Titokban indult Afganisztánba a német Bundeswehr

Német speciális katonai egységek már 2001 novemberében elindultak az afganisztáni hadműveleti térségbe, miközben a Bundestag még nem adott felhatalmazást a Bundeswehr részvételére – derül ki a 25 évvel a szeptember 11-i terrortámadások után nyilvánosságra került dokumentumokból és egykori résztvevők beszámolóiból. Az NDR kutatása szerint a Kommando Spezialkräfte, a KSK két tisztje szigorú titoktartás mellett már november 14-én a Perzsa-öböl térségébe utazott. A parlament csak két nappal később szavazott az Enduring Freedom hadműveletben való német részvételről.

A történet azért különösen érzékeny Németországban, mert a Bundeswehr külföldi bevetéseinek egyik alapelve a parlamenti ellenőrzés. A második világháború tapasztalatai után kialakított német alkotmányos rendszer tudatosan korlátozza a végrehajtó hatalom katonai mozgásterét. A hadsereget gyakran „parlamenti hadseregként” írják le: fegyveres külföldi misszióhoz főszabály szerint a Bundestag jóváhagyása szükséges.

A frissen feltárt történet szerint Andreas Jödecke alezredes és egy másik KSK-tiszt már a parlamenti döntés előtt előretolt felderítő és előkészítő feladatot kapott. Fedésben, szigorú titoktartás mellett indultak el a Perzsa-öbölbe. A Bundestag 2001. november 16-án rendkívül szoros politikai helyzetben hagyta jóvá Németország részvételét az amerikai vezetésű terrorellenes hadműveletben.

Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár a szavazást bizalmi kérdéssel kötötte össze, mert a kormánykoalíción belül is komoly ellenállás volt a katonai részvétellel szemben. A Zöldek több képviselője pacifista hagyományai miatt ellenezte vagy csak súlyos fenntartásokkal támogatta a missziót. A parlamenti többség ezért rendkívül törékeny volt.

Az új információk fényében különösen kényes, hogy a Bundestag illetékes védelmi politikusait sem tájékoztatták a már folyamatban lévő előkészítő műveletről. Angelika Beer, a Zöldek akkori védelmi szakpolitikusa szerint még a parlament védelmi bizottságában sem kaptak bizalmas tájékoztatást. Beer utólag úgy értékelte, hogy katonai szempontból érthető lehetett az előkészítés, demokratikus szempontból azonban súlyos problémát jelentett a parlament megkerülése.

A KSK két tisztje november végén már Afganisztánban járt. Jödecke beszámolója szerint november 29-én Ománból amerikai C–130 Hercules szállítógéppel repültek az afganisztáni sivatagba, együtt Bob Harward amerikai Navy SEAL-parancsnokkal. A gép a Camp Rhino nevű előretolt amerikai bázison szállt le. Ők voltak az első német katonák, akik a 2001-es háborúban Afganisztán területére léptek.

Camp Rhino az amerikai erők első jelentős dél-afganisztáni támaszpontjai közé tartozott. A különleges műveleti erők a tálib rendszer elleni hadjárat gyors szakaszában használták. A német tisztek feladata az volt, hogy felmérjék a későbbi KSK-bevetés lehetőségeit, kapcsolatot építsenek az amerikai parancsnoksággal és előkészítsék a német egységek érkezését.

A korabeli kormányzati álláspont szerint az ilyen előkészítő lépések nem feltétlenül minősültek a parlamenti felhatalmazást igénylő fegyveres bevetés részének. Több akkori katonai és kormányzati szereplő ma is úgy véli, hogy felderítő vagy szolgálati útról volt szó. Harald Kujat akkori vezérkari főnök szerint nem volt szükség arra, hogy az előkészítő intézkedéseket nyilvánosságra hozzák.

Más résztvevők viszont elismerik, hogy a küldetés nyilvánosságra kerülése befolyásolhatta volna a parlamenti szavazást. Josef Niebecker, a kancellári hivatal akkori katonai tanácsadója sem tudott az akcióról. Utólag úgy vélte, hogy az információ tovább bonyolíthatta volna a már így is rendkívül szoros döntést.

