MFB-pénzek nyomában a Waberer’snél

A Magyar Fejlesztési Bank két Waberer’s-kötvényjegyzése körül büntetőjogi vizsgálat indulhat. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szeptember 7-én jelentette be, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tett hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúja miatt. A vizsgált ügyletek összértéke mintegy 77 milliárd forint: az MFB 2022-ben 111 millió euró, 2026-ban további 100 millió euró értékben jegyzett Waberer’s-kötvényeket. A miniszter szerint különösen a második finanszírozási körnél merül fel a kérdés, hogy az állami bank a saját forrásköltségénél kedvezőbb feltételekkel adott-e pénzt, és az így keletkező veszteséget végül a költségvetésből fizetett kamatkiegyenlítés fedezte-e. A Waberer’s visszautasította, hogy jogellenes előnyben részesült volna.

Az ügy azért jóval több egy újabb feljelentésnél, mert egyszerre szól állami banki kockázatvállalásról, vállalati kötvényfinanszírozásról, politikai kapcsolatokkal terhelt tulajdonosi viszonyokról és arról, milyen szabályok alapján lehet közpénzből magáncégek fejlesztéseit olcsóbban finanszírozni. A büntetőjogi gyanú természetesen nem bizonyít bűncselekményt, és a nyomozás első kérdése éppen az lesz, történt-e olyan döntés, amely eltért az MFB szokásos kockázati és árazási gyakorlatától, illetve okozott-e tényleges vagyoni hátrányt az államnak.

A 2026-os ügylet dokumentumai alapján a Waberer’s márciusban 100 millió euró össznévértékű, fix kamatozású, 12 éves lejáratú kötvényt bocsátott ki. A társaság a forrást saját logisztikai infrastruktúra fejlesztésére, regionális akvizíciókra, leányvállalati részesedések kivásárlására és járműflotta-cserére kívánta használni. Önmagában abból, hogy egy állami bank vállalati kötvényt jegyez, nem következik szabálytalanság. Fejlesztési bankok éppen azért léteznek, hogy olyan beruházásokat is finanszírozzanak, amelyek állami gazdaságpolitikai szempontból indokolhatók. A jogi kérdés az, hogy az adott ügylet feltételei megfeleltek-e a bank saját szabályainak, a piaci kockázatnak és az állami támogatási előírásoknak.

A feljelentés egyik kulcsállítása a kamatkiegyenlítés. Ez olyan konstrukció, amelyben egy hitel vagy finanszírozás piacinál kedvezőbb kamatának költségét részben vagy egészben a költségvetés viseli. Ilyen mechanizmusok önmagukban nem rendkívüliek: az állam lakossági, mezőgazdasági vagy vállalati programoknál gyakran vállal kamattámogatást. A különbség az, hogy ehhez világos jogalap, cél és elszámolás kell. Ha egy vállalat egyedi ügyletben kap kedvezőbb finanszírozást, a hatóságnak azt kell vizsgálnia, milyen program keretében történt ez, milyen jogosultsági feltételek alapján, kik hagyták jóvá, és a költségvetési kompenzáció megfelelt-e a szabályoknak.

Kapitány István szerint a két finanszírozási kör között a Waberer’s tulajdonosi szerkezete lényegesen megváltozott. A BDPST-csoport 2022-ben jelent meg a társaságban, majd 2023-ban növelte részesedését, 2026-ra pedig Tiborcz István érdekeltsége meghatározó kontrollt szerzett. Ez politikailag érzékennyé teszi az ügyet, mert Tiborcz az előző miniszterelnök, Orbán Viktor veje. A tulajdonosi kapcsolat azonban önmagában nem bizonyít semmit. A büntetőjogi felelősséghez konkrét döntések, személyek, dokumentumok és vagyoni hátrány szükséges. A nyomozásnak ezért nem azt kell igazolnia, hogy politikailag befolyásos tulajdonos volt a háttérben, hanem azt, hogy emiatt eltértek-e a normál pénzügyi döntéshozataltól.

A Waberer’s álláspontja szerint a kötvénykibocsátások transzparensen, a tőkepiaci szabályok betartásával történtek, a társaság kamatozó, teljes egészében visszafizetendő forrást vont be, és az MFB egyik ügylet esetében sem kezdeményezett olyan tárgyalást, amely a kamat, a futamidő vagy más lényeges feltétel módosítására irányult volna. A cég azt is hangsúlyozta, hogy nem ismeri a feljelentés tartalmát és az alapjául szolgáló dokumentumokat. Ez fontos különbség: az, hogy egy vállalat szabályosan bocsátott ki kötvényt, még nem feltétlenül válaszolja meg azt, hogy az állami befektető a saját oldalán szabályosan döntött-e a jegyzésről.

