Politikai csatatérré vált az iszlám kendő Franciaországban

Jean-Luc Mélenchon rendkívül látványosan, bűnbánóan lépett a nyilvánosság elé a francia fővárosban. A radikális baloldali La France insoumise, azaz a Lázadó Franciaország vezetője elismerte korábbi álláspontjának tarthatatlanságát, amikor a párizsi szimpatizánsai előtt kijelentette, hogy szörnyű hibát követett el a múltban. A politikus emlékeztetett arra, hogy 2010-ben még a patriarchális alávetettség egyértelmű jelének nevezte az iszlám fejendőt, egy másik alkalommal pedig nyersen ironizált azon, hogy Isten miért törődne egy fejre helyezett rongydarabbal. A 75 esztendős elnökjelölt most határozottan bizonygatta, hogy gyökeresen megváltozott a véleménye, és az elmúlt időszakban muszlim nőkkel folytatott mélyreható beszélgetések ébresztették rá a valóságra. Állítása szerint mára tisztába került azzal, hogy semmilyen joga nincs ítéletet mondani más emberek vallási meggyőződése vagy öltözködési szokásai felett.

A francia belpolitikai életben nem ez volt az egyetlen markáns megnyilvánulás a témában a legutóbbi napokban. Néhány nappal korábban a jobboldali radikális Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje, Marine Le Pen is megszólalt a kendőviselés ügyében. A politikus bejelentette, hogy a 2027-es esetleges választási győzelme esetén azonnal népszavazást kezdeményez az iszlamista ideológia elleni fellépésről. Ennek a határozott intézkedési csomagnak a központi eleme lenne a tágabb értelemben vett köztéri iszlám fejendő viselésének teljes körű betiltása. Le Pen szándékai szerint a muszlim nők a jövőben sem az utcákon, sem az üzletekben, sem pedig a tömegközlekedési eszközökön nem hordhatnák a hagyományos kendőt. A szabály szigorú betartatását pénzbírsággal kényszerítenék ki, amit a párt egyik parlamenti képviselője, Jean-Philippe Tanguy ahhoz hasonlított, mint amikor a közlekedőket az biztonsági öv használatának elmulasztása miatt büntetik meg az utakon.

A nemzeti alapon politizáló ellenzéki vezető határozott követelése ugyanakkor egyáltalán nem számít új elemnek a francia közéletben. Le Pen már 2012-ben megpróbálta kiszorítani a kendőt a nyilvános terekről, ám abban az időszakban még a szigorúan értelmezett állami világiasságra, a szekularizmusra hivatkozott, így a tilalom tervezetét a zsidó kipára is kiterjesztette volna. Jelenlegi álláspontja szerint a kipa és a keresztény kereszt védelmet élvezne, a különbségtételt pedig azzal indokolja, hogy mostani akciója nem egy adott vallás gyakorlása, hanem egy veszélyesnek tartott politikai ideológia ellen irányul.

Ezzel párhuzamosan Mélenchon, aki Le Pen egyik legélesebb politikai riválisa, a spektrum másik oldalán foglal helyet. A Lázadó Franciaország nem csupán a felnőtt nők szabad kendőviselési jogát védi megújult erővel, hanem az iskolákban hordott hosszú iszlám ruházat, az abaja tilalmának feloldását is el akarja érni. A párt parlamenti frakcióvezetője, Mathilde Panot határozottan kinyilvánította, hogy egy esetleges kormányváltás esetén eltörlik az jelenlegi szabályozást, amelyet kijelentése szerint abszurdnak és megkülönböztetőnek tartanak.

Ennek következtében a vallás nyilvános jelenlétéről szóló évtizedes vita teljes súlyával tért vissza az elnöki kampány kellős közepébe. A laikus köztársaság alapelveire épülő Franciaországban jelenleg is rendkívül szigorú normák vannak érvényben. A köztisztviselők munkájuk végzése során semmilyen látható vallási szimbólumot nem viselhetnek. Az állami oktatási intézményekben már 2004 óta törvény tiltja a kendő, a kipa és az egyéb feltűnő vallási jelképek használatát a diákok számára. A jogalkotás 2010-ben tovább szigorodott, amikor az arc teljes eltakarását tiltották meg a nyilvános terekben, aminek következtében a nikáb és a burka viselése illegálissá vált, a hagyományos fejendő köztéri hordása azonban továbbra is legális maradt. Ezt követően 2023-ban az akkori oktatási miniszter, Gabriel Attal kiterjesztette a tilalmat az abajára is. A döntést a legfelsőbb közigazgatási bíróság, a Conseil d’État is helybenhagyta, megállapítva, hogy a ruhadarabot az iskolákban rendszerszerűen a vallási hovatartozás demonstratív kifejezésére használták.

