Közös drónpajzsot építenének a Balti-tenger köré
Németország a térség belügyminisztereivel egyeztet a hibrid fenyegetések elleni közös fellépésről. A légtérben megjelenő pilóta nélküli eszközök, a kábelrongálások és az orosz árnyékflotta miatt gyorsabb adatcserét és összehangolt védelmet sürgetnek.
A Balti-tenger menti európai államok szorosabb együttműködésre készülnek a drónokkal, szabotázsakciókkal és más hibrid fenyegetésekkel szemben. Alexander Dobrindt német belügyminiszter Flensburgban fogadja a térség több országának belügyi vezetőit, hogy közös eljárásokról, gyorsabb információcseréről és a pilóta nélküli repülőeszközök elleni védelem összehangolásáról tárgyaljanak. A találkozó hátterében az elmúlt évek balti incidensei és az orosz–nyugati feszültség tartós növekedése áll.
A résztvevők számára a drónfenyegetés különösen sürgős. Olcsó, kereskedelmi forgalomban is beszerezhető eszközökkel repülőtereket, katonai objektumokat, kikötőket, erőműveket és kommunikációs infrastruktúrát lehet megfigyelni. Nagyobb, fejlettebb drónok pedig robbanóanyagot vagy elektronikai zavaróeszközöket is hordozhatnak. A probléma azért nehéz, mert a békeidős európai jogrendben nem minden hatóság jogosult azonnal lelőni vagy elektronikus úton eltéríteni egy ismeretlen repülőeszközt.
Németország az elmúlt időszakban több alkalommal vizsgált gyanús drónrepüléseket katonai és ipari létesítmények közelében. Hasonló esetekről számolt be Dánia, Svédország, Finnország, Lengyelország és a három balti állam. Egy-egy incidens eredetét gyakran nehéz bizonyítani. A repülőeszköz lehet hobbigép, bűnözői célú eszköz, hírszerzési platform vagy szándékos provokáció része.
A hibrid hadviselés éppen ezt a bizonytalanságot használja ki. A támadó úgy okozhat gazdasági kárt, félelmet vagy politikai zavart, hogy közben nehéz legyen egyértelműen államhoz kötni a cselekményt. A kibertámadások, GPS-zavarások, dezinformációs műveletek, drónberepülések és infrastruktúra elleni szabotázsakciók külön-külön a háborús küszöb alatt maradhatnak, együtt azonban tartós nyomást gyakorolhatnak egy országra.
A Balti-tenger különösen érzékeny térség. Partjain NATO-tagállamok sorakoznak, miközben Oroszország kalinyingrádi területe közvetlenül a szövetség országai közé ékelődik. Finnország és Svédország NATO-csatlakozásával a térség katonai térképe jelentősen megváltozott, Moszkva pedig rendszeresen bírálja a szövetség növekvő jelenlétét.
A tengerfenék infrastruktúrája újabb sebezhető pont. Elektromos kábelek, adatvezetékek és gázvezetékek kötik össze a térség országait. Az elmúlt években több kábel és vezeték sérült meg gyanús körülmények között. Egyes esetekben hajók horgonyai okozták a rongálást, de a hatóságok azt is vizsgálták, történt-e szándékos szabotázs. A bizonyítás nehéz, mert a tengerfenéken kevés közvetlen megfigyelési adat áll rendelkezésre.
A NATO ezért fokozta a balti járőrözést, és több ország külön hajókat, repülőgépeket és megfigyelőrendszereket telepített a kritikus infrastruktúra védelmére. A katonai jelenlét azonban önmagában kevés. A kábelek nagy része magánvállalatok tulajdonában van, a kikötői és rendőrségi hatóságok pedig külön adatbázisokat használnak. Egy gyanús hajó vagy drón mozgásának gyors felismeréséhez ezeket az információkat össze kell kapcsolni.