A vita jogi magva az, hol ér véget a katonai előkészítés és hol kezdődik a fegyveres külföldi bevetés. A különleges erők esetében ez különösen nehezen húzható meg. Egy előretolt felderítő csoport ugyan nem feltétlenül hajt végre harci feladatot, mégis hadműveleti térségbe lép, katonai kockázatot vállal és egy későbbi művelet részeként tevékenykedik.

A német alkotmánybíróság 1994-es döntése óta egyértelmű, hogy a Bundeswehr fegyveres külföldi bevetéseihez parlamenti hozzájárulás kell. A szabályozást később külön törvény részletezte. A rendszer célja, hogy a kormány ne dönthessen önállóan olyan katonai akciókról, amelyek Németországot fegyveres konfliktusba sodorhatják.

A KSK működését ugyanakkor mindig rendkívüli titkosság övezte. A különleges egység műveleteiről sok esetben még a parlament illetékes bizottságai is csak korlátozott információt kaptak. Afganisztánban a KSK több feladatot végzett, ezek jelentős részének részletei hosszú időn át titkosak maradtak.

A 2001-es döntések hátterében a szeptember 11-i terrortámadások okozta rendkívüli politikai helyzet állt. Németország történetében először aktiválták a NATO ötödik cikkét, és Schröder „korlátlan szolidaritást” ígért az Egyesült Államoknak. A kormány ugyanakkor tudta, hogy a német társadalomban és a koalícióban komoly fenntartások vannak egy újabb háborús szerepvállalással kapcsolatban.

A Bundestag végül jóváhagyta az Enduring Freedom keretében legfeljebb 3900 német katona bevetését. A misszió jogilag és politikailag elkülönült a később létrejövő ISAF-erőtől, amely az ENSZ felhatalmazásával működött. A német afganisztáni jelenlét később két évtizeden át tartott, és a Bundeswehr második világháború utáni történetének legfontosabb külföldi missziójává vált.

A hadjárat ára jelentős volt. Több mint ötven német katona vesztette életét Afganisztánban, sokan megsebesültek vagy pszichés sérülésekkel tértek haza. Németország milliárdokat költött a katonai jelenlétre és az újjáépítésre. A tálibok 2021-es visszatérése után éles vita kezdődött arról, milyen eredménnyel zárult a húszéves szerepvállalás.

A most feltárt 2001-es titkos előkészítés ebbe a nagyobb történetbe illeszkedik. A német állam akkor rendkívüli gyorsasággal próbált alkalmazkodni egy új biztonsági helyzethez. A katonai vezetés számára fontos volt, hogy ne maradjon le az amerikai műveletek előkészítéséről. A parlament számára ugyanakkor éppen az lett volna a feladat, hogy még a tényleges katonai elköteleződés előtt ellenőrizze a kormány döntését.

A történet ma azért aktuális, mert Németország ismét alapvető vitát folytat saját katonai szerepéről. Az ukrajnai háború, az orosz fenyegetés, a NATO keleti szárnyának védelme és az amerikai biztonsági garanciák bizonytalansága miatt Berlin gyorsabban és nagyobb volumenben hoz védelmi döntéseket, mint az elmúlt évtizedekben.

A parlamenti kontroll kérdése ezért nem történeti részlet. Minél nagyobb katonai felelősséget vállal Németország, annál fontosabb, hogy világos legyen a kormány és a Bundestag hatásköre. A titkos különleges műveletek természetükből adódóan nem lehetnek teljesen nyilvánosak, de a demokratikus felhatalmazás követelménye ettől még fennmarad.

Németország Európa meghatározó katonai és politikai hatalma, a NATO döntéseiben pedig egyre nagyobb szerepet vállal. A német haderő átalakulása közvetlenül érinti a közép-európai biztonsági rendszert is. A parlamenti ellenőrzés és a gyors katonai döntéshozatal közötti feszültség más NATO-tagállamokban is visszatérő probléma.

25 év után a Camp Rhino története így több egy katonai anekdotánál. A dokumentumok azt mutatják, hogy Németország már a hivatalos parlamenti döntés előtt elkezdte előkészíteni részvételét az afganisztáni hadjáratban. Hogy ez jogszerű katonai előkészítés vagy a Bundestag politikai jogainak megkerülése volt-e, arról várhatóan új vita kezdődik Berlinben.