Tengeri zárlat és csővezetékes bénultság az olajpiacon

A globális energiapiacok példátlan nyomás alá kerültek a Közel-Keleten kiszélesedő fegyveres konfliktusok következtében, amelyek közvetlenül fenyegetik a világ legfontosabb nyersolaj-szállítási útvonalait. A Brent típusú nyersolaj hordónkénti jegyzése meredek emelkedéssel átlépte a 107 dolláros lélektani határt, miközben az Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) által közzétett kosárár elérte a 123 dolláros szintet. A drágulást elsődlegesen az Egyesült Államok és Irán közötti katonai összecsapások, valamint a jemeni Huszi milícia szárazföldi és tengeri térnyerése hajtja fel. A február végén mért 70 dolláros hordónkénti árszinthez képest bekövetkezett rendkívüli növekedés rávilágít a globális keleti ellátási láncok sebezhetőségére, minthogy a világkereskedelem számára kulcsfontosságú tengerszorosok egyidejűleg váltak csatatérré.

A helyzetet rendkívüli módon súlyosbítja a szaúd-arábiai Kelet-Nyugat kőolajvezeték elleni legutóbbi fegyveres támadás, amelynek nyomán a szaúdi állami olajvállalat, a Saudi Aramco kénytelen volt leállítani a szállítást a csővezetéken. A Vörös-tenger partján fekvő Yanbu kikötőjébe vezető infrastruktúra kiesése miatt Szaúd-Arábia kénytelen volt törölni számos, szeptember végére tervezett nyersolaj-szállítmányt európai partnerei számára. Bár az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright optimista nyilatkozatában néhány napos helyreállítási időről beszélt, a piaci szereplők és az iparági elemzők lényegesen visszafogottabbak. Egyes források szerint a javítási munkálatok öt-hat hetet is igénybe vehetnek, és még a legkedvezőbb forgatókönyvek is csak részleges kapacitás-helyreállítással számolnak a közeli jövőben.

A tengeri szállítási útvonalak teljes elzáródása miatt a piacok a ténylegesen elérhető fizikai kőolajmennyiség hiányától szenvednek. A világ egyik legfontosabb tengeri áteresztőpontja, a Hormuzi-szoros szinte teljesen elnéptelenedett a fokozódó katonai akciók és az iráni Revolúciós Gárda által elhelyezett tengeri aknák jelentette fenyegetés miatt. A hajózási elemzőházak adatai szerint a szoroson áthaladó nyersolajszállító tankerhajók napi száma a korábbi átlagos tízről mindössze négyre esett vissza. A tengeri balesetek és a tartályhajókat ért támadások nyomán a nemzetközi biztosítótársaságok visszavonták a kockázatvállalási garanciákat, ami gyakorlatilag lebénította a Perzsa-öbölből kiinduló kereskedelmi forgalmat.

A Hormuzi-szoros kiesésével a tengeri szállítók figyelme a Vörös-tengert az Adeni-öböllel összekötő Bab el-Mandeb tengerszorosra terelődött, ám a jemenben zajló szárazföldi fejlemények ezt az alternatívát is felszámolták. Az iráni támogatást élvező Huszi milícia átfogó offenzívát indított, és ellenőrzése alá vonta a jemeni tengerpart jelentős szakaszait. Ennek következtében a lázadