Tengeri erőd nyaralt Thaiföld bűnös városában

Közel fél évszázada ülnek férfiak abban a bárban, amely délutánonként is sötét homályba burkolózik. A színpadon bikinire vetkőzött nők mozdulnak a háttérben megszólaló klasszikus rockzene ritmusára, amely messze idősebb náluk. Egy péntek délután alig néhány vendég lézeng Pattajában, a Tahitian Queen nevű műintézményben, a tengerparti város legrégebbi gogo-bárjában. Woody, a 49 éves üzletvezető elmondja, egyetlen olyan katonát sem látott még a helyen azokban a napokban, akik a tengeren érkeztek. Arra az ötezer amerikai tengerészre és tengerészgyalogosra utal, akik a napokban elárasztották a várost. Szeptember elején az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó horgonyt vetett a thaiföldi kikötőnél, és ezzel rendkívül intenzív időszak zárult le a legénység életében.

A tengeri egység partraszállása távolról sem számított hétköznapi eseménynek. Az atommeghajtású óriáshajó kilenc hónapon keresztül teljesített szolgálatot az iráni konfliktusövezetben, ami három hónappal haladta meg az eredetileg tervezett időtartamot. A vízen eltöltött, rekordot jelentő, több mint 250 egymást követő kikötés nélküli nap alaposan megviselte a jelenlévőket. Az amerikai sajtóban szárnyra kaptak olyan hírek, amelyek a zárt, szűkös környezet miatt kialakult pszichés problémákról és a hajón uralkodó pattanásig feszült hangulatról szóltak. Dan Keeler kapitány a helyszínre érkezést követő sajtótájékoztatón kijelentette, a monstrum valóban úgy fest a folyamatos igénybevétel után, mint egy parkolóban felejtett koszos autó. A tiszt ugyanakkor hozzátette, a belső állapotokról szóló drámai beszámolók túlzóak voltak, habár a friss zöldség, a gyümölcs, a fogkrém és a szappan valóban fejadagokra szűkült a tengeren eltöltött hónapok végére.

Pattaya neve a globális turizmusban sajátos jelentéstartalommal bír. A tengerparti metropolisz évtizedek óta arról ismert, hogy a nyugati valutával érkező látogatók jelentős része a fizetős intim szolgáltatások miatt érkezik ide. Noha a prostitúció elvileg tiltott Thaiföldön, szexmunkások tízezrei dolgoznak a városban, pontos hivatalos statisztikák hiányában csak becslésekre lehet támaszkodni. A szövetséges egységek eltávozása idején nemzetközi újságírók serege lepte el a környéket, hogy tetten érje a bűnös városként elhíresült helyszínen szórakozó katonákat. Ez a sajátos hírnév viszont közvetlenül az amerikai hadsereg történelmi jelenlétére vezethető vissza.

Amikor a Tahitian Queen 1978-ban megnyitotta kapuit, a tengerparti sétányt még nem borította aszfalt, Pattaya pedig csendes, eldugott halászfalu benyomását keltette. A vietnámi háború lezárulása mélyreható változásokat hozott a település és az egész ország életében. A második világháborút követően Washington kulcsfontosságú szövetségesként tekintett a bangkoki vezetésre a térségben. A katonai diktatúra által irányított állam szilárd antikommunista bástyaként funkcionált a szomszédos Vietnámmal, Laosszal és Kambodzsával szemben. A thailändi hadsereg, amely mindmáig meghatározó háttérhatalmi tényezőként van jelen az államéletben, nem tehetett volna szert ekkora befolyásra az többszáz millió dolláros amerikai katonai segélyprogramok nélkül.

A szomszédos területek elleni első amerikai bombázási hullámok 1964-ben thai támaszpontokról indultak útnak, és a következő években a környező országokat pusztító repülőgépek jelentős része innen emelkedett a magasba. Az évtized végére már negyvenötezer amerikai katona állomásozott az országban, miközben több ezren érkeztek pihenésre a frontvonalakról. A hadsereg által szervezett R&R, vagyis a feltöltődést szolgáló programok keretében sereglettek a harcoló alakulatok tagjai a térségbe. A helyi szexipar létezett korábban is, ám a korabeli elemzések szerint a nyilvános, harsány megjelenés és az erre épülő infrastruktúra az amerikai jelenlét hatására öltött addig példátlan méreteket.

