Gazdasági csatával indult a francia elnökválasztás

Széles mosollyal az arcán érkezett meg még augusztus végén Marine Le Pen a párizsi Roland-Garros legendás teniszstadionjába, ahol a francia politikai elit krémje gyűlt össze egy sorsdöntő gazdasági vitára. A jobboldali Nemzeti Tömörülés egykori elnökének és jelenlegi legfőbb arcának jókedve egyáltalán nem volt indokolatlan. Az Ifop közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint az 58 éves politikusnő a jövő tavaszi elnökválasztás második fordulójában jelenleg minden lehetséges ellenfelét legyőzné. Nyolc hónappal a szavazás előtt a francia munkáltatói szövetség, a Medef mintegy négyezer befolyásos cégvezető és vállalkozó jelenlétében teremtett lehetőséget arra, hogy a legfőbb jelöltek először mérkőzzenek meg egymással nyílt terepen. A tét hatalmas, a francia gazdaság helyzete ugyanis egyre feszültebb, a vállalati szektor képviselői pedig kézzelfogható válaszokat várnak a politikusoktól.

A stadionban rendezett esemény hamar rávilágított arra, hogy a politikai spektrum két széle és a centrum képviselői között áthidalhatatlanok a gazdasági ellentétek. A jelenlévő üzletemberek körében a legnagyobb felháborodást a radikális baloldal vezéralakja, Jean-Luc Mélenchon váltotta ki. A 75 éves politikus az államadósság kezelésének témájánál azonnal frontális támadást indított a hagyományos pénzügyi rendszer ellen. Mélenchon nyíltan követelte a francia államadósság azon részének törlését, amelyet a helyi jegybank, a Banque de France birtokol. Érvelése szerint ezek a tartozások a francia állampolgárokéi, mivel az ország az euróövezet tagja, így a belső adósság adminisztratív úton megsemmisíthető. Patrick Martin, a Medef elnöke már a rendezvényt megelőzően sokatmondóan úgy fogalmazott, hogy a baloldali politikus gazdasági elképzelései sokkolják őt a leginkább.

A radikális baloldal térnyerése komoly aggodalmat kelt a mérsékelt erők körében. Az Engedetlen Franciaország nevű párt alapítója az elmúlt hetekben jelentősen erősödött a felmérésekben, így egyre reálisabb forgatókönyv, hogy ő jut be a második fordulóba Marine Le Pen ellenfeleként. Ez a fejlemény a centrista erők számára felérne egy katasztrófával. Jelenleg Édouard Philippe korábbi miniszterelnök rendelkezik a legjobb esélyekkel a politikai közép jelöltjei közül. Philippe a vitában élesen visszautasította Mélenchon adósságtörlési terveit, rendkívül veszélyesnek nevezve a baloldali politikus kijelentéseit. A centrista jelölt figyelmeztette a hallgatóságot, Franciaországnak bizonyítania kell nemzetközi partnerei felé, hogy megbízható adós és teljesíti a kötelezettségeit. Az ország pénzügyi helyzete valóban kritikus: a 3,5 billió eurós államadósság abszolút értékben a legmagasabb az Európai Unióban, és eléri a bruttó hazai termék 118 százalékát.

Marine Le Pen gazdasági programja szintén markáns beavatkozásokat ígér, bár egészen más irányból közelíti meg a problémákat. A jobboldali politikus bejelentette, hogy a költségvetési vitákat megelőzően egy 125 milliárd eurós átfogó megtakarítási tervet terjeszt elő. A kiadáscsökkentést elsősorban a bevándorlásra fordított állami források drasztikus megvágásával, a szociális ellátórendszer szigorításával és az Európai Uniónak fizetett hozzájárulás csökkentésével érné el. Tervei szerint a jelenlegi közel nyolcmilliárd eurós nettó uniós befizetést ötmilliárdra kell mérsékelni. A Medef vezetése feszülten figyelte Le Pen szavait. A munkáltatók áprilisban már egyeztettek Jordan Bardellával, a Nemzeti Tömörülés hivatalos pártelnökével, akinek gazdaságilag liberálisabb, piacbarátabb megközelítése sokkal jobban rezonált a cégvezetők elvárásaival, mint Le Pen szociális fókuszú, protekcionista programja. Bardella elnökjelöltsége nyáron végleg lekerült a napirendről. Egy párizsi fellebbviteli bíróság júliusban ugyan elítélte Le Pent az európai uniós pénzek hűtlen kezelése miatt, ám a kiszabott eltiltás időtartamát úgy rövidítette le, hogy az ne akadályozza meg a negyedik elnökválasztási indulását jövő áprilisban.

