Öt új név, régi tét: átalakult az Alkotmánybíróság

Az Országgyűlés kedden egyetlen délelőtt alatt az Alkotmánybíróság történetének egyik legnagyobb személyi átrendeződését hajtotta végre. Titkos szavazással öt alkotmánybírót választottak meg: Chronowski Nóra, Kovács András György, Ligeti Miklós, Orosz Árpád Gábor és Szomora Zsolt egyaránt 137 igen és 6 nem szavazatot kapott. Mind az öt jelöltet a Tisza Párt frakciója terjesztette elő. A Fidesz–KDNP képviselői a szavazás előtt kivonultak az ülésteremből, mert illegitimnek tartják az eljárást, a Mi Hazánk pedig részt vett a folyamatban, ám saját öt jelöltje már a parlamenti bizottságban elbukott.

A döntés súlyát a számok mutatják meg. Az Alkotmánybíróság 15 tagú, így öt hely sorsáról döntött egyszerre a parlament. Szeptember 1-jén négy alkotmánybíró – köztük Polt Péter, a testület elnöke – megbízatása szűnt meg az újra bevezetett hetvenéves felső korhatár miatt. Czine Ágnes alelnök 12 éves mandátuma novemberben jár le, ezért az ötödik most megválasztott bíró az ő helyét tölti majd be. Hende Csaba mandátumának megszűnése után júliusban már Sonnevend Pál bekerült a testületbe. Néhány hónap alatt tehát hat személyi csere történik, ami a 15 fős bíróság negyven százalékát érinti.

A változást a tizenhetedik alaptörvény-módosítás készítette elő. Az alkotmánybírák megbízatási ideje 12 évről kilenc évre rövidült, megszűnt az újraválaszthatóság, visszatért a hetvenéves korhatár. Fontos intézményi fordulat az is, hogy az Alkotmánybíróság elnökét ismét maguk a tagok választják három évre, és az elnök újraválasztható. A Fidesz 2011-ben éppen az ellenkező irányba mozdította a rendszert: akkor a parlamenthez került az elnök megválasztásának joga, miközben a testület létszámát tizenegyről tizenötre emelték, a bírói mandátumot pedig kilencről 12 évre hosszabbították.

Ez a történeti háttér azért lényeges, mert az Alkotmánybíróság függetlenségéről folyó mostani vita jóval régebbi az idei kormányváltásnál. A rendszerváltás utáni első két évtizedben az alkotmánybírák jelölése olyan parlamenti mechanizmusra épült, amely a gyakorlatban együttműködésre kényszerítette a kormányt és az ellenzéket. A Fidesz–KDNP 2010-ben megváltoztatta a jelölőbizottság szabályait, és kétharmados többségével lehetővé tette, hogy ellenzéki támogatás nélkül is saját jelöltjeit vigye a Ház elé. Egy évvel később négy új hellyel bővítette a testületet. Az ezt követő ciklusokban fokozatosan olyan bírák kerültek többségbe, akiket a kormánypártok egyedül választottak meg.

Az intézmény hatásköre is átalakult. Az Alaptörvény és későbbi módosításai megszüntették a korábbi, bárki által kezdeményezhető utólagos normakontrollt, szűkítették egyes pénzügyi tárgyú törvények teljes körű felülvizsgálatának lehetőségét, majd rögzítették, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvény-módosításokat tartalmilag nem vizsgálhatja felül, csak az elfogadásukra vonatkozó eljárási szabályok alapján. A 2013-as negyedik módosítás után maga a testület is kimondta, hogy nincs hatásköre az alaptörvény-módosítás tartalmi kontrolljára. Ezek a lépések együtt erősen átformálták azt a szerepet, amelyet az első, Sólyom László vezette Alkotmánybíróság a magyar politikai rendszerben betöltött.

A most megválasztott öt tag szakmai háttere feltűnően erős és sokféle. Chronowski Nóra egyetemi tanár, az MTA doktora, az alkotmányjog egyik ismert kutatója. Meghallgatásán a demokratikus jogállam, az emberi méltóság, valamint a kisebbségek és sérülékeny csoportok védelmét hangsúlyozta. Kovács András György kúriai tanácselnök bíró és közigazgatási jogász, aki nyíltan beszélt arról, hogy a testületnek érdemes visszanyúlnia a Sólyom-korszak jogállami örökségéhez. Orosz Árpád Gábor a Kúria Polgári Kollégiumának korábbi vezetője, tanácselnök bíró, európai és polgári jogi tapasztalattal. Szomora Zsolt habilitált egyetemi tanár, büntetőjogász, aki a hatalmi ágak közötti alkotmányos párbeszéd fontosságát emelte ki.

A politikailag legismertebb név Ligeti Miklósé. A Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként hosszú éveken át a NER korrupciós rendszerének egyik leghangosabb kritikusa volt. Jelölti meghallgatásán foglyul ejtett intézménynek nevezte az Alkotmánybíróságot, és arról beszélt, hogy a testületnek vissza kell szereznie hitelességét. Az ő megválasztása ezért önmagában is jelképes szakítás a korábbi korszakkal. Ugyanakkor alkotmánybíróként már nem civil jogvédőként és korrupcióellenes aktivistaként kell működnie. A függetlenség próbája az lesz, hogy a Tisza-kormány jogalkotásával szemben ugyanolyan szigorú mércét alkalmaz-e, mint amilyet ellenzéki szerepben a Fidesz rendszerével szemben követelt.