Az ügy éppen ezért az MFB belső döntéshozatalára terelheti a figyelmet. Egy nagy összegű kötvényjegyzésnél rendszerint kockázatelemzés, hitelképességi vizsgálat, árazás, jogi kontroll és döntéshozó testületi jóváhagyás előzi meg a befektetést. A hatóság számára fontos lehet, hogyan számították ki a hozamot, milyen piaci összehasonlításokat használtak, milyen fedezeteket vagy biztosítékokat kértek, és milyen kockázati prémiumot tartottak indokoltnak. Ha a finanszírozás állami kamatkiegyenlítéssel kapcsolódott össze, annak jóváhagyási lánca külön is vizsgálható.

A miniszter szerint a konstrukció a teljes futamidő alatt akár tízmilliárd forintos költségvetési terhet is jelenthet. Ezt egyelőre becslésként kell kezelni. A tényleges állami veszteség megállapításához tudni kell a kötvény kamatát, az MFB saját forrásköltségét, a kamatkiegyenlítés pontos szabályát, a futamidő alatti pénzáramlásokat és azt is, történtek-e időközben visszafizetések vagy refinanszírozások. A büntetőeljárásban a vagyoni hátrány számszerűsítése rendszerint szakértői kérdés.

A történet egyik nagyobb tétje az állami fejlesztési bank szerepe. Az MFB nem kereskedelmi bank a szó hagyományos értelmében: közpolitikai feladatokat is ellát, ezért bizonyos programokban tudatosan vállalhat magasabb kockázatot vagy kedvezőbb árazást. Ez azonban éppen erősebb átláthatóságot kíván. Ha az állam egy stratégiai beruházást támogatni akar, annak célját, jogosultsági feltételeit és költségvetési árát világosan kell rögzíteni. A politikailag exponált tulajdonosi körökhöz kötődő vállalatoknál pedig különösen fontos, hogy a döntés utólag is reprodukálható legyen: látszódjon, ugyanilyen feltételekkel más, hasonló cég is finanszírozható lett volna.

A következő napokban az lesz a döntő, hogy a feljelentésből lesz-e formális nyomozás, és ha igen, milyen bűncselekmények gyanújával. A hűtlen kezeléshez nem elég egy rossz vagy utólag vitatható üzleti döntés: azt kell vizsgálni, hogy valaki a rábízott vagyon kezelésével kapcsolatos kötelességét megszegve vagyoni hátrányt okozott-e. A hivatali visszaélésnél pedig az a kérdés, visszaélt-e valaki a hivatali helyzetével jogtalan előny vagy hátrány érdekében. A két tényállás bizonyítása magas küszöböt jelent.

Politikailag ugyanakkor már a vizsgálat megindulása is jelentős. Az új kormány több állami pénzügyi intézmény korábbi döntéseit átvilágítja, és a Waberer’s-ügy azt mutatja, hogy ezek az átvilágítások már nemcsak közigazgatási vagy pénzügyi felülvizsgálathoz, hanem büntetőfeljelentésekhez is vezethetnek. Ez várhatóan további vitát indít arról, hol húzódik a legitim elszámoltatás és a politikai revízió határa. Ennek eldöntésére a legjobb garancia az, ha a kormány nem politikai minősítésekkel, hanem dokumentálható ügyletekkel, a hatóság pedig személyre szabott bizonyítékokkal dolgozik.

A Waberer’s tőzsdei társaság, ezért az ügynek piaci következményei is lehetnek. Egy büntetőeljárás nemcsak reputációs kockázatot jelent, hanem befolyásolhatja a jövőbeni finanszírozást, a kötvényesek kockázatértékelését és a vállalat stratégiai terveit is. Ugyanakkor a társaság működése és a konkrét finanszírozási döntés jogszerűsége két külön kérdés. A cég pénzügyi teljesítményéből vagy üzleti sikereiből nem lehet következtetni arra, hogy az MFB döntése megfelelő volt-e, és fordítva: egy állami banki döntés esetleges szabálytalansága sem teszi automatikusan jogellenessé a vállalat egész működését.

A történet ezért várhatóan nem gyorsan lezáruló politikai ügy lesz. A következő hetekben a feljelentés jogi sorsa, az MFB belső iratainak vizsgálata, a kamatkiegyenlítés feltételei és a döntéshozói felelősség kerülhet előtérbe. Ha a hatóság elrendeli a nyomozást, a legfontosabb kérdés az lesz, sikerül-e bizonyítani, hogy az állam ténylegesen rosszabb feltételeket vállalt, mint amit szakmai szempontok indokoltak volna. Ha nem, akkor a történet politikailag látványos marad, jogilag viszont elhalhat. Ha igen, az ügy jóval túlmutathat egyetlen vállalati kötvényen, mert precedenst teremthet arra, hogyan vizsgálják felül az előző korszak állami finanszírozási döntéseit.