Vízummaffia és botrányos árak sújtják a törököket
Átfogó hatósági razziasorozat tárta fel a Schengen-övezetbe vágyó török állampolgárokat kifosztó botnetek és illegális közvetítők működését, miközben az európai konzulátusok külső partnerei csillagászati összegekért kínálnak előrejutást.
Az Európai Unió és Törökország közötti diplomáciai kapcsolatok egyik legfeszültebb kérdéskörévé vált a török állampolgárok schengeni vízumhoz jutási procedúrája. miközben Ankara papíron továbbra is csatlakozási tagjelölt, Törökország az egyetlen olyan EU-tagjelölt ország, amelynek lakói nem élveznek vízummentességet az európai utazásaik során. Ez a megkülönböztetett státusz hatalmas adminisztratív terhet ró a lakosságra, és az elmúlt években olyan virágzó feketepiac kiépüléséhez vezetett, amely több száz millió euróval károsítja meg az Európába készülő török családokat, üzletembereket, diákokat és turistákat.
A válság gyökerei az előző évtizedre nyúlnak vissza, amikor a túlzsúfolt külképviseletek tehermentesítése érdekében az Európai Unió tagállamai kiszervezték és privatizálták a vízumkérelmek átvételét és előkészítését. Az európai konzulátusok 2025-ben világszerte több mint 12,2 millió kérelmet dolgoztak fel, amiből egyedül Törökországban 1,2 milliót nyújtottak be az ügyfelek. A kérelmek feldolgozására kiírt koncessziókat túlnyomórészt két nagy szervezet nyerte el: a Blackstone befektetési alap tulajdonában lévő, eredetileg indiai gyökerű VFS Global, valamint a spanyol érdekeltségű kérelmekre szakosodott, szintén indiai BLS International. Ezek a magánvállalatok felelnek az időpontfoglalásokért, az okmányok ellenőrzéséért, a biometrikus adatok felvételéért és a dokumentáció konzulátusokra juttatásáért.
A privatizált rendszerben az alapszintű vízumdíj, amely körülbelül 90 eurót tesz ki, kiegészül a külső szolgáltató átlagosan 25 eurós kezelési költségével. A profitorientált magáncégek azonban számtalan kiegészítő opciót hoztak létre, például kiemelt VIP-ügyintézést, amiért a BLS isztambuli irodájában akár 50 eurós felárat is elkérnek. Egy, a LightHouse újságírói hálózat által közzétett oknyomozó jelentés feltárta, hogy a VFS Global bevételei 2017 és 2024 között 31 millió euróról 172 millió euróra emelkedtek, miközben az általuk feldolgozott vízumok száma mindössze 15 százalékkal növekedett. Az elképesztő profitnövekedést a kérelmezőkre ráerőltetett, sokszor átláthatatlan és drága extra szolgáltatások bevezetése generálta.
A probléma súlyát fokozza, hogy az utóbbi időben belső vizsgálatok mutattak rá a magánszolgáltatók adatvédelmi hiányosságaira. Több európai kormány jelezte, hogy a VFS és a BLS nem kezeli megfelelően a kérelmezők személyes és pénzügyi adatait. Ennek ellenére a cégek érdemi szankciók nélkül működtek tovább, jóllehet a BLS ellen a spanyol Nemzeti Bíróság is eljárást indított egy olyan bűnszervezet miatt, amely az algíri spanyol konzulátuson kenőpénzekért árult vízumidőpontokat.
A rendszer leginkább elviselhetetlen elemévé az időpontfoglalási infrastruktúra teljes összeomlása vált. Amikor a VFS Global vagy a BLS International meghirdeti az elérhető szabad időpontokat a weboldalán, azok perceken belül nyomtalanul eltűnnek. Ennek hátterében egy automatizált szoftveres botsereg áll, amelyet utazási irodáknak és tanácsadó cégeknek maszkírozott vállalkozások üzemeltetnek. Ezek a programok másodpercenként pásztázzák a rendszereket, lefoglalják az összes szabad kapacitást, majd a megszerzett időpontokat 100 és 400 euró közötti áron értékesítik tovább a kérelmezőknek a hivatalos kérelem- és kezelési díjakon felül.
