Örökbefogadás: a szakmai döntés lesz a fő kérdés

A kormányfő szombati bejelentése alapján alapjaiban változhat az egyedülállók és az azonos nemű párkapcsolatban élők örökbefogadásának rendszere. Magyar Péter azt mondta: nem miniszternek vagy politikusnak kell eldöntenie, alkalmas-e valaki örökbefogadó szülőnek, hanem szakembereknek, akik a gyermek érdekét vizsgálják. Ez első hallásra technikai változtatásnak tűnhet, valójában azonban a 2021 óta működő rendszer egyik legpolitikusabb elemét érinti.

A jelenlegi szabályozás szerint házaspárok közösen fogadhatnak örökbe, az egyedülálló jelentkezők pedig csak külön engedéllyel kerülhetnek be a rendszerbe. Az azonos nemű párok Magyarországon nem fogadhatnak közösen örökbe gyermeket, ezért egyikük egyedüli örökbefogadóként jelentkezhet. A 2021-ben bevezetett szigorítás ehhez a családpolitikáért felelős miniszter hozzájárulását is megköveteli. Ez azt jelenti, hogy a pszichológiai, környezeti és gyermekvédelmi alkalmassági vizsgálat után is marad egy politikai döntési pont.

A rendszer problémáját látványosan mutatta meg az a több mint három évig tartó eljárás, amelynek végén 2026 nyarán egy azonos nemű párkapcsolatban élő férfit végül örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánítottak. A szakemberek már 2023-ban alkalmasnak tartották, az ügy azonban újra és újra elakadt a közigazgatásban. A Fővárosi Törvényszéknek végül bírságot is ki kellett szabnia az érintett kormányhivatalra, mielőtt az iratok eljutottak volna a minisztériumhoz. Augusztusban megszületett a jóváhagyás, de az ügy megmutatta, hogy a szakmai vizsgálat és a végső döntés között mennyi bizonytalanság keletkezhet.

A mostani bejelentés ezért nem egyszerűen arról szól, hogy azonos nemű párok könnyebben fogadhatnak-e örökbe. A nagyobb kérdés az, milyen elv alapján működjön az egész rendszer. Ha a döntés középpontjában a gyermek érdeke áll, akkor a jelentkezők családi állapota önmagában nem lehet elegendő az alkalmatlanság kimondásához. Ugyanakkor az sem lenne szakmai megoldás, ha egy korábbi politikai tiltást egy másik politikai automatikus igen váltana fel. Minden jelentkezőnél ugyanazokat a feltételeket kell vizsgálni: stabilitás, nevelési képesség, pszichés alkalmasság, lakhatás, kapcsolati háttér és a gyermek speciális szükségleteinek elfogadása.

A magyar örökbefogadási rendszer egyik tartós problémája, hogy nem egyszerűen kevés a jelentkező vagy kevés az örökbe adható gyermek. Sokkal inkább illeszkedési probléma van. A leendő szülők jelentős része kisgyermeket, lehetőleg egészséges csecsemőt szeretne, miközben az állami gondoskodásban élők között sok az idősebb, testvérrel együtt elhelyezendő, roma származású vagy egészségügyi és pszichés problémával élő gyermek. A valódi szakpolitikai kérdés ezért az, hogyan található több stabil család azoknak, akikre jelenleg kevés jelentkező van.

A miniszteri engedély eltörlése ebben hozhat változást, ha valóban szélesíti az alkalmas jelentkezők körét. A 24.hu korábbi adatai szerint 2021 márciusa és 2023 vége között 165 egyedüli örökbefogadó kérelme jutott el a miniszteri döntésig, és szinte mindenki megkapta a hozzájárulást. Ez arra utal, hogy a politikai szűrő nem feltétlenül elutasítások tömegét hozta, inkább egy plusz, nehezen átlátható és időigényes döntési szintet épített a rendszerbe. A legnagyobb probléma éppen az lehetett, hogy egyes ügyek el sem jutottak a miniszterig.

Az azonos nemű párok közös örökbefogadása ettől még külön jogi kérdés. A kormányfő szombati mondataiból az következik, hogy a jelenlegi rendszert módosítani akarják, de a konkrét normaszöveg még nem ismert. Nem világos, hogy csak az egyedüli örökbefogadóknál szűnne meg a miniszteri engedély, vagy megnyitnák a közös örökbefogadás lehetőségét is az azonos nemű bejegyzett élettársak előtt. A két lépés jogilag nem ugyanaz, politikailag pedig még kevésbé.

A bejegyzett élettársi kapcsolat 2009 óta számos jogot biztosít az azonos nemű pároknak, de a házasságtól több fontos ponton eltér. A partnerek nem fogadhatnak közösen örökbe, és egyikük sem fogadhatja automatikusan örökbe a másik gyermekét. Ez a már létező szivárványcsaládokban is jogbizonytalanságot okozhat, mert a gyermeket ténylegesen nevelő második szülő sok esetben nem rendelkezik teljes körű szülői jogokkal. Egy örökbefogadási reformnak ezért arról is döntenie kellene, kizárólag a gyermekotthonból vagy nevelőszülőtől történő örökbefogadást szabályozza-e át, vagy a már működő családok jogi helyzetét is rendezi.

