Bodiroga lehet Vučić kampányának legkínosabb ellenfele
A belgrádi hatalomhoz hű sajtó már támadja a kosárlabda legendáját, miközben még az sem biztos, hogy rajta lesz a diákmozgalom listáján. A sportikon nemzeti hitelessége különösen kellemetlen kihívást jelent az SNS választási gépezetének.
Szerbiában október 25-én előrehozott parlamenti választást tartanak, és a kampány egyik legérdekesebb kérdése egyelőre nem valamelyik pártprogramhoz vagy gazdasági ígérethez kötődik, hanem ahhoz, ki kerül fel a hónapok óta tüntető diákok választási listájára. A Studentska lista – Studenti pobeđuju nevű csoport szeptember 9-én hivatalosan is megalakult, 14 alapítójáról már tudni lehet, hogy jelölt lesz, a teljes névsor azonban még nem ismert. Ebben a bizonytalan helyzetben került a figyelem középpontjába Dejan Bodiroga, a szerb és jugoszláv kosárlabda egyik legnagyobb alakja. A belgrádi Danas szerint egyre több találgatás szól arról, hogy rajta lehet a listán, sőt akár annak vezetője is lehet.
Megerősített bejelentés nincs, és éppen ez teszi politikailag különösen figyelemre méltóvá a körülötte kibontakozó támadásokat. A kormányhoz hű bulvársajtó már napok óta kész tényként kezeli, hogy Bodiroga szerepet vállalhat a választáson, és megkezdte személyének hiteltelenítését. Aleksandar Vučić is megszólalt róla, azt sugallva, hogy a kosárlabdapályán szerzett hírnév nem jelent politikai alkalmasságot. A rendszerbarát lapok ennél jóval durvább hangot ütöttek meg: iskolázottságát, beszédkészségét és közéleti felkészültségét támadják. A módszer ismerős a szerb politikából, ám Bodiroga esetében jóval kockázatosabb lehet, mint egy kevéssé ismert ellenzéki aktivistával szemben.
Ennek egyik oka a népszerűség. Bodiroga azok közé a sportolók közé tartozik, akiknek neve generációkon átívelően ismert az egész országban. A kilencvenes és a kétezres évek szerb-jugoszláv kosárlabdájának szimbóluma volt, olyan korszakban, amikor a válogatott sikerei a háborúk, a nemzetközi elszigeteltség és a gazdasági válság közepette különleges érzelmi jelentőséget kaptak. A jugoszláv válogatottal két világbajnokságot és három Európa-bajnokságot nyert, klubszinten pedig Olaszországban, a Real Madridban, a Barcelonában és a Panathinaikoszban vált európai klasszissá. Pályafutása után sem tűnt el a nyilvánosságból: 2022 óta az Euroliga elnöke, vagyis ma is a kontinens egyik legismertebb sportvezetője.
A másik ok politikai természetű. Vučić és a Szerb Haladó Párt az ellenfeleit hosszú ideje gyakran úgy állítja be, mint akik idegen érdekeket szolgálnak, lenézik a szerb nemzeti hagyományokat, vagy túl könnyen mondanának le Koszovóról. Bodirogára ezt a sémát nehéz ráhúzni. 2008-ban a koszovói függetlenség kikiáltása után rendezett belgrádi nagygyűlésen kifejezetten erős nemzeti hangú beszédet mondott, és kijelentette: Koszovó Szerbia. Közéleti szerepvállalása tehát nem valamiféle hirtelen ellenzéki fordulatból született. Inkább azt mutatja, hogy a nemzeti önazonosságot és a jelenlegi rendszer bírálatát nem tartja egymással ellentétesnek.
Ez a különbség a mostani kampányban komoly jelentőséget kaphat. A diákmozgalom éppen azzal okozott sokáig nehézséget a hatalomnak, hogy nem illeszkedett a hagyományos pártpolitikai felosztásokba. A 2024 novemberében bekövetkezett újvidéki pályaudvari tragédia után kibontakozó tiltakozások középpontjában a korrupció, az állami intézmények felelőssége és az elszámoltathatóság állt. A tüntetések országossá váltak, majd a diákok előrehozott választást kezdtek követelni. Vučić végül feloszlatta a parlamentet, és október 25-re kiírta a voksolást. A választás így részben arról is szól, sikerül-e a tiltakozó mozgalom erkölcsi tőkéjét politikai képviseletté alakítani.
Bodiroga ebbe a történetbe már jóval az idei kampány előtt bekapcsolódott. 2023-ban aláírta a ProGlas kezdeményezését, amely a választói részvétel növelését és a demokratikus intézmények megerősítését sürgette. Az újvidéki tragédia után rendszeresen megjelent a diákok tüntetésein Belgrádban, Újvidéken, Nišben és más városokban. A 2025. június 28-i, vidovdani belgrádi nagygyűlésen már a színpadról szólt a tömeghez. Azt mondta, szégyen, hogy a hatalom terroristáknak nevezi a fiatalokat, miközben szerinte bűnözőket véd, és a diákokat nevezte az ország jövőjének. Beszéde végén azt ígérte, velük együtt játssza végig ezt a mérkőzést a győzelemig.
A sportnyelv Bodiroga esetében azért is működik, mert a szerb közvélemény jelentős része pontosan tudja, milyen játékos volt. Nem a látványos önreklám tette naggyá, hanem az a képessége, hogy a legfontosabb pillanatokban vállalta a felelősséget, és az ellenfél számára szinte olvashatatlanul változtatta a játék ritmusát. A „Beli Medžik”, vagyis Fehér Magic és a „Bodi Bond” becenév nem puszta nosztalgia. Olyan közös kulturális emlékezet része, amelyet a szerb politika szereplői is ismernek. Ezért minden ellene irányuló támadás könnyen az ellenkező hatást válthatja ki: megerősítheti azt az érzést, hogy a hatalom már attól is tart, akinek indulása még hivatalosan be sincs jelentve.
A kormánybarát média most éppen ezt a kockázatot vállalja. Bodiroga politikai tapasztalatlansága természetesen legitim kampánytéma lenne, ha valóban jelöltként indulna. Más kérdés, amikor a kritika személyeskedésbe fordul, és olyan ember intellektuális képességeit próbálja nevetségessé tenni, aki több mint három évtizede nemzetközi sport- és vezetői közegben mozog. A támadások ráadásul akaratlanul is országos politikai szereplővé tehetik. A szerb kormánypárti médiarendszer korábban is sok ellenzéki szereplőt emelt ki az ismeretlenségből azzal, hogy napokon át ellenségképként mutatta be őket.
Bodiroga esetében további nehézség, hogy nem köthető könnyen valamelyik klasszikus ellenzéki párthoz. A diáklista egyik legnagyobb politikai ereje éppen abból fakad, hogy megpróbál távolságot tartani azoktól a pártoktól, amelyekkel szemben a szerb társadalom jelentős részében ugyanúgy erős a bizalmatlanság, mint a hatalommal szemben. Ha egy ilyen listára kerülne fel egy országosan ismert sportikon, az segíthetne megszólítani azokat is, akik változást szeretnének, de nem kívánnak visszatérni a régi ellenzéki struktúrákhoz. Ugyanakkor egy híres név önmagában nem oldja meg a lista szervezeti, programalkotási és választásfelügyeleti problémáit, és nem garantálja, hogy a tiltakozások tömege automatikusan ugyanarra a politikai ajánlatra szavaz majd.
A választási erőviszonyok ezért továbbra is nyitottak. Vučić rendszere erős szervezeti hálózattal, jelentős médiafölénnyel és jól kiépített helyi apparátussal indul neki a kampánynak. A diákmozgalom ezzel szemben erkölcsi hitelességet, mozgósítási képességet és az elmúlt két év tiltakozásainak lendületét próbálja szavazatokra váltani. A teljes jelöltlista nyilvánosságra hozatala ennek egyik első komoly próbája lesz. Ha Bodiroga valóban vállal szerepet, a kampány azonnal személyesebb és szimbolikusabb dimenziót kap. Ha végül nem indul, a körülötte kialakult vita akkor is megmutatta, kitől tart a hatalom: olyan közismert szereplőtől, akinek patriotizmusát nehéz kétségbe vonni, és akinek népszerűségét nem politikai párt építette fel.
A következő hetekben ezért Bodiroga neve akkor is jelen lehet a kampányban, ha ő maga hallgat. A támadások már elindultak, és ezzel a kormánypárti gépezet részben saját maga emelte országos választási témává. A szerb sport egyik legnagyobb alakja így a pályán kívül is olyan helyzetbe került, amelyet egész játékoskarrierje során jól ismert: az ellenfél előre készül rá, mert attól tart, hogy a döntő pillanatban nála lehet a labda.