A patinás bár vendégkörének egyharmadát a mai napig azok az egykori amerikai katonák alkotják, akik azóta visszatértek vagy letelepedtek a környéken. A kapcsolat a város és a veteránok között soha nem szakadt meg teljesen. Az egyik törzsvendég elmondása szerint megszólított néhány fiatal, eltávozáson lévő tengerészt a megérkezésük napján, megkérdezve tőlük, mik a terveik az estére. A válasz meglepetést keltett: a fiatalok közölték, hogy bekapnak egy hamburgert a gyorsétteremben, majd a szállodai szobájukban konzoljátékokkal töltik az időt. A flotta a tengerparti sétányon található Hard Rock Hotelt foglalta le a katonáknak, a fiatal tengerészgyalogosok elmaradása a hírhedt éjszakai bárokból pedig a szigorodó szociális és katonai kultúrának tudható be.

A katonai vezetés határozott szabályokat léptetett életbe a szárazföldi tartózkodás idejére. A piroslámpás negyednek számító, híres-hírhedt utcákat a parancsnokság tiltott zónává nyilvánította a legénység számára, és kizárólag a valamivel visszafogottabb Walking Street látogatását engedélyezte. Eközben maga Thaiföld is gyökeres átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A polgármester a repülőgép-hordozó kikötésekor hangsúlyozta, hogy a város a világ figyelmének középpontjába került, és meg akarja mutatni modernebb arcát. A vezetés büszkén emelte ki, hogy az érkezők a minőségi vendéglátást, az új bevásárlóközpontokat és a wellness-központokat élvezhetik. A hatóságok a látogatás előtt határozott lépéseket tettek a közterületeken dolgozó szexmunkások ellen, tisztogatásokat tartva a tengerparti övezetben. A helyi üzletvezetők várakozása szerint a klasszikus gogo-bárok és a szexipar idővel kiszorul a közvetlen vízparti sávból.

Egy forró délután néhány katona ül a tengerparti sétányon található bevásárlóközpont előtt. Társaik odabent, a légkondicionált üzletek között sétálnak vásárlószatyrokkal a kezükben, míg mások a legfelső szinten lévő videójáték-teremben szórakoznak. Könnyen felismerhetők a jellegzetes bajuszokról, a tetovált karokról és a sportos ruházatról. Bár a hivatalos parancs értelmében nem nyilatkozhatnak a sajtónak, magánbeszélgetésekben elárulják, hogy élvezik a tengerpartot és a kikapcsolódást. A katonák pontosan úgy viselkednek, mint a fiatal nyaralók, akik örülnek a hosszas bevetés utáni pihenésnek, miközben az amerikai jelenlét mély történelmi gyökereiről alig bírnak információval.

A pláza, amely előtt várakoznak, ahhoz a kereskedelmi lánchoz tartozik, amely a hatvanas években alapozta meg a vagyonszerzését. A tulajdonos család abban az időszakban hozta létre első nagyvárosi áruházát, hogy eljuttassa a thai vásárlókhoz a piacon megjelenő amerikai termékeket, amit később számtalan újabb üzletközpont követett.

A régi idők feltárásához el kell távolodni a tengerparttól, a párhuzamosan futó, beépített utcák felé. Itt található a külföldi háborús veteránok helyi szervezete. A hetvenéves Harold Hart teljesít szolgálatot a helyiségben, aki a Pattaya területén élő amerikai veteránoknak nyújt adminisztrációs segítséget. Nagyjából 150 egykori katona szerepel a nyilvántartásukban. Hart húsz évet szolgált a haditengerészetnél egy romboló fedélzetén. Fiatalon a tengerészeti toborzóplakátok ígérete csábította el, és a világjárás iránti szenvedélye azóta sem csökkent.

A tengeren töltött hosszú hónapok megpróbáltatásairól beszélve felidézi, hogy a saját leghosszabb kikötés nélküli időszaka 59 napig tartott. A szűkös kabin, amit a társaival megosztott, alig volt nagyobb a jelenlegi apró irodájánál. Amikor a hajója végre kikötött Nyugat-Afrikában, tágas hotelszobát bérelt ki, majd a kanapékat és pótágyakat bérbe adta a társainak, miközben a befolyt összegből a közös fogyasztást állta. Meglátása szerint a haditengerészet belső kultúrája gyökeresen megváltozott. Az ő idejében a kikötések alkalmával nem volt szokatlan a szorosabb kapcsolatok kialakulása, és ügyelni kellett arra, hogy senki ne késse le az indulást jelző szirénát. Napjainkban a sétányon belső rendészek járőröznek pólóban, a ruhájukon látható jelzéssel. Az ő feladatuk annak biztosítása, hogy a szárazföldön tartózkodó katonák szigorúan betartsák az előírásokat és megfelelően viselkedjenek.

