Rubióval tárgyal Szöul a koreai félsziget jövőjéről

Cho Hyun dél-koreai külügyminiszter a héten Washingtonba utazik, és pénteken Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel tárgyal a két ország kapcsolatáról, a Koreai-félsziget biztonságáról és a térség gyorsan változó erőviszonyairól. A szöuli külügyminisztérium hajnali közlése szerint Cho csütörtöktől szombatig tartózkodik az Egyesült Államokban. A találkozó időzítése különösen fontos, mert a katonai szövetség mellett egyszerre több gazdasági és diplomáciai kérdés is napirenden van.

Dél-Korea és az Egyesült Államok több mint hetven éve katonai szövetséges. Az 1953-as koreai háborús fegyverszünet után Washington jelentős haderőt tartott fenn a félszigeten, és ma is több tízezer amerikai katona szolgál az országban. A szövetség alapvető célja Észak-Korea elrettentése, amely az elmúlt évtizedekben nukleáris fegyvereket és egyre nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakétákat fejlesztett ki.

A mostani tárgyalások egyik legfontosabb témája várhatóan az lesz, miként lehet egyszerre fenntartani az elrettentést és új diplomáciai csatornákat nyitni Phenjan felé. Lee Jae Myung dél-koreai elnök kormánya nagyobb hangsúlyt helyez a feszültség csökkentésére, miközben világossá teszi, hogy az amerikai biztonsági garanciát továbbra is nélkülözhetetlennek tartja. Ez finom egyensúlyt követel: Szöul nem akar gyengeséget mutatni, de szeretné elkerülni a folyamatos katonai eszkalációt.

Donald Trump személye újabb változót jelent. Az amerikai elnök első ciklusában háromszor is találkozott Kim Jong Un észak-koreai vezetővel, és személyes diplomáciával próbálta áttörni a nukleáris tárgyalások patthelyzetét. A kezdeti látványos csúcstalálkozók végül nem vezettek tartós megállapodáshoz. Trump második elnöksége alatt ismét felmerült a közvetlen párbeszéd lehetősége, de Phenjan nukleáris arzenálja azóta tovább bővült.

Észak-Korea közben Oroszországhoz is közelebb került. Az ukrajnai háború éveiben Phenjan lőszert és más katonai támogatást adott Moszkvának, cserébe pedig technológiai, gazdasági és politikai segítséget kapott. Ez megváltoztatta a koreai biztonsági környezetet: az észak-koreai vezetés kevésbé függ a Nyugattal folytatott tárgyalásoktól, mint korábban, és több külső partnerre támaszkodhat.

Szöul ezért Washington mellett Tokióval is szorosabb biztonsági együttműködést épít. A három ország rendszeres katonai gyakorlatokat tart, megosztja a rakétaindításokra vonatkozó adatokat, és egyre több politikai egyeztetést folytat. A történelmi sérelmek miatt a dél-koreai–japán kapcsolat korábban gyakran feszült volt, de az észak-koreai és kínai kihívás fokozatosan közelebb hozta a két amerikai szövetségest.

Kína szerepe a Rubio–Cho találkozó másik fontos háttere. Peking Dél-Korea legnagyobb kereskedelmi partnerei közé tartozik, ugyanakkor az Egyesült Államok stratégiai versenytársa. Szöulnak ezért gazdasági érdekei és biztonsági szövetsége között kell egyensúlyoznia. A félvezetők, akkumulátorok és mesterséges intelligencia szempontjából kulcsfontosságú technológiák exportkorlátozásai egyre nehezebbé teszik ezt a lavírozást.

A dél-koreai külügyminiszter februárban már találkozott Rubióval Washingtonban. Akkor a két fél a kereskedelmi megállapodás, az atomenergia, a hajógyártás és a biztonsági együttműködés kérdéseit is áttekintette. A mostani találkozó azért fontos, mert közben közelebb került a véglegesítéshez a 350 milliárd dolláros dél-koreai amerikai beruházási vállalás, amelyért cserébe Washington 15 százalékban korlátozná a koreai importra kivetett vámokat.

A gazdasági és biztonsági kérdések egyre inkább összefonódnak. Az Egyesült Államok szeretné, ha dél-koreai vállalatok nagyobb szerepet vállalnának az amerikai hajógyártás, félvezetőipar és akkumulátorgyártás fejlesztésében. Szöul ugyanakkor azt akarja, hogy a szövetségi kapcsolat gazdasági oldala is kiszámítható legyen, és a koreai cégek ne kerüljenek hátrányba az amerikai iparpolitika miatt.

A hajógyártás különösen érdekes terület. Dél-Korea a világ egyik legnagyobb hajóépítő hatalma, az Egyesült Államok viszont évtizedek óta küzd saját kapacitásainak csökkenésével. Washington a kínai haditengerészet gyors növekedése miatt stratégiai problémának tekinti ezt. Koreai vállalatok technológiája és beruházásai ezért már nem pusztán kereskedelmi kérdésként jelennek meg, hanem az amerikai védelmi stratégia részeként.

A nukleáris együttműködés szintén érzékeny. Dél-Koreában időről időre felmerül, hogy az országnak saját atomfegyverre lenne szüksége az észak-koreai fenyegetés miatt. A hivatalos kormányzati politika továbbra is az atomsorompó-rendszer mellett áll, és az amerikai kiterjesztett elrettentésre támaszkodik. Washington ezért nukleáris konzultációkkal, stratégiai eszközök térségi jelenlétével és közös tervezéssel próbálja erősíteni a dél-koreai közvélemény bizalmát.

Rubio számára a találkozó az amerikai ázsiai szövetségi rendszer szempontjából is fontos. A Trump-kormány rendszeresen azt követeli partnereitől, hogy nagyobb anyagi részt vállaljanak saját védelmükből. Dél-Korea jelentős összegekkel járul hozzá az amerikai csapatok állomásoztatásához, de a költségmegosztás korábban többször komoly vitát okozott.

A két félnek az ukrajnai háborúról is lehet mondanivalója. Dél-Korea az orosz–észak-koreai katonai együttműködést saját közvetlen biztonsági kockázataként kezeli. Minél több harctéri tapasztalatot, pénzt vagy technológiát szerez Phenjan Moszkvától, annál nagyobb lehet később a fenyegetés a Koreai-félszigeten. Szöul ezért szorosabban követi az európai háború fejleményeit, mint azt földrajzi távolsága indokolná.

A dél-koreai diplomácia közben igyekszik saját mozgásterét is bővíteni. Cho az elmúlt időszakban Kínával és Japánnal is aktív kapcsolatot tartott fenn. Szöul érdeke, hogy ne merev blokkpolitika alakuljon ki Kelet-Ázsiában, mert gazdasága erősen függ a regionális kereskedelemtől. Ugyanakkor az észak-koreai fegyverkezés miatt a biztonsági oldalon egyre szorosabban kötődik Washingtonhoz.

A pénteki washingtoni találkozótól nem várható látványos áttörés, de jól mutathatja, milyen irányba mozdul a Trump-kormány koreai politikája. Ha Rubio és Cho a katonai elrettentés mellett konkrét diplomáciai kezdeményezésekről is beszél, az jelezheti, hogy Washington nyitott új csatornákra Phenjannal. Ha a hangsúly inkább a védelmi és gazdasági kötelezettségeken lesz, az a szövetségi rendszer szigorúbb újraszabását vetítheti előre.