Ugyanez igaz az egész új bírói csoportra. A jelöltek szakmai minősége és a jelölési eljárás minősége két külön kérdés. Hack Péter jogász a 24.hu-nak úgy értékelte, hogy a Tisza öt jelöltje szakmailag kifejezetten erős, közben viszont bírálta, hogy a kormánypárt lényegében ugyanazt a többségi jelölési logikát használta, amelyet a Fidesz alakított ki és alkalmazott éveken át. A Tisza birtokában van az alkotmánybírák megválasztásához szükséges kétharmad, így nem volt rászorulva ellenzéki kompromisszumra. A Mi Hazánk jelöltjeit a bizottsági többség nem támogatta, a Fidesz–KDNP pedig eleve nem vett részt érdemben a végső döntésben.

Ez intézményi szempontból gyenge pont. Ha a cél valóban a politikai befolyás csökkentése, hosszabb távon kevés az, hogy egy másik kétharmad más embereket ültet ugyanazokra a székekre. A jelölési rendszernek is olyan garanciákat kellene adnia, amelyek akkor is működnek, amikor a jelenlegi kormánypárt egyszer elveszíti a többségét. Lehet például szélesebb parlamenti konszenzust, többfordulós jelölést, szakmai előszűrést vagy az ellenzék érdemi részvételét biztosító megoldásokat kialakítani. A Tisza most erre nem tett kísérletet, pedig korábban joggal bírálta a Fideszt azért, mert a kétharmados többséget saját személyi döntéseinek automatikus keresztülvitelére használta.

A Fidesz–KDNP tiltakozása ettől még nehezen választható el saját kormányzati örökségétől. A pártszövetség illegitimnek nevezi a mostani átalakítást, miközben 2010 után maga bontotta le a korábbi konszenzuskényszert, emelte meg a bírák számát, hosszabbította meg a mandátumokat, vitte át a testület elnökének megválasztását a parlamenthez, majd saját jelöltjeivel alakította át az erőviszonyokat. A mostani hetvenéves korhatár bevezetése valóban egyszerre több mandátumot szakított meg, ezért jogpolitikai szempontból vitatható eszköz. A történeti mérleg ugyanakkor nem teszi hitelessé azt a képet, amely szerint a Fidesz egy érintetlen, politikától távol álló intézményt próbálna megvédeni.

A 137 igen szavazat azt mutatja, hogy a kormányoldal biztosan vitte át mind az öt jelöltet. Az alakuló új összetételben azonban a számtan önmagában keveset mond majd. Az alkotmánybíró kilencéves mandátuma éppen azt szolgálja, hogy elszakadjon attól a politikai többségtől, amely megválasztotta. A bírói függetlenség lényege, hogy a tag akár a saját jelölőinek legfontosabb törvényeivel szemben is kész legyen kimondani az alaptörvény-ellenességet. Az új bíróság számára ezért az első igazán kényelmetlen ügyek lesznek a meghatározók: a kormányzati átalakítás, az elszámoltatás, a tulajdonhoz való jog, az igazságszolgáltatás szervezete, a választási szabályok vagy az alapjogok területén érkező beadványok.

Az új szabályok egyik ígéretes eleme, hogy a testület ismét maga választhatja meg saját elnökét. Ez visszaad egy darabot abból az intézményi autonómiából, amelyet 2011-ben elvettek tőle. Az elnök szerepe korántsem formaság: jelentős befolyása van a működés szervezésére, az ügyek napirendre kerülésére és a testületi munka ritmusára. Az, hogy a bírák hároméves időszakra maguk választják vezetőjüket, csökkenti a közvetlen parlamenti függést. A szabály értéke ugyanakkor csak akkor mutatkozik meg, ha az elnöki tisztségért valóban szakmai és testületi szempontok versengenek, nem egy előzetesen kialakított pártpolitikai megállapodás.

Az Alkotmánybíróság elmúlt másfél évtizedének egyik legnagyobb problémája a közbizalom elvesztése volt. Sok döntésnél már a határozat kihirdetése előtt politikai erővonalak szerint próbálták kiszámítani a többséget. Ezt a bizalmi válságot öt jó önéletrajz önmagában nem oldja meg. A helyreállítás hosszú sor, következetesen indokolt döntésből áll majd, és abból, hogy a testület hajlandó-e valódi korlátot állítani a mindenkori kormány elé.

A keddi választás ezért egyszerre jelent személyi fordulatot és intézményi kockázatot. A Tisza olyan jogászokat küldött az Alkotmánybíróságra, akiknek szakmai pályája alapján van esélyük erősebb jogállami kontrollt kialakítani. Közben a kormánypárt nem változtatta meg azt a politikai jelölési mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy egy kétharmados többség saját maga töltse fel az üres helyeket. Az új bírák teljesítménye döntheti el, hogy a személycsere valódi intézményi megújulássá válik-e. Ezt már nem a keddi szavazatok száma, hanem a következő évek határozatai fogják megmutatni.