Felgyorsítják a végrehajtói rendszer felszámolását

A végrehajtói rendszer átalakítása hónapok óta szerepel a kormány napirendjén, szeptember elején azonban új lendületet kapott. Magyar Péter miniszterelnök arra utasította az igazságügyi tárcát, hogy gyorsítsa fel a reform előkészítését, miután nyilvánosságra került: Schadl György feleségének végrehajtói irodája 2025-ben is 105 millió forint nyereséget termelt, miközben ő maga vádlott és felfüggesztett végrehajtó. A történet azért vált újra politikailag robbanékonnyá, mert azt mutatja, hogy a jelenlegi rendszerben a végrehajtói tevékenységből származó jelentős profit akkor is a kinevezett végrehajtóhoz kerülhet, ha a munkát valójában helyettes végzi.

A kormány azonban nem szeptemberben találta ki a reformot. Már május 18-án bejelentette, hogy a profitorientált, magánirodákra épülő modell helyett nonprofit, szigorúbb állami és bírói ellenőrzés alatt működő végrehajtási rendszert akar. A politikai vállalás ennél is messzebb ment: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar megszüntetése, a korábbi működés átvilágítása és a rendszer közszolgáltatási jellegének megerősítése is szerepelt a tervek között. Az Igazságügyi Minisztériumnak eredetileg már a nyár elejére elő kellett volna készítenie a részletszabályokat, a mostani miniszterelnöki utasítás ezért azt jelzi, hogy a folyamat lassabban haladt a tervezettnél.

A Schadl–Völner-ügy éppen azért vált a végrehajtói rendszer jelképévé, mert nem egyetlen korrupciós történetről szólt, hanem egy olyan szakmai és pénzügyi struktúráról, amelyben a végrehajtói kinevezések rendkívül értékes jogosultságokat jelenthettek. A végrehajtó közfeladatot lát el, ugyanakkor az iroda bevétele nagyrészt a végrehajtási eljárások díjaiból és költségeiből származik. A jól működő irodák tulajdonosai ezért jelentős, akár százmilliós éves nyereséget is elérhetnek. A kritikusok szerint ez olyan ösztönzőt teremt, amely nehezen egyeztethető össze azzal, hogy a végrehajtás alapvetően állami igazságszolgáltatási feladat.

A másik oldal érve az, hogy a végrehajtás hatékonyságát éppen a jelenlegi decentralizált, irodai rendszer biztosítja. Egy államosított vagy bírósági szervezetbe integrált modellben megnőhet a bürokrácia, romolhat a behajtási arány, és az államnak kell finanszíroznia azt az apparátust, amelyet ma a végrehajtási költségek tartanak fenn. A reform ezért nem egyszerű morális kérdés. Nem elég megszüntetni a kiugró profitokat; olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a jogos követelések továbbra is érvényesíthetők, az adósok jogai erősebb védelmet kapnak, és az eljárások nem lassulnak le kezelhetetlen mértékben.

A legnehezebb kérdések egyike a folyamatban lévő ügyek sorsa. Magyarországon családok és vállalkozások százezrei érintettek valamilyen végrehajtási eljárásban. Ha a végrehajtói irodák jogállása alapvetően megváltozik vagy megszűnik, át kell adni az aktákat, bankszámlákat, lefoglalt vagyontárgyakat, árverési eljárásokat és a több millió tételből álló elektronikus nyilvántartásokat. Egy rosszul előkészített átmenet hónapokra megbéníthatná a rendszert, ami egyszerre sértené a hitelezők, az adósok és az állam érdekeit. A reform valódi minőségét ezért az átmeneti szabályok mutatják majd meg.

Ugyanilyen érzékeny a jelenlegi végrehajtók jogállása. A kinevezésük nem egyszerű üzleti engedély, hanem jogszabályon alapuló közhatalmi státusz. Ha az állam megszünteti ezt a rendszert, felmerülhet, hogy jár-e kártalanítás az irodák eszközeiért, a megszűnő jogosultságokért vagy a korábbi beruházásokért. Az is kérdés, hogy a jelenlegi végrehajtók automatikusan átkerülhetnek-e az új állami szervezetbe, pályázniuk kell-e, vagy teljes átvilágításon esnek át. Ha a cél valóban a rendszer megtisztítása, az államnak egyszerre kell elkerülnie a kollektív büntetést és azt, hogy a régi struktúra változatlan személyi állománnyal költözzön át egy új szervezetbe.

A díjazás reformja szintén alapvető lesz. A mai rendszerben az adósra terhelt végrehajtási költségek és jutalékok gyorsan növelhetik az eredeti tartozást. Egy kisebb összegű adósság is jelentősen megemelkedhet, mire végrehajtási szakaszba jut, különösen ha több intézkedésre, árverésre vagy helyszíni eljárásra kerül sor. A nonprofit modell akkor jelent valódi változást, ha az állam átlátható és kiszámítható díjrendszert alakít ki, amely fedezi az eljárás költségeit, de nem ösztönöz túlzott intézkedésekre. Ezzel párhuzamosan azt is rendezni kell, ki finanszírozza azokat az eljárásokat, amelyekben végül nincs behajtható vagyon.