A többszörösére drágult ügyintézés óriási felháborodást váltott ki Törökországban. Sok török állampolgár ezres nagyságrendű euróösszeget fizet ki egy háromtagú család vízumintézéséért, ami az eredeti költségek négyszerese. A VFS és a BLS azzal védekezik, hogy folyamatosan fejlesztik a biztonsági rendszereiket, a kritikusok szerint viszont a felületeik szándékosan teszik lehetővé a név szerinti beazonosítás nélküli tömeges foglalásokat, ezzel teret engedve a nyerészkedésnek.
Az Európai Bizottság tisztségviselői elismerték a független közvetítők jelenlétét és csaló magatartását. Ömer Bolat török kereskedelmi miniszter bejelentése nyomán 2026 júniusában hat átfogó vizsgálat indult az engedély nélkül működő közvetítővállalatok ellen, majd augusztusban egy országos hatáskörű rendőrségi razziasorozatban 49 embert tartóztattak le a vízummaffiához kapcsolódó visszaélések miatt. A rendőrségi akciók ellenére a hálózatokat nem sikerült teljesen felszámolni, mert az Európai Unió tagállamai felől érkező vízumkereslet továbbra is drasztikusan meghaladja a konzuli kapacitásokat.
A megmérettetést az európai külképviseletek bürokratikus követelményei is nehezítik. A török kérelmezőknek részletes bankszámlakivonatokat, munkáltatói igazolásokat, vagyoni nyilatkozatokat, biztosítási kötvényeket és garancialeveleket kell benyújtaniuk, ám a papírok halmaza sem garantálja a sikerét. Míg tíz évvel ezelőtt a török állampolgárok schengeni vízumkérelmeinek mindössze 5 százalékát utasították vissza, ez az elutasítási arány 2021 óta 15 százalék fölé emelkedett. A visszautasított kérelmezők sem a vízumdíjat, sem a kezelési költséget nem kapják vissza, ami azt jelenti, hogy a török lakosság az elmúlt évtizedben 90 és 200 millió euró közötti összeget veszített el a sikertelen eljárások során.
A probléma mélyén politikai és stratégiai patthelyzet húzódik meg. A 2016-os unió-török migrációs megállapodás egyik fő ígérete a török állampolgárok teljes vízummentessége volt. A tárgyalások akkor akadtak meg, amikor Recep Tayyip Erdoğan török elnök megtagadta a török terrorellenes törvények módosítását, amely az uniós vízummentesség 72 feltételének egyike volt. Erdoğan a közelmúltban az Al Jazeera csatornának adott nyilatkozatában tisztázta, hogy bár Törökország továbbra is érdekelt az uniós integrációban, az nem képezi a kormányzat elsődleges prioritását.
Miközben az átlagpolgárok számára a schengeni vízum megszerzése megalázó és költséges folyamat, a török elit más utat választott. Nacho Sánchez Amor, az Európai Parlament Törökország-jelentéstevője rávilágított, hogy az ankarai kormányzat zöld színű, úgynevezett szolgálati útleveleket állít ki a tisztviselők, állami alkalmazottak és a rendszerhez hű szereplők számára. Ezzel a típusú útlevéllel vízum nélkül lehet belépni az Európai Unió területére. Becslések szerint Törökország már több mint kétmillió ilyen szolgálati útlevelet bocsátott ki, amelyeket ráadásul több esetben illegális migrációs hálózatok kihasználásával adtak el a schengeni övezetbe vágyóknak.
A kialakult helyzet mérgezi az Európai Unió megítélését a török társadalomban. A fiatalok, az egyetemi oktatók és a vállalkozók úgy érzik, hogy az Európai Unió mesterséges akadályokat gördít a kapcsolattartás elé, miközben a bürokratikus eljárásokból nyerészkedő magánvállalatok korlátlanul szedhetik a pluszdíjakat. A vízumkérdés megoldása nélkül a kétoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése elkerülhetetlenül akadályokba ütközik.