A flensburgi találkozó egyik célja éppen az adatcsere gyorsítása. A belügyminiszterek azt szeretnék, hogy egy országban észlelt gyanús repülőeszköz vagy hajó adatai perceken belül eljussanak a szomszédos államok illetékes szerveihez. Ez különösen akkor fontos, ha az eszköz átlépi a határt, vagy több ország infrastruktúráját érintő útvonalon mozog.
Az orosz árnyékflotta külön fejezetet jelent. Moszkva a nyugati olajszankciók megkerülésére régi, gyakran bonyolult tulajdonosi hátterű tartályhajókból álló flottát használ. Ezek közül sok közlekedik a Balti-tengeren, mert az orosz olajexport fontos kikötői a térségben találhatók. Az európai országok biztonsági és környezetvédelmi kockázatot is látnak bennük.
Egy idős, gyengén biztosított tanker balesete súlyos olajszennyezést okozhatna. A biztonsági szolgálatok emellett attól tartanak, hogy egyes kereskedelmi hajók hírszerzési vagy szabotázsfeladatokhoz is használhatók. Ennek bizonyítása minden konkrét esetben külön vizsgálatot igényel, ezért az európai államok a hajók tulajdonosi, biztosítási és útvonaladatait is szorosabban ellenőrzik.
A drónvédelem jogi kérdése legalább ilyen bonyolult. Egy katonai támaszpont felett repülő ismeretlen drón esetében gyors döntésre van szükség, de lakott területen a lelövés önmagában is veszélyes lehet. Az elektronikus zavarás más kommunikációs rendszereket is érinthet. A hatóságoknak ezért többféle eszközre van szükségük: érzékelésre, azonosításra, rádiófrekvenciás zavarásra, hálóval vagy más módon történő elfogásra, végső esetben pedig fizikai megsemmisítésre.
A német kormány az elmúlt időszakban a rendőrség drónelhárító jogosítványainak bővítésén dolgozott. A balti együttműködés azért lehet fontos, mert a technikai szabványok és eljárások egységesítésével olcsóbb és hatékonyabb rendszer építhető. Ha minden ország más érzékelőt, adatprotokollt és parancsnoki láncot használ, egy határokon átívelő incidens kezelése lassabb.
Az Európai Unió is egyre több pénzt fordít a kritikus infrastruktúra védelmére. Az ukrajnai háború megmutatta, hogy a dróntechnológia néhány év alatt alapvetően átalakíthatja a biztonsági környezetet. A korábban drága katonai képességek egy része ma kereskedelmi alkatrészekből is felépíthető, és ez a belbiztonsági szervek számára új kihívást teremt.
Magyarország számára a balti fejlemények közvetlenül is tanulságosak. A kritikus energetikai és kommunikációs infrastruktúra védelme, a drónok szabályozása és a hibrid műveletek felismerése valamennyi uniós és NATO-tagállam feladata. A balti országok gyakorlata ráadásul gyorsan európai szabvánnyá válhat, amelyhez később más tagállamoknak is igazodniuk kell.
A térség országai ugyanakkor óvatosak az eszkalációval. A cél nem az, hogy minden azonosítatlan drónt vagy kábelhibát automatikusan orosz támadásnak minősítsenek. A jobb érzékelés és közös vizsgálat segíthet gyorsabban megkülönböztetni a balesetet, a bűncselekményt és az állami műveletet. Ez csökkentheti annak kockázatát is, hogy téves feltételezésből politikai vagy katonai válság alakuljon ki.
A flensburgi egyeztetés ezért egy hosszabb folyamat része. A Balti-tenger az európai hibrid védelem egyik laboratóriumává vált, ahol a rendőrségnek, a hadseregnek, a hírszerzésnek, a parti őrségeknek és a magáncégeknek közösen kell működniük. Az elmúlt évek incidensei megmutatták, hogy a kritikus infrastruktúra elleni fenyegetések gyorsabban mozognak az országhatároknál. A védelemnek ugyanezt a sebességet kell elérnie.