Le Pen javaslata az általános köztéri tilalomról ugyanakkor lényegesen messzebbre mutat a korábbi korlátozásoknál. Alkotmányjogászok komoly kétségeket fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen intézkedés összhangba hozható-e a vallásszabadsággal és a törvény előtti egyenlőség alapelvével. A tervezett népszavazás sem nyújt közvetlen jogi kiutat, mivel a francia alkotmány pontosan meghatározza a referendumra bocsátható témák körét, és a szakértői álláspontok szerint a köztéri öltözködési tilalom nem tartozik ezen tárgykörök közé. A jogi akadályok leküzdéséhez először az alkotmányt kellene módosítani, ami miatt még a Nemzeti Tömörülés belső köreiben is kifejeződtek fenntartások. A párt elnöke, Jordan Bardella a 2024-es parlamenti választások programjából ki is hagyta az általános tilalmat, azzal érvelve, hogy a gyakorlati végrehajtás szinte megoldhatatlan feladat elé állítaná a hatóságokat, hiszen a rendőröknek kellene a helyszínen eldönteniük, mi minősül pontosan iszlám kendőnek.

Politikai szempontból ugyanakkor Le Pen javaslata rendkívül érzékeny és széles rétegeket megszólító témát érint. A Verian kutatóintézet felmérése szerint a lakosság 66 százaléka támogatná a köztéri kendőviselés tilalmát, a Nemzeti Tömörülés szavazótáborán belül pedig ez az arány eléri a 94 százalékot. Ebben rejlik a populista stratégia lényege: noha a terv jogi megvalósítása szinte lehetetlen akadályokba ütközik, a választópolgárok többségének szimpátiájával találkozik.

Ugyanakkor Mélenchon nyilvánosan bemutatott pálfordulása mögött is nagyon pontos politikai számítás áll. A korábbi szocialista miniszter évtizedekig a republikánus, laikus baloldal megszokott vonalát képviselte, amely hagyományosan bizalmatlanul tekintett a vallási identitás politikai szerepvállalására. A politikus 2015-ben még határozottan elutasította az iszlamofóbia kifejezést, hangoztatva, hogy az állampolgároknak joguk van nem kedvelni az iszlámot, éppen úgy, ahogy a katolicizmussal szemben is megfogalmazhatnak kritikát.

A fordulat 2019-ben következett be, amikor Mélenchon személyesen is részt vett az iszlamofóbia elleni demonstráción. Ettől a pillanattól kezdve a muszlim közösséget ért vélt vagy valós megbélyegzés elleni küzdelem a La France insoumise egyik központi politikai üzenetévé vált. A párttagok és a pártvezető rendszeresen azzal vádolják politikai ellenfeleiket, hogy kollektív gyanú alatt tartják a muszlim vallású francia állampolgárokat. Ez a markáns szemléletváltás pontosan egybeesett az új választási stratégiával. Miután a négyszeres elnökjelölt 2017-ben alig hatszázezer szavazattal maradt le a második fordulóról, mozgalmával tudatosan a szegényebb külvárosok, a szociálisan hátrányos helyzetű negyedek felé fordult. Ezekben a zónákban jelentős számú arab és afrikai származású lakos él, akik számára a diszkrimináció elleni fellépés, majd később a palesztin kérdés kiemelt jelentőséggel bírt.

Az átgondolt stratégia már a 2022-es elnökválasztáson megmutatta az eredményeit, amikor a muszlim szavazók több mint két harmada Mélenchonra adta a voksát. A politikus és csapata abban bízik, hogy a 2027 tavaszán esedékes elnökválasztáson ez a szilárd szavazóbázis végre biztosítja számára a hőn ááhított bejutást a döntő második fordulóba. A francia társadalom megosztottsága a vallási jelképek körül így nem csupán az elvekről szól, hanem a hatalom megszerzéséért folytatott legkeményebb matematikai és politikai küzdelemről is.