Háborúk közt próbálja visszaszerezni súlyát az ENSZ
A világszervezet 81. közgyűlési ülésszaka szeptember 8-án új politikai idényt nyitott New Yorkban. Finanszírozási válság, a Biztonsági Tanács bénultsága és António Guterres utódjának kiválasztása adja a szeptember végi csúcshét hátterét.
Szeptember 8-án megnyílt az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszaka, és ezzel megkezdődött az a politikai időszak, amelynek csúcspontja a szeptember 18-28. közötti magas szintű hét, majd a szeptember 22-én induló általános vita lesz. A világ vezetői ismét New Yorkban sorolják fel saját prioritásaikat, ám a világszervezet ezúttal különösen nehéz helyzetben várja őket. Ukrajnában tovább tart a háború, a Közel-Kelet konfliktusai egyszerre teremtenek humanitárius és energiaellátási válságot, a nagyhatalmak közötti verseny megbénítja a Biztonsági Tanácsot, miközben az ENSZ pénzügyi mozgástere is szűkül.
A 81. ülésszak mottója - a bizalom helyreállítása, az átalakulás kezelése, mindenki számára működő ENSZ - pontosan jelzi, milyen problémát érzékel a szervezet vezetése. A központi gond ma már nem az, hogy kevés ügy kerül a világszervezet elé, hanem az, hogy egyre nehezebb közös döntéssé alakítani a tagállamok álláspontját. A Biztonsági Tanács állandó tagjai több fontos konfliktusban közvetlenül érintettek vagy egymással szemben álló feleket támogatnak. A vétójog így sokszor megakadályozza, hogy a testület határozottan fellépjen.
A Közgyűlés szerepe emiatt felértékelődött, de a korlátai is látványosabbak. A 193 tagállam mindegyike egy szavazattal rendelkezik, ezért itt olyan politikai többségek is kialakulhatnak, amelyeket a Biztonsági Tanács vétói nem tudnak megakadályozni. A határozatok többsége azonban politikai, nem pedig közvetlenül kikényszeríthető jogi eszköz. Ukrajna ügyében a Közgyűlés többször nagy többséggel ítélte el az orosz agressziót, a háborút mégsem tudta leállítani. A testület ereje a nemzetközi elszigetelésben, a normák rögzítésében és a politikai legitimációban marad jelentős.
A szeptember végi program ezért tudatosan több olyan kérdést emel magas szintre, amelyben a Biztonsági Tanácsnál szélesebb együttműködés lehetséges. Szeptember 23-án klímaügyi és igazságos átmenetről szóló találkozót tartanak, másnap a tengerszint-emelkedés egzisztenciális veszélyeiről tárgyalnak, szeptember 25-én a járványmegelőzés és felkészülés kerül napirendre. Szeptember 29-én külön magas szintű ülést szentelnek a nukleáris fegyverek teljes felszámolásának. A témaválasztás azt mutatja, hogy az ENSZ továbbra is olyan ügyekben próbál közös keretet teremteni, amelyek nem állnak meg az országhatároknál.
A politikai hitelesség mellett azonban egy sokkal prózaibb probléma is fenyegeti a szervezet működését: a pénzhiány. António Guterres főtitkár 2026-ban többször figyelmeztetett arra, hogy a be nem fizetett tagállami hozzájárulások miatt az ENSZ likviditási válságba kerülhet. Az Egyesült Államok a legnagyobb befizető, ugyanakkor több milliárd dolláros hátralékot halmozott fel. Washington augusztusban jelezte, hogy 725 millió dolláros befizetést tervez, de ezt reformokhoz köti, és az összeg csak részben enyhíti a pénzügyi nyomást.
Az ENSZ ezért már jelentős takarékossági programot indított. A 2026-os költségvetést több mint 9 százalékkal csökkentették, álláshelyeket szüntetnek meg vagy költöztetnek olcsóbb szolgálati helyekre, és az úgynevezett UN80 reformfolyamatban szervezeti összevonásokat, egyszerűbb eljárásokat és hatékonyabb gazdálkodást készítenek elő. A reform támogatói szerint a szervezet régóta túl bürokratikus. A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy a költségcsökkentés éppen akkor gyengítheti a békefenntartást, a humanitárius segítséget és a fejlesztési munkát, amikor ezekre nagyobb szükség lenne.
