Nyomozás indult a Paks II.-be tett 80 milliárdért

A Paks II. beruházás körüli vita új szakaszba lépett: már nemcsak politikai és energetikai, hanem büntetőjogi kérdés is, mi történt a projektre fordított közpénzekkel. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Paks II. Atomerőmű Zrt. 2025 végi, közel 80 milliárd forintos tőkeemelésével kapcsolatban. A nyomozás ténye nem jelenti senki bűnösségének megállapítását, de a beruházás történetében először került ilyen közvetlenül büntetőeljárási fókuszba egy nagy állami pénzmozgás.

Az ügy középpontjában 79,6 milliárd forint áll. A magyar állam 2025 decemberében ekkora összeggel emelte meg a Paks II. Zrt. tőkéjét, a pénz pedig a projekt orosz fővállalkozójához, az Atomsztrojexporthoz került. Önmagában egy tőkeemelés természetesen nem bűncselekmény. A kérdés az, hogy a kifizetés pillanatában megvolt-e hozzá minden szükséges uniós jogi alap, és ha nem, a döntéshozók tudhatták-e, hogy az állami támogatás folyósítása jogszerűségi kockázatot hordoz.

A történet kulcspontja 2025. szeptember 11. Az Európai Unió Bírósága akkor megsemmisítette azt az európai bizottsági határozatot, amely korábban jóváhagyta a Paks II.-nek nyújtott magyar állami támogatást. Ez nem ugyanazt jelenti, mint a teljes beruházás automatikus betiltása, de megszüntette azt a korábbi uniós döntést, amelyre a támogatási konstrukció jogszerűségét alapozták. Ettől kezdve minden további állami finanszírozásnál különösen fontos kérdéssé vált, milyen jogcímen és milyen kockázat mellett történik a kifizetés.

Tordai Bence volt országgyűlési képviselő erre építette feljelentését. Állítása szerint a decemberi pénzmozgás már olyan időszakban történt, amikor a kormány tudhatta, hogy nincs érvényben a korábbi uniós jóváhagyás. Tordai januárban már tett feljelentést, azt azonban elutasították. A tavaszi kormányváltás után újabb beadvánnyal fordult a hatóságokhoz, és ebben több korábbi kormányzati szereplőt is megnevezett. A rendőrség most ennek nyomán rendelte el a nyomozást ismeretlen tettes ellen.

A büntetőjogi kérdés azonban bonyolultabb annál, mint hogy volt-e vagy sem uniós engedély. A hűtlen kezeléshez azt kell vizsgálni, hogy valaki idegen vagyon kezelésével megbízott személyként megszegte-e kötelességét, és ezzel vagyoni hátrányt okozott-e. Vagyis a nyomozóknak nemcsak azt kell feltárniuk, milyen uniós jogi helyzet állt fenn 2025 decemberében, hanem azt is, ki döntött a tőkeemelésről, milyen szakmai és jogi vélemények álltak rendelkezésére, milyen szerződéses kötelezettségek terhelték az államot, és keletkezett-e ténylegesen vagyoni hátrány.

Ez utóbbi különösen fontos. Ha a pénzért a magyar fél szerződés szerint járó munkát, eszközt vagy szolgáltatást kapott, a büntetőjogi kár bizonyítása másképp alakulhat, mint akkor, ha az összeg jogalap nélkül vagy ellenszolgáltatás nélkül került ki. Az uniós állami támogatási jog megsértése és a magyar büntetőjogi hűtlen kezelés nem azonos fogalom. Lehet közöttük kapcsolat, de az egyikből nem következik automatikusan a másik.

A nyomozás politikai súlyát az adja, hogy Paks II. nem egy elszigetelt beruházás, hanem az Orbán-korszak egyik legnagyobb stratégiai projektje. A magyar és az orosz kormány 2014-ben állapodott meg a két új blokk megépítéséről és az orosz hitelről. Az eredeti menetrendhez képest a projekt éveket csúszott. A tényleges építkezés 2026 elején indult látványosabb szakaszba, miközben a költségek, a finanszírozás, az orosz technológiai függés és az európai szankciós környezet folyamatosan változott.

A Tisza-kormány hivatalba lépése után világossá tette, hogy felülvizsgálja a projektet. Magyar Péter miniszterelnök augusztusban arról beszélt, hogy komoly kétségei vannak a szerződés teljesítésével kapcsolatban, és nyilvános átvilágítást ígért. A kormány a Paks II. Zrt. vezetését is lecserélte: Jákli Gergely helyére Ságodi Attila került. Ez önmagában még nem jelenti a beruházás leállítását, de azt mutatja, hogy az új kabinet nem tekinti változatlanul folytathatónak az örökölt konstrukciót.

