Támadásban a levélszavazás: a populizmus új célpontja
Szisztematikus politikai hadjárat indult a postai voksolás intézménye ellen, miközben a tudományos vizsgálatok és a választási adatok cáfolják a rendszerszintű csalásokról szóló állításokat.
Donald Trump szavait hallgatva a választópolgár könnyen arra a következtetésre juthatna, hogy a postai úton történő voksolás a demokratikus berendezkedés végóráit jelenti. Az amerikai elnök rendszeresen manipulációt, választási csalást és korrupciót emleget, amikor a levélszavazás intézménye kerül szóba. Folyamatos jogi és politikai erőfeszítéseket tesz a lehetőség korlátozására, ami számos folyamatban lévő perhez és ellentmondásos bírósági ítélethez vezetett, komoly bizonytalanságot teremtve a félidős és elnökválasztási folyamatokban. Ez a fajta megközelítés azonban messze nem egyedi jelenség a nemzetközi politikai színtéren, hiszen Európában is hasonló szónoklatokat hallani a jobboldali radikális és populista pártok részéről. Németországban az Alternatíva Németországért, az Alternative für Deutschland (AfD) óvatosságra inti szavazóit, és azt javasolja nekik, hogy csak a legindokoltabb kivételes esetekben vegyék igénybe a postai lehetőséget. Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a 2016-os szövetségi elnökválasztási küzdelem óta ismételten és határozottan követeli a belföldi levélszavazás teljes eltörlését. A kérdés elkerülhetetlenül adódik: miért éppen a jobboldali populista erők indítottak ilyen éles támadást a szavazás ezen formája ellen.
A történeti és igazságügyi tényekhez hozzátartozik, hogy valóban előfordultak egyedi visszaélések a levélszavazások során. Németországban például egy idősotthon vezetője egy 2006-os alsószászországi helyhatósági választáson arra vette rá az otthon lakóit, hogy a férjére és a fiára adják le voksukat. A csalásra fény derült, az érintett intézményvezetőt pedig a bíróság jogerősen elítélte választási csalás elkövetése miatt. Az ilyen és ehhez hasonló egyedi esetek ellenére az elemzők és a választási szakértők egybehangzóan állítják, hogy a levélszavazás rendszere az Egyesült Államokban, Németországban és Ausztriában is alapvetően rendkívül biztonságos, és szigorú ellenőrzési mechanizmusok védik a visszaélésektől.
A pártonkívüli amerikai kutatóintézet, a Brookings Institution szakemberei részletesen megvizsgálták azokat a választási csalással kapcsolatos bejelentéseket, amelyeket az Egyesült Államokban folytatott választások során rögzítettek. A kutatók elemzése arra az eredményre jutott, hogy átlagosan mindössze négy visszaélési kísérlet jutott tízmillió leadott levélszavazatra. Ez a számadat tudományos alapon cáfolja azokat a politikai kijelentéseket, amelyek rendszerszintű korrupcióról és tömeges hamisításokról szólnak.
Donald Trump és támogatói folyamatosan azt hangoztatják, hogy a postai voksolás aránytalan előnyhöz juttatja a Demokrata Pártot. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) által végzett átfogó felmérés adatai szerint az amerikai elnökválasztások során a demokrata választók 37 százaléka él a levélszavazás lehetőségével, míg a republikánus szavazóknak csupán 24 százaléka választja ezt a csatornát. A koronavírus-járvány időszakában lezajlott 2020-as választáson ez a különbség még ennél is számottevőbb volt az egészségügyi óvintézkedések és a korlátozások miatt.
A Stanford Egyetem kutatói ugyanakkor mélyreható vizsgálatnak vetették alá a választási adatokat három olyan amerikai tagállamban, ahol minden regisztrált választópolgár automatikusan megkapja a szavazólapokat a postai hálózaton keresztül. A több évtizedes időszakot felölelő adatsorok elemzése kimutatta, hogy ez a gyakorlat semmilyen érdemi vagy szisztematikus hatást nem gyakorolt a végső választási eredményekre, vagyis a lehetőség egyenlő arányban állt rendelkezésre valamennyi politikai oldal szimpatizánsai számára.
Németországban hasonló mintázat figyelhető meg az AfD esetében, amely számottevően kevesebb levélszavazatot kap, mint a többi német parlamenti párt. A német szövetségi parlamenti választáson a postai úton beérkezett voksok közül mindössze 13,2 százalékos volt az AfD részesedése, miközben a hagyományos módon, a szavazóhelyiségekben leadott urnás szavazatoknál ez az arány elért a 25,3 százalékot. A többi németországi párt esetében a levélben és a személyesen leadott szavazatok aránya lényegesen közelebb áll egymáshoz, nem mutatható ki ekkora eltolódás.
A levélben szavazó polgárok szociológiai profilja országonként eltérő képet mutat, így nehéz egyetlen tipikus levélszavazói modellt felállítani. Németországban a szövetségi választáson a 70 év feletti korosztály tagjai éltek a legnagyobb arányban a postai opcióval, és a női választók körében is kismértékben magasabb volt a levélcsomagot igénylők aránya, mint a férfiaknál. Az adatokból kiderül, hogy a fizikai mobilitás és az életkor lényeges tényező a választási csatorna megválasztásában.
Az a körülmény, hogy az Egyesült Államokban és Németországban ilyen szembetűnő különbség alakult ki a pártok támogatottságában a szavazási módok szerint, közvetlen összefüggésben áll a politikai szereplők stratégiájával. Az olyan politikusok, mint Donald Trump vagy az AfD vezető képviselői, célzott kommunikációval mozgósították saját választói bázisukat a levélszavazás ellen. Ez a stratégia gyakran azt a célt szolgálja, hogy kétségeket ébresszenek a teljes demokratikus választási rendszer legitimitásával és tisztaságával kapcsolatban.
A levélszavazás elleni narratíva építését segíti egy technikai sajátosság is. A szavazóhelyiségekben leadott urnás voksokat általában jóval gyorsabban dolgozzák fel és számlálják össze, mint a szigorúbb azonosítási folyamatot igénylő levélszavazatokat. Ennek eredményeként az első előzetes eredmények és becslések során egy adott párt jelentős előnyre tehet szert. Amikor azonban a később feldolgozott levélszavazatok beérkeznek a rendszerbe, az eredmények hirtelen eltolódhatnak, ami tökéletes hivatkozási alapot teremt a választási csalásról szóló teóriák terjesztéséhez.
A politikai elmélet és a személyes gyakorlat között ugyanakkor nem ritka az ellentmondás. Maga Donald Trump is rendszeresen él a postai szavazás lehetőségével, legutóbb éppen saját választókörzetében, Floridában adta le így a voksát a republikánus előválasztáson. Korábban a Mar-a-Lago birtokára kérte ki a szavazási dokumentumokat az egyik rendkívüli választásra. Amikor az újságírók szembesítették ezzel a ténnyel, az amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy ő soha nem ellenezte a megalapozott kivételeket. Álláspontja szerint a katonai szolgálatot teljesítők, az utazás alatt lévők, a betegséggel vagy fogyatékossággal élők számára teljes mértékben indokolt a levélszavazás biztosítása. Saját esetét azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok elnökeként teendői miatt nem tudott személyesen jelen lenni a szavazókörben.