Szöul halasztást kér a 350 milliárdos amerikai alkuhoz

Dél-Korea halasztást kért egy parlamenti bizottsági tájékoztatóra, amelyen a kormánynak a hatalmas amerikai beruházási vállalás részleteiről kellett volna beszámolnia. A lépés arra utal, hogy Szöul és Washington között még mindig nincs teljes megállapodás arról, milyen feltételekkel valósuljon meg a tavalyi kereskedelmi alku egyik legfontosabb eleme: a 350 milliárd dollár értékű dél-koreai befektetési csomag az Egyesült Államokban.

A megállapodást Donald Trump amerikai elnök és Lee Jae Myung dél-koreai államfő tavaly ősszel kötötte meg. Washington vállalta, hogy a dél-koreai importra kivetett vámokat 15 százalékban maximálja, Szöul pedig nagyszabású amerikai beruházásokat ígért. A csomagból 150 milliárd dollárt a hajógyártásra különítettek el, a fennmaradó 200 milliárd dollár felhasználásáról azonban további tárgyalások szükségesek.

A halasztási kérelem azért keltett figyelmet, mert a parlamenti meghallgatást a végleges megállapodás előtti utolsó fontos hazai politikai állomások egyikének tekintették. A dél-koreai ipari minisztérium megerősítette, hogy kérte az időpont eltolását, részletes indoklást azonban nem adott. A háttérben valószínűleg az áll, hogy a két fél még egyeztet a projektek kiválasztásáról, a finanszírozás szerkezetéről és a kockázatok megosztásáról.

A 350 milliárd dolláros összeg önmagában is rendkívüli. Dél-Korea éves gazdasági teljesítményének jelentős hányadáról van szó, ezért Szöulban kezdettől vita folyik arról, milyen formában kell értelmezni a vállalást. A kormány hangsúlyozza, hogy nem egyszeri költségvetési átutalásról van szó: a csomag állami finanszírozást, hitelgaranciákat, vállalati beruházásokat és hosszabb idő alatt megvalósuló projekteket egyaránt tartalmazhat.

Washington számára az alku a Trump-féle iparpolitika mintapéldája. Az amerikai elnök magas vámokkal és piacra jutási fenyegetésekkel próbálja rávenni a szövetségeseket arra, hogy termelést vigyenek az Egyesült Államokba. Dél-Korea különösen fontos célpont, mert vállalatai vezető szereplők a félvezetők, akkumulátorok, autók, hajók és elektronikai termékek piacán. A Samsung, az SK, a Hyundai, az LG és más koreai óriáscégek már eddig is több tízmilliárd dollárt fektettek amerikai gyárakba.

A hajógyártási rész különleges geopolitikai jelentőségű. Az Egyesült Államok kereskedelmi és haditengerészeti hajógyártási kapacitása évtizedek alatt visszaesett, miközben Kína világelsővé vált ezen a területen. Dél-Korea a világ egyik legfejlettebb hajóépítő hatalma, ezért Washington koreai technológiával, tőkével és szervezési tapasztalattal próbálná felgyorsítani saját iparának újjáépítését.

Szöul számára azonban kényes kérdés, mennyi technológiát és termelést vigyen át az Egyesült Államokba. A dél-koreai gazdasági modell fontos része, hogy a nagy ipari konglomerátumok hazai gyárakra, beszállítói hálózatokra és képzett munkaerőre támaszkodnak. Ha túl sok új kapacitás épül Amerikában, az hosszabb távon munkahelyeket és beruházásokat vonhat el Dél-Koreától.

A vita a félvezetőiparban is hasonló. Az Egyesült Államok stratégiai célként kezeli, hogy csökkentse ázsiai függőségét a legfontosabb chipek gyártásában. A koreai cégek ezért jelentős amerikai támogatásokért cserébe új üzemeket építenek, ugyanakkor attól tartanak, hogy Washington egyre több feltételt szabhat a kínai működésükre és technológiai kapcsolataikra.