A veteránok irodájába érkező 73 éves James Lee Stenger 1969-től harcolt a vietnámi háborúban. Később daganatos megbetegedéssel küzdött, amely az amerikai hadsereg által használt növényirtó szer, az Agent Orange utóhatásaként alakult ki nála. A háborús évek alatt Bangkokban töltötte a kimenőjét, egy olyan szállodában, amelyet a hadsereg kibérelt a katonák számára. Visszaemlékezése szerint az akkori főváros teljesen más arculatot mutatott, mint a mai felhőkarcolókkal teli metropolisz. Az eltávozás hét napja alatt a katonák a szokásos tevékenységekkel ütötték el az időt: kakasviadalokat látogattak, az árak pedig rendkívül alacsonyak voltak. Egy taxisofőr vagy egy helyi kísérő szolgáltatása egy egész hétre mindössze 35 dollárba került. Stenger azóta teljesen más életet él: negyedszázada Pattajára költözött, és családot alapított.

Az ötvenes évek végéig Thaiföldön alig 800 hoteltsor állt rendelkezésre, az éves turistaszám pedig alig érte el a negyvenezret. A hatvanas években ezres nagyságrendben épültek az új szállodák. 1970-ben már hatszázezer látogató érkezett az országba, míg napjainkban a turisták száma eléri a 33 milliót. A vietnámi háború idejéből származó archív felvételeken jól látható, amint a tengerészgyalogosok kiugranak a partraszálló csónakokból, a parton pedig hawaii mintás szoknyába öltözött fiatal nők fogadják őket. A helyiek gyorsan felismerték a lehetőséget, és trópusi paradicsomi környezetet rögtönöztek az érkezőknek, megalapozva a későbbi turisztikai iparágat.

A tömeges amerikai jelenlét vonzataként más nemzetközi szervezetek, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezete is képviseletet nyitott Bangkokban. Az amerikai fejlesztési támogatások segítségével utakat vágtak az északi erdőségekbe, utat nyitva a mezőgazdasági termelésnek. 1971-ben a Világbank delegációja tárgyalt a thai vezetéssel. A felek arra a következtetésre jutottak, hogy az ország gazdasági jövőjét a háborús időszak lezárulása után a tömegturizmus fejlesztése jelentheti.

A vietnámi háború és a hidegháború lezárultával az amerikai hadsereg stratégiai érdeklődése csökkent a térség iránt. A kommunista erők már nem jelentettek közvetlen fenyegetést, Kína pedig még nem vált a mai szintű globális nagyhatalommá. Bár a haditengerészet azóta is rendszeresen tart közös hadgyakorlatokat a thai erőkkel, a most megérkező repülőgép-hordozó egységei az elsők a hetvenes évek óta, akik közvetlenül egy fegyveres konfliktusövezetből érkeztek ide feltöltődni. A geopolitikai erőviszonyok időközben átalakultak: Bangkok ma kényes egyensúlyozásra kényszerül Washington és Peking között, ügyelve arra, hogy egyik féllel se kerüljön nyílt konfliktusba.

A tengerparti szabóságok bejáratánál transzparensek köszöntik az amerikai fegyveres erőket. Az egyik 69 éves üzletvezető felidézi, hogy a szeptember tizenegyedikei terrortámadások előtti időszakban a hajókra is meghívást kaptak a gyakorlatok ideje alatt. Elmondása szerint a mostani látogatás alkalmával jóval kevesebb vásárló tér be hozzájuk, ami a holtszezonban különösen érzékenyen érinti a helyi kisvállalkozókat. A városvezetés előzetes várakozásai szerint a többnapos látogatás jelentős pénzügyi bevételt generálhatott volna a helyi szolgáltatóknak, ám a város turisztikai vonzereje már nem a régi.

A Thaiföldre érkező külföldiek magatartása miatt a közhangulat is megváltozott a helyiek körében. A közösségi médiában terjedő, botrányos látogatókról készült felvételek hatására a kormányzat szigorította a beutazási szabályokat, csökkentve a vízummentesen eltölthető időtartamot. Bár a szoros kapcsolat a város és az amerikai jelenlét között továbbra is fennáll, ezt az köteléket leginkább a helyben élő veteránok generációja őrzi. Az új fiatal nemzedék számára a tengerparti város már egészen más jelentéssel bír.