A kormány korábbi tervei között szerepelt a kilakoltatások ideiglenes felfüggesztésa az új rendszer hatálybalépéséig. Ez politikailag népszerű intézkedés lehet, de jogilag és gazdaságilag komoly mellékhatásai vannak. A lakóingatlanok végrehajtása különösen érzékeny szociális kérdés, ugyanakkor a teljes felfüggesztés a hitelezők jogait is korlátozhatja. A reform egyik fontos próbája ezért az lesz, hogy képes-e különbséget tenni a lakhatási válságba került családok, a kis összegű tartozások és a tudatosan nem fizető, jelentős vagyonnal rendelkező adósok között. Egyetlen általános szabály aligha kezeli igazságosan mindhárom helyzetet.

A végrehajtási rendszer átalakítása nem választható el a közjegyzők és felszámolók reformjától sem. A kormány májusban azt jelezte, hogy bizonyos közjegyzői feladatokat visszavinne a bíróságokhoz vagy kormányhivatalokhoz, csökkentené a díjtételeket, a felszámolási eljárásokban pedig erősebb bírói kontrollt állítana vissza. A három terület közös problémája, hogy közhatalmi vagy igazságszolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó feladatokat részben piaci logika szerint működő, zárt szakmai rendszerek végeznek. A reform sikere attól függ, hogy az állam képes-e a hatékonyság megtartása mellett csökkenteni a járadékjellegű nyereségeket és az átláthatatlan kinevezési mechanizmusokat.

A Schadl-ügy újabb pénzügyi adatai azért különösen kellemetlenek a jelenlegi rendszer számára, mert a felfüggesztés logikáját kérdőjelezik meg. Ha egy végrehajtó korrupciós büntetőeljárás miatt nem végezheti a munkáját, de a helyettesítésből származó irodaeredmény jelentős része továbbra is nála marad, akkor a felfüggesztés közvetlen gazdasági hatása korlátozott. Ez nem jelenti azt, hogy a vádlott bűnös lenne – erről csak a bíróság dönthet –, de intézményi szempontból jogos kérdés, hogy a közfeladathoz kötődő profit miért követi továbbra is a kinevezett személyt, amikor a közfeladatot valójában más látja el.

A reform politikai nyelvezete ugyanakkor kockázatosan erős. A miniszterelnök a végrehajtói kamarát „bűnszervezetnek” nevezte, miközben a szervezet egészének büntetőjogi minősítése természetesen nem történt meg. A politikai felháborodás érthető, de a jogállami átalakításnak éppen az lenne az egyik bizonyítéka, hogy a kormány különválasztja a konkrét büntetőügyeket a szakmai intézmény egészének szabályozásától. A reform akkor lesz hiteles, ha nem bosszúként, hanem világos hatásvizsgálatra és szakmai érvekre épülő szerkezeti változásként hajtják végre.

A végrehajtók oldaláról várhatóan három fő ellenérv jelenik meg. Az első, hogy a magánirodai rendszer gyorsabb és rugalmasabb az állami bürokráciánál. A második, hogy a profit nem önmagában rendellenes, ha az iroda magas behajtási hatékonyságot és megfelelő szolgáltatást nyújt. A harmadik, hogy a radikális átalakítás jogbizonytalanságot és kártalanítási pereket indíthat. Ezek nem feltétlenül cáfolják a reform szükségességét, de olyan gyakorlati problémák, amelyeket a törvényhozónak rendeznie kell. Ha a kormány pusztán politikai jelszavakkal válaszol rájuk, könnyen egy rosszul működő új rendszert építhet a vitatott régi helyére.

Az adósok oldaláról más kérdések a fontosak. Lesz-e könnyebben elérhető jogorvoslat, gyorsabban korrigálják-e a hibás letiltásokat, átláthatóbbá válik-e az elszámolás, csökkennek-e a költségek, és véget érnek-e azok a helyzetek, amikor egy kisebb tartozás a végrehajtási díjak miatt sokszorosára nő? A végrehajtás társadalmi elfogadottsága nem attól javul, hogy az állam veszi át, hanem attól, ha az eljárás érthetőbbé, arányosabbá és kiszámíthatóbbá válik. Ehhez digitális ügyfélfelületek, egységes tájékoztatás és gyors panaszkezelés legalább annyira fontos, mint a szervezeti forma.

A következő napokban ezért a legfontosabb fejlemény nem egy újabb politikai nyilatkozat, hanem a konkrét törvénytervezet megjelenése lenne. Abból derülhet ki, mikor szűnik meg vagy alakul át a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar, mely szervezethez kerülnek a végrehajtók, hogyan változnak a díjak, mi történik a folyamatban lévő ügyekkel, és milyen átvilágítást terveznek. Az is láthatóvá válhat, miért csúszott a nyárra ígért előkészítés, és a szeptemberi gyorsítás ténylegesen gyorsabb jogalkotást jelent-e.

A végrehajtási reform azért marad erős közéleti téma, mert egyszerre szól korrupcióról, szociális kiszolgáltatottságról, igazságszolgáltatásról és jelentős magánjövedelmekről. A Schadl-ügy nélkül valószínűleg jóval kevesebb politikai figyelmet kapna, de a probléma jóval nagyobb egyetlen büntetőeljárásnál. Magyarországon olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a bírósági döntések végrehajthatók, a hitelezők hozzájutnak jogos követelésükhöz, az adósokat nem terhelik aránytalan költségek, és a közfeladatból nem keletkezik ellenőrizetlen magánjáradék. Hogy a mostani gyorsítás valóban ehhez vezet-e, azt már a következő hetek részletszabályai megmutathatják.