A nyugdíjrendszer reformja a vita egyik leghangsúlyosabb pontjává vált, tökéletesen megmutatva a jelöltek közötti mély törésvonalakat. Édouard Philippe a szomszédos országokéhoz képest kirívóan magas francia szociális kiadásokat ostorozta. A volt kormányfő kitartott amellett, hogy a szociális modell fenntartása érdekében a franciáknak hosszabb ideig kell dolgozniuk. Korábban a 67 éves nyugdíjkorhatár bevezetése mellett érvelt, most a konkrét számadatok említésétől tartózkodott, de az irányvonal egyértelmű maradt. Ezzel szemben Le Pen megismételte a 2022-es kampányában bemutatott tervét, miszerint az általános nyugdíjkorhatárt vissza kell vinni 62 évre. Külön kedvezményt adna azoknak, akik húszéves koruk előtt léptek be a munkaerőpiacra, ők negyven szolgálati év után, már hatvanévesen visszavonulhatnának. A politikusnő számításai szerint ez évente kilencmilliárd eurójába kerülne a költségvetésnek, a liberális Institut Montaigne kutatóintézet szakértői szerint a valós teher elérheti az évi 34,7 milliárd eurót is. Mélenchon szintén a 62 éves, hosszú távon a hatvanéves korhatár visszaállítása mellett tört lándzsát, kiegészítve ezt a kötelező minimálbér azonnali, jelentős megemelésével.

Az Emmanuel Macron nevével fémjelzett elnöki ciklusok öröksége súlyos teherként nehezedik a centrista jelöltekre. A jelenlegi államfő 2023-ban, hatalmas társadalmi ellenállás és heves utcai tüntetések dacára emelte fel a nyugdíjkorhatárt hatvankettőről 64 évre. A kormányzat tavaly év végén taktikai okokból felfüggesztette a reform további végrehajtását, hogy biztosítsa a szocialista képviselők támogatását a költségvetés elfogadásához. Gabriel Attal, aki a kormánypárt, a Reneszánsz színeiben indul a megmérettetésen, a stadionban határozottan kijelentette, megválasztása esetén folytatni fogja a korhatáremelési programot. A volt miniszterelnöknek azonban nemcsak a szakszervezetekkel, a politikai ellenfelek kemény kritikáival is meg kell küzdenie.

A hagyományos baloldal képviseletében felszólaló Raphaël Glucksmann, aki várhatóan októberben kapja meg a szocialisták hivatalos elnökjelölti felkérését, kíméletlenül szembesítette a kormánypárti politikusokat az elmúlt évek gazdasági mérlegével. Glucksmann megdöbbentőnek nevezte, hogy Macron két egykori miniszterelnöke, Philippe és Attal próbál leckéket adni a felelős államadósság-kezelésről, miközben az elnöki ciklusok alatt az államháztartás hiánya elszabadult, és ezer milliárd eurónyi új adósság halmozódott fel a francia költségvetésben. A szocialista politikus érvelése rávilágított arra a nehéz helyzetre, amelyben a politikai közép találta magát: egyszerre kellene megvédeniük az elmúlt évek kormányzati intézkedéseit, és hiteles alternatívát kínálniuk a radikális kihívókkal szemben. A munkaadók szövetségének rendezvénye egyértelművé tette, a tavaszi választások tétje a francia gazdasági modell teljes újraalkotása vagy a meglévő, erősen eladósodott rendszer kényszerű toldozása-foltozása közötti választás lesz.