás előtt, és a kampányban még súlyos gazdasági, külpolitikai vagy belpolitikai események írhatják át a sorrendet. A számokból mégis két következtetés adódik. Le Pen jelenleg minden komolyan vehető ellenfelénél erősebb, miközben az ellene legversenyképesebbnek mért jelölt Philippe. A második helyért folyó küzdelem pedig annyira szoros, hogy a centrum egysége vagy megosztottsága ugyanúgy eldöntheti a döntő párosítását, mint a baloldalon zajló Mélenchon–Glucksmann vetélkedés.

Glucksmann indulása tehát hozott elmozdulást, de még nem áttörést. A 2024-es európai parlamenti választáson a PS–Place publique listát csaknem 14 százalékig vitte, így már bizonyította, hogy országos választáson képes kétszámjegyű eredményre. Most az a feladata, hogy ezt a támogatást elnökválasztási koalícióvá szélesítse. Ehhez októberben meg kell nyernie a saját előválasztását, utána meg kell állapodnia a zöldek és lehetőség szerint a kommunisták jelentős részével, közben pedig olyan mérsékelt szavazókat is meg kell nyernie, akik Philippe vagy Attal felé hajlanak. Mélenchon jelenleg közelebb van a második fordulóhoz, Philippe pedig akkor válik különösen veszélyes riválissá, ha a centrum egy jelölt mögött sorakozik fel.

Franciaországban így egyelőre nem jelent meg új favorit; Marine Le Pen dominanciája mögött négyszereplős erőtér alakult ki. Glucksmann családi és politikai életrajza, Európa- és Ukrajna-párti profilja, valamint az ellene indított dezinformációs akciók sok médiatémát biztosítanak számára, de a választást végül a szavazatok döntik el. A legfrissebb adatok szerint Le Pen helye tűnik a legbiztosabbnak a második fordulóban. A másik helyre ma Philippe és Mélenchon a két reálisabb esélyes; Glucksmann akkor kerülhet közvetlen közelükbe, ha a szociáldemokrata és zöld térfél valóban mögé rendeződik. Az orosz műveletek közben már elkezdődtek, hatásuk azonban eddig mérhetetlenül kisebb, mint a francia pártrendszer saját megosztottságáé.