Az energetikai környezet közben még sürgetőbbé tette a kérdést. A rendkívül alacsony dunai vízállás augusztus elején megmutatta, mennyire sérülékeny a jelenlegi paksi atomerőmű hűtése. A termelést drasztikusan vissza kellett fogni, és csak a vízállás javulásával lehetett fokozatosan visszaépíteni a kapacitást. A kormány ezután azt is felvetette, hogy a Paks II. eredeti, nyílt vízi hűtésre épülő terveit újra kell vizsgálni. Így a beruházás jövőjéről egyszerre zajlik műszaki, pénzügyi, geopolitikai és most már büntetőjogi vita.

Az orosz fővállalkozó szempontjából a helyzet szintén kényes. A Roszatom korábban jelezte, kész megmagyarázni a szerződéses konstrukció részleteit, ha a magyar megrendelő ezt kéri. A szerződések jelentős része azonban nem nyilvános, részben üzleti, részben nukleáris biztonsági indokokra hivatkozva. Ez megnehezíti a közéleti ellenőrzést: a nyilvánosság sokszor csak az összesített költségeket és a kifizetések egy részét látja, miközben a konkrét teljesítési mérföldkövek, kötbérek és kockázatmegosztási szabályok nem ismertek.

A nyomozás ezért az átláthatóság szempontjából is fontos lehet. A hatóság bekérheti azokat a döntés-előkészítő iratokat, jogi véleményeket, igazgatósági dokumentumokat és szerződéses mellékleteket, amelyekből rekonstruálható, hogyan született a 79,6 milliárdos döntés. Ebből kiderülhet, hogy a kormányzat milyen információk birtokában cselekedett, és volt-e olyan figyelmeztetés, amelyet figyelmen kívül hagytak.

Ugyanakkor az ügy könnyen politikai túlértelmezés áldozatává válhat. Tordai Bence a nyomozás megindítását a rendszerváltás bizonyítékaként ünnepelte, és korábbi kormánytagok büntetőjogi felelősségét vetette fel. A rendőrségi határozat azonban ennél jóval szűkebb állítás: azt rögzíti, hogy a gyanú elérte azt a szintet, amely indokolja a nyomozást. Nincs még gyanúsított, vádirat vagy bírósági döntés. A jogállami különbség éppen az, hogy a politikai vélemény és a büntetőjogi felelősség nem ugyanaz.

Az új kormány számára is fontos próba lesz, mennyire tartja távol magát a nyomozástól. Ha a kabinet rendszeresen előre megmondja, kit kell felelősségre vonni, azzal gyengítheti saját intézményi reformjainak hitelességét. Ha viszont a rendőrség és az ügyészség szakmai autonómiáját tiszteletben tartva nyilvánosságra hozza az átvilágítás dokumentumait, azzal több információt adhat a közvéleménynek anélkül, hogy büntetőeljárási eredményt előlegezne meg.

A Paks II. jövője ettől még nem dől el a nyomozásban. Magyarországnak hosszú távon új villamosenergia-termelő kapacitásokra van szüksége, miközben az első paksi blokkok élettartama sem végtelen. A kérdés az, hogy a jelenlegi orosz projekt műszakilag, pénzügyileg és geopolitikailag még mindig a legjobb válasz-e erre, vagy olyan mértékben megváltoztak a körülmények, hogy a szerződést újra kell tárgyalni, esetleg más technológiai és finanszírozási megoldásokat is komolyan mérlegelni kell.

A következő hetekben ezért két folyamat fut majd párhuzamosan. A rendőrség a múlt egy konkrét pénzmozgását vizsgálja: ki és milyen jogi helyzetben döntött a közel 80 milliárd forintról. A kormány közben a jövőről dönt: milyen formában folytatható Paks II., milyen hűtési megoldással, milyen költséggel és milyen nemzetközi partnerekkel. A két ügy összefügg, de nem szabad összekeverni őket.

A legfontosabb új információt végül nem feltétlenül egy látványos őrizetbe vétel hozza majd. Sokkal többet mondhatnak a döntés-előkészítő dokumentumok: milyen figyelmeztetéseket kapott a korábbi kormány az uniós bírósági ítélet után, milyen fizetési kötelezettséget tartott fenn az orosz szerződés, és milyen alternatívákat mérlegeltek. Ha ezek nyilvánossá válnak, végre pontosabban lehet megítélni, hogy a 79,6 milliárdos tőkeemelés felelős állami döntés, súlyos jogi tévedés vagy büntetőjogi relevanciájú vagyonkezelés volt-e.