Az amerikai hozzáállás ezért a szeptemberi ülésszak egyik meghatározó tényezője. Donald Trump kormánya korábban több ENSZ-intézménnyel szemben is keményebb pénzügyi és politikai feltételeket szabott, és a hozzájárulásokat eszközként használja a reformok kikényszerítésére. Az Egyesült Államok nélkül a világszervezet költségvetése nehezen tartható fenn, ugyanakkor a tagállamok jelentős része attól tart, hogy a legnagyobb befizető túl nagy politikai befolyást szerez a szervezet működése felett.
A 81. Közgyűlés élére Khalilur Rahman bangladesi külügyminiszter került. Megválasztásakor hat prioritást nevezett meg: a béke és biztonság erősítését, a fenntartható fejlődési célok gyorsítását, a klímavédelmet, az emberi jogokat, a mesterséges intelligencia és más új technológiák kormányzását, valamint az ENSZ reformját. Elnöksége különösen kényes időszakra esik, mert az ülésszak alatt dől el az is, ki követi Guterrest a főtitkári poszton.
Guterres második ciklusa december 31-én véget ér, és harmadik mandátumot már nem tölthet be. A főtitkár kiválasztása a világszervezet egyik legpolitikusabb folyamata. A jelölteket a tagállamok nevezik, nyilvános meghallgatások követik, de a tényleges áttörés a Biztonsági Tanácsban történik, ahol az öt állandó tag bármelyike megakadályozhatja egy jelölt továbbjutását. Csak az a személy kerülhet a Közgyűlés elé, akit a Tanács ajánl.
A mostani mezőnyben több ismert nemzetközi politikus és diplomata szerepel, köztük Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója, Rebeca Grynspan, az UNCTAD főtitkára, María Fernanda Espinosa volt ecuadori külügyminiszter és más, különböző régiókból érkező jelöltek. Több nő indulása újra felerősítette azt a várakozást, hogy nyolcvan év után először nő vezetheti az ENSZ-t. A földrajzi rotáció és a nemek közötti egyensúly azonban csak addig számít, amíg összeegyeztethető az amerikai, kínai, orosz, francia és brit nagyhatalmi érdekekkel.
A főtitkárváltás különösen fontos, mert Guterres utódja egy olyan szervezetet vesz át, amelynek egyszerre kellene reformálnia saját működését és reagálnia a világrend átalakulására. A hidegháború után kialakult optimizmus, amely szerint a nagyhatalmak egyre több ügyben tudnak együttműködni, mára nagyrészt eltűnt. A Biztonsági Tanács összetétele továbbra is az 1945-ös hatalmi viszonyokat tükrözi, miközben India, Brazília, afrikai államok és más feltörekvő országok nagyobb képviseletet követelnek.
A szeptemberi ülésszak egyik valódi tétje ezért az lesz, hogy a reformvita eljut-e a szerkezeti kérdésekig. A tagállamok rendszeresen egyetértenek abban, hogy hatékonyabb és reprezentatívabb ENSZ-re van szükség, ám a részleteknél gyorsan szétesik a konszenzus. A Biztonsági Tanács bővítése például egyszerre vet fel regionális rivalizálást, vétójogi és képviseleti problémákat. A finanszírozási reformnál hasonló a helyzet: mindenki stabilabb rendszert akar, de kevesen vállalnának nagyobb kötelező hozzájárulást.
A világszervezet súlyát végül nem a New York-i beszédek hangereje dönti el. A 81. Közgyűlés akkor lehet jelentős, ha a tagállamok legalább néhány területen képesek működő kompromisszumot kialakítani: a pénzügyi válság kezelésében, a következő főtitkár kiválasztásában, a klíma- és járványügyi együttműködésben, valamint a reformfolyamat konkrét lépéseiben. A szeptemberi csúcshét ezért egyszerre lesz a világ konfliktusainak éves leltára és annak próbája, maradt-e elegendő közös érdek ahhoz, hogy az ENSZ a következő évtizedben több legyen állandó diplomáciai fórumnál.