A vámplafon komoly érték Szöul számára. Dél-Korea exportorientált gazdaság, az Egyesült Államok pedig egyik legfontosabb piaca. A magasabb amerikai vámok különösen az autóipart érintenék érzékenyen. A Hyundai és a Kia ugyan jelentős amerikai termelési kapacitással rendelkezik, de továbbra is sok járművet és alkatrészt exportál Koreából. A 15 százalékos felső határ kiszámíthatóbb környezetet teremt, még ha jóval magasabb is a korábbi kereskedelmi rendszer vámjainál.

A dél-koreai ellenzék azt szeretné tudni, pontosan milyen kötelezettségeket vállalt a kormány. A több száz milliárd dolláros összeg miatt felmerül a kérdés, hogy mekkora közvetlen állami kockázat keletkezik, ki választja ki a beruházásokat, milyen hozamra számíthatnak a koreai szereplők, és milyen jogi garanciákat ad Washington arra az esetre, ha később megváltoztatja kereskedelmi politikáját.

A kormány mozgásterét az is szűkíti, hogy Trump tárgyalási stílusa gyors eredményeket követel. Az amerikai adminisztráció rendszeresen a vámok emelésének lehetőségét használja nyomásgyakorlásra. Szöul ezért egyszerre próbálja megőrizni az amerikai piac kedvezőbb elérését és elkerülni, hogy olyan pénzügyi kötelezettséget vállaljon, amelyet otthon nehéz lenne megvédeni.

A két ország kapcsolata jóval több kereskedelmi vitánál. Dél-Korea az Egyesült Államok egyik legfontosabb ázsiai katonai szövetségese, területén több tízezer amerikai katona állomásozik. A szövetség Észak-Korea nukleáris és rakétaprogramja miatt közvetlen biztonsági jelentőségű, és Washington Kínával szembeni indo-csendes-óceáni stratégiájában is fontos szerepet játszik.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy gazdasági kérdésekben automatikus lenne az egyetértés. Szöul az elmúlt években többször jelezte, hogy az amerikai támogatási és vámrendszerek időnként hátrányosan érintik a koreai vállalatokat. Az elektromos autókra, akkumulátorokra és félvezetőkre vonatkozó szabályok körül korábban is komoly viták alakultak ki.

A 350 milliárdos csomag ezért próba lesz arra, működhet-e a Trump-kormány új gazdasági szövetségi modellje. Washington azt várja partnereitől, hogy a biztonsági együttműködés mellett ipari kapacitással és tőkével is erősítsék az Egyesült Államokat. A szövetségesek viszont cserébe tartós piacra jutást, kiszámítható szabályokat és beleszólást szeretnének a közös projektekbe.

Európában is figyelnek a koreai alkura. Az EU hasonló problémával szembesül az amerikai vámok és beruházási ösztönzők miatt, miközben saját ipari bázisát szeretné megtartani. Ha Szöul olyan konstrukciót tud kialkudni, amelyben a vállalt összeg jelentős része piaci alapon megtérülő beruházás, az precedenst teremthet más amerikai partnerek számára is.

Magyar szempontból a koreai gazdasági döntések közvetlenül is fontosak. Magyarország az elmúlt években jelentős dél-koreai akkumulátoripari és elektronikai beruházásokat vonzott. Ha a nagy koreai vállalatok egyre több tőkét irányítanak az Egyesült Államokba, az középtávon befolyásolhatja az európai fejlesztési terveiket is. A globális támogatási versenyben az amerikai piac mérete és a vámkedvezmények komoly vonzerőt jelentenek.

A parlamenti tájékoztató elhalasztása tehát technikai lépésnek tűnhet, valójában egy rendkívül összetett alku bizonytalanságát jelzi. Szöulnak olyan megállapodást kell hazavinnie, amely egyszerre védi exportját, nem üríti ki a hazai ipari bázist, és politikailag is vállalhatóvá teszi a 350 milliárd dolláros számot. Washington közben azt szeretné, hogy a koreai ígéret minél gyorsabban látható amerikai gyárakká és munkahelyekké váljon.