Óriási rohamban keresik kanadai felmenőiket az amerikaiak
Egy nemrég életbe lépett jogszabályi változás és a washingtoni belpolitikai feszültségek együttesen vezettek ahhoz, hogy egyes levéltárakban húszszorosára ugrott a származási igazolások iránti kérelmek száma.
Csendes és méltóságteljes hangulat uralkodik rendes körülmények között a Québeci Nemzeti Könyvtár és Levéltár montréali épületében, ahol Észak-Amerika francia jelenlétének sok évszázados írott emlékeit őrzik. A korabeli térképek, egyházi plébániai anyakönyvek, bírósági jegyzőkönyvek és magánlevelezések között az elmúlt hónapokban meglepő pezsgés tapasztalható a kulisszák mögött. Az intézményt elárasztották az Egyesült Államokból érkező megkeresések, az amerikai állampolgárok ezrei ugyanis azt igyekeznek bebizonyítani, hogy felmenőik között kanadai születésű személyek is találhatók.
A kutatóteremben dolgozó archívumi munkatársak munkája az év eleje óta gyökeresen megváltozott, mivel a beérkező kérelmek mennyisége a korábbi időszakok többszörösére növekedett. A szakemberek fehér kesztyűben lapozzák át a századfordulós regisztereket, hogy megleljék azokat az igazolásokat, amelyek jogi alapot adhatnak az új állampolgársági eljárásokhoz. A feldolgozandó kérések száma az év első felében meghaladta a tizenkétezret, míg az előző év azonos szakaszában mindössze 520 ilyen jellegű megkeresést regisztráltak, ami több mint 2000 százalékos növekedést jelent. Ekkora volumen kezelésére az intézmény kénytelen volt tucatnyi új munkatársat felvenni és elosztani őket a tartomány különböző levéltári kirendeltségei között.
A folyamatot egy szövetségi törvénymódosítás indította el, amely alapjaiban alakította át a leszármazási alapon járó kanadai állampolgárság megszerzésének feltételeit. A szabályozás korábban szigorú határokat szabott: a külföldön született személyek főszabály szerint csak abban az esetben kaphatták meg az állampolgárságot, ha a közvetlen szülőjük Kanadában született. Ez az úgynevezett első generációs korlátozás azonban alkotmányossági aggályokat vetett fel, és az Ontario állambeli felsőbíróság jogellenesnek ítélte a rendelkezést. A szövetségi törvényhozás döntése nyomán így megnyílt a lehetőség arra, hogy visszamenőleges hatállyal ismerjék el azon személyek állampolgárságát, akik külföldön születtek, de igazolható kanadai családi vonallal rendelkeznek.
Sok érintett számára az új jogszabály azonnali változást hozott a mindennapokban. Egy Massachusetts államban élő, 65 éves nő elmondása szerint mindig is vonzódott az északi szomszédos országhoz, és részletesen ismerte kanadai nagyszülei történetét. Bár egész életében az Egyesült Államokban lakott, kulturális szempontból folyamatosan kívülállónak érezte magát az amerikai társadalomban. A polarizált politikai közeg, a választási küzdelmek kiéleződése és a megosztottság mélyülése miatt a kanadai útlevél megszerzése egyfajta biztonsági opcióként értékelődik fel a szemében.
A nyugati parton, Washington államban élő családok esetében is hasonló megfontolások figyelhetők meg. Egyesek a házastársuk ontariói felmenőinek felkutatásába kezdtek, hogy tartalék tervet biztosítsanak maguknak arra az esetre, ha a hazai életkörülmények kedvezőtlenebbé válnának. A szigorodó bevándorlási razziák, a kisebbségeket érintő intézkedések és az egészségügyi önrendelkezés körüli jogi bizonytalanságok egyaránt szerepet játszanak abban, hogy a szülők a jövőbeli lakóhely megválasztásán gondolkodnak.
A folyamatot nehezíti a határon átnyúló politikai és gazdasági feszültségek felerősödése is. Ottawa és Washington között az utóbbi időben komoly kereskedelmi viták alakultak ki, amelyeket a két ország területi és szuverenitási kérdéseit érintő kijelentések kísértek. Az amerikai elnöki adminisztráció által tett éles megjegyzések, mint például az Ontario-tó nevét érintő szimbolikus kijelentések, tovább fokozzák az aggodalmat azon lakosok körében, akik a két állam közötti stabilitást tekintik elsődlegesnek.
A jogok érvényesítése ugyanakkor nem mentes a gyakorlati akadályoktól. A leszármazási lánc igazolása komoly adminisztratív terhet ró a kérelmezőkre. Évtizedeken vagy évszázadokon keresztül a születéseket, házasságkötéseket és haláleseteket kizárólag egyházi regiszterekben tartották számon. Ennek következtében sokan csak rossz állapotban fennmaradt keresztlevelekre vagy hiányos dokumentumokra támaszkodhatnak, amikor bizonyítani próbálják a rokoni kapcsolatot. A családfakutatási roham az online térre is átterjedt, a közösségi oldalakon önsegítő csoportok gomba módra szaporodnak, miközben az Egyesült Államokban működő genealogiai társaságok külön szolgáltatásokat építettek ki az új igénylők támogatására.
A hatóságok kapacitásai szűkösek a hirtelen rászakadt feladattömeghez képest. Az ottawai bevándorlási hivatal tájékoztatása szerint a kérelmek feldolgozási ideje átlépte a két éves időtartamot. A törvény módosításakor a szövetségi kormány ugyan felkészült arra, hogy több tízezer ember nyújtja majd be az igényét, a tényleges érdeklődés azonban minden előzetes becslést felülmúlhat.
A lehetséges kérelmezők köre történelmi távlatokban is óriási. 1840 és 1930 között mintegy egymillió francia-kanadai költözött át az Egyesült Államokba, főként Új-Anglia iparosodó régióiba a jobb megélhetés reményében. A történészek által nagy elvándorlásként említett folyamat során rengeteg család elangolosította a nevét, így a korabeli Boulanger családokból Baker lett a határ túloldalán. Becslések szerint napjainkban amerikai állampolgárok milliói rendelkeznek kanadai gyökerekkel, akik közül most egyre többen indulnak el a felmenőik által megjárt út ellenkező irányába.
A jogi keretek finomhangolása közben a kanadai kormányzati szerveknek figyelniük kell a rendszer fenntarthatóságára is. Az új törvény értelmében a jövőben külföldön születő gyermekek esetében már feltételül szabják, hogy a kanadai állampolgárságú szülő a gyermek születése előtt meghatározott időt ténylegesen Kanadában tartózkodva töltse el. Ezzel a kitétellel kívánják megakadályozni, hogy az állampolgárság generációkon keresztül úgy öröklődjön tovább, hogy az érintettek semmilyen valós kötelékkel nem rendelkeznek az országgal.
Az állampolgársági kérelmek tömeges benyújtása rávilágít az észak-amerikai kontinens belső mobilitásának változó mintázataira. Míg a huszadik század elején a gazdasági felemelkedés lehetősége vonzotta a kanadai munkavállalókat az Egyesült Államok délebbi területeire, a jelenlegi folyamatokat a társadalmi biztonság megőrzése és a belpolitikai kockázatok elkerülése motiválja. A levéltárakban zajló kutatómunka így nem csupán családtörténeti érdekességeket tár fel, hanem közvetlen hatással van a két szomszédos állam közötti demográfiai és jogi viszonyok alakulására.