A Fidesz és a KDNP számára a kérdés várhatóan fontos ellenzéki támadási pont lesz. A korábbi kormány az Alaptörvényben és több törvényben is hangsúlyosan a férfi-nő házasságra, illetve az anya nő, az apa férfi megfogalmazásra építette családpolitikáját. A választási vereség után is többször elővette az LMBTQ-jogok témáját. A Tisza számára ezzel szemben az a politikai kihívás, hogy a változtatást ne identitáspolitikai győzelemként, hanem gyermekvédelmi szakmai reformként tudja bemutatni.

Ez azért sem lehetetlen, mert a közvélemény az elmúlt években változott. Több kutatás szerint jelentősen nőtt azok aránya, akik támogatják, hogy az azonos nemű párok több családjogi jogot kapjanak. Ugyanakkor a támogatottság kérdésfeltevéstől és attól is függ, hogy házasságról, közös örökbefogadásról vagy egyedi alkalmassági eljárásról van szó. A kormánynak ezért nem érdemes egyetlen közvélemény-kutatási számból politikai felhatalmazást levezetnie. A tartós reformot inkább az indokolhatja, ha szakmai adatokkal bizonyítható, hogy a gyermekek érdekeit jobban szolgálja.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek fejlődését nem önmagában a szülők szexuális orientációja határozza meg. A kutatások általában a stabil családi környezetet, a biztonságos kötődést, a társadalmi támogatást és az anyagi-érzelmi kiszámíthatóságot tekintik meghatározónak. A magyar jogalkotás szempontjából azonban ennél is fontosabb, hogy az egyedi alkalmasságot képzett szakemberek állapítsák meg, azonos mérce alapján.

A szakmai döntéshozatal megerősítése csak akkor lesz hiteles, ha a gyermekvédelmi szakszolgálatoknak van elég kapacitásuk. Az alkalmassági vizsgálat nem lehet gyors adminisztratív rutin. Környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, felkészítő beszélgetés, a családi és kapcsolati háttér áttekintése szükséges. Ha a miniszteri engedély kikerül a rendszerből, a felelősség még inkább a szakmai szervezetekre kerül. Ehhez megfelelő létszám, egységes módszertan és jogorvoslati lehetőség kell.

Külön kérdés a várakozási idő. Az örökbefogadásra váró gyerek számára minden hónap számít, különösen kisgyermekkorban. A hosszú bürokratikus eljárás nemcsak a jelentkezőknek megterhelő, hanem a gyermeknek is árt, ha emiatt később kerül tartós családba. A reform egyik kézzelfogható sikermutatója ezért az lehetne, hogy az alkalmassági eljárás és a tényleges kihelyezés ideje csökken-e úgy, hogy közben a szakmai vizsgálat minősége nem romlik.

A magyar Redditen a bejelentés rövid idő alatt kiugró aktivitást váltott ki. A hozzászólások nem reprezentatívak, de jól megmutatják a vita két fő irányát. Az egyik tábor szerint a gyermek érdeke egyértelműen előrébb való a szülők neménél, a másik viszont attól tart, hogy a kormány túl gyorsan nyúl egy társadalmilag megosztó kérdéshez. Érdekes módon sok hozzászóló nem ideológiai, hanem gyakorlati kérdéseket tett fel: hány gyerek vár örökbefogadásra, mennyi idő az eljárás, és mitől lesz valaki szakmailag alkalmas. Ezek azok a kérdések, amelyekre a jogalkotásnak is válaszolnia kell.

A következő lépés a normaszöveg lesz. Abból derül ki, hogy a kormány valóban megszünteti-e a politikai engedélyezést, és milyen intézmény dönt majd helyette. Fontos lesz az is, változik-e a közös örökbefogadás szabálya, lesz-e átmeneti rendelkezés a már folyamatban lévő ügyekre, és hogyan biztosítják, hogy az ország különböző részein azonos szakmai mércét alkalmazzanak.

A vita könnyen elcsúszhat a szimbolikus politikába. A kormánypárt számára csábító lehet a rendszerváltás újabb bizonyítékaként bemutatni a reformot, az ellenzék számára pedig ugyanilyen csábító lehet kulturális háborút építeni rá. A gyermekvédelmi rendszer szempontjából azonban egyik sem a lényeg. A valódi kérdés az, hogy egy állami gondoskodásban élő gyermek gyorsabban és biztonságosabban kerülhet-e stabil családba, és a döntés szakmai szempontok alapján születik-e.

Ha a változtatás ezt éri el, akkor az örökbefogadási reform túlmutat az LMBTQ-politikán. Ha viszont csak egy politikai döntési szintet cserél le egy másikra, a rendszer lényegi problémája megmarad. A hétfőn kezdődő vita ezért a részletekről fog szólni: ki dönt, milyen szabály alapján, milyen határidővel és milyen jogorvoslattal. Ezekből derül majd ki, hogy a kormányfő bejelentése valóban szakmai fordulatot jelent-e.