Peking Kairón keresztül építi ki afrikai befolyását

Hszi Csin-ping kínai elnök ritkán hagyja el az ázsiai országot, a koronavírus-járvány kitörése óta eltelt években a korábbi évi tizenhárom állami látogatás helyett átlagosan mindössze hat külföldi útra vállalkozik. A kínai államfő kora és a Pekingben központosított hatalmi struktúra miatt a külföldi utazások száma jelentősen visszaszorult, így amikor az elnök személyesen jelenik meg egy fővárosban, az a globális diplomáciában kiemelt stratégiai prioritást jelez. A Kairóba tett kétnapos hivatalos látogatása és az Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnökkel folytatott tárgyalássorozata rávilágított arra, hogy az észak-afrikai ország milyen központi szerepet tölt be Kína gazdasági és biztonságpolitikai terveiben. A Nílust ölelő 110 milliós lakosú állam kapuként szolgál az arab világ, az afrikai kontinens és az európai kereskedelmi útvonalak felé.

A globális infrastruktúra-fejlesztési programként ismert Egy övezet, egy út kezdeményezés az elmúlt évek lassulása után az idei esztendőben rekordméretű tőkebeáramlással tért vissza a nemzetközi gazdasági porondra. A beruházási adatok elemzése szerint a program 2013-as indulása óta az idei év első felében regisztrálták a legmagasabb elköteleződési összeget, amelyből Egyiptom egyedülállóan magas részt mondhat magáénak. A kínai vállalati szektor több mint tizenkétmilliárd dollár értékű projektet jelentett be az országban, amelyből tízmilliárd dollárt egyetlen gigantikus acélipari komplexum megépítése tesz ki. Ez a tőkeinjekció egyértelműen bizonyítja, hogy a pekingi stratégák Kairóban egy kiszámítható, mérsékelt kockázatú partnert látnak, amely stabil hátteret biztosít a feldolgozóipari és energetikai kapacitások kiépítéséhez.

A Szuez-csatorna környezetében létrehozott kínai-egyiptomi ipari övezet különleges gazdasági előnyöket biztosít a távol-keleti ország számára. A kínai exportőrök a saját területükön gyártott termékek helyett egyre nagyobb arányban választják a gyártási folyamatok áthelyezését Egyiptomba. Az itt elkészült áruk így egyiptomi származási igazolással kerülnek a nemzetközi piacokra, ami lehetővé teszi a kínai cégek számára, hogy kihasználják Egyiptom széles körű szabadkereskedelmi megállapodásait, különösen az Európai Unióval kötött egyezményeket. A pekingi kereskedelmi minisztérium adatai szerint a Kínából Európába tartó tengeri áruforgalom csaknem hatvan százaléka halad át a Szuez-csatornán, ami kiemeltté teszi az övezet fizikai és jogi védelmét a kínai tengeri kereskedelem szempontjából.

Az Európai Unió intézményei felfigyeltek a származási szabályok kijátszását célzó beruházási hullámra, és védelmi intézkedéseket léptettek életbe. Az Európai Bizottság a közelmúltban meghosszabbította azokat a kiegyenlítő vámokat, amelyeket két Egyiptomban működő, ám kínai tulajdonban lévő üveggyapot- és üvegszálgyártó vállalattal szemben vezetett be. A brüsszeli vizsgálatok megállapították, hogy ezeket a termelőbázisokat kifejezetten az európai belső piac ellátására és a közvetlen Kínával szembeni védővámok elkerülésére hozták létre. Az uniós kereskedelmi korlátozások ellenére a kínai jelenlét folyamatosan bővül a vegyipar, az elektronika és a megújuló energiaforrások területén is, folyamatosan átalakítva a helyi gazdasági szerkezetet.

A gazdasági és ipari együttműködés mellett a védelmi és katonai kapcsolatok elmélyülése mutatja a leglátványosabb elmozdulást az észak-afrikai régióban. A kínai és az egyiptomi légierő a közelmúltban hajtotta végre második közös hadgyakorlatát, amelynek során a kínai hadi repülőgépek csaknem hatezer kilométeres távolságot tettek meg Kairóig. Ez a művelet volt a kínai népi felszabadító hadsereg első olyan légi átdobási gyakorlata, amelynek során harci gépeket, légi utántöltőket és felderítő egységeket telepítettek az afrikai kontinensre. A légitartályhajók alkalmazása és a nagy távolságú csapásmérő képességek tesztelése világossá tette Peking szándékát, hogy katonai erejét a közvetlen határain túl is képes legyen kivetíteni.

A katonai manőverek során a kínai J-16-os vadászgépek együttműködést gyakoroltak az egyiptomi légierő által használt, francia gyártmányú Rafale típusú harci repülőkkel. Az egyiptomi légtérben végrehajtott műveletek során a kínai légi utántöltő repülőgép sikeresen tankolt meg a levegőben egy francia építésű vadászgépet, ami ritka lehetőséget biztosított a kínai katonai szakértők számára a nyugati technológiájú repülőgépek működési jellemzőinek és elektronikai rendszereinek tanulmányozására. Ez a fejlemény annak fényében számít kiemelkedőnek, hogy Egyiptom évtizedek óta az Egyesült Államok egyik legfontosabb stratégiai partnere a Közel-Keleten, és évente több mint egymilliárd dolláros amerikai katonai segélyben részesül.

Egyiptom nem törekszik arra, hogy felmondja hagyományos szövetségét Washingtonnal, ehelyett a többvektoros külpolitika elvét követve igyekszik diverzifikálni nemzetközi kapcsolatait. Kairó az elmúlt időszakban sikeresen csatlakozott a BRICS-csoporthoz, emellett párbeszédpartneri státuszt szerzett a Sanghaji Együttműködési Szervezetben, megerősítve elkötelezettségét a Globális Dél országainak szorosabb összefogása mellett. Az egyiptomi vezetés számára a kínai tőke és a katonai partnerség lehetőséget nyújt a gazdasági válságkezelésre, miközben csökkenti a nyugati politikai feltételrendszerektől való függőséget a térségi döntéshozatalban.

Hszi Csin-ping ritkuló külföldi látogatásai a kínai belpolitikai stabilitást és a hatalmi pozíciók szilárdságát tükrözik. A kínai elnök megteheti, hogy a rutinjellegű nemzetközi csúcstalálkozókra Li Csiang miniszterelnököt küldje maga helyett, miközben a külföldi állam- és kormányfők egymásnak adják a kilincset Pekingben. Amikor a kínai vezető mégis személyesen kel útra, az minden esetben a kínai külpolitika legfontosabb stratégiai célpontjait jelöli ki. Az egyiptomi állami látogatás egyértelművé tette, hogy a Szuez-csatorna feletti felügyelet, az afrikai piacok elérése és a független biztonsági jelenlét kiépítése a kínai globális stratégia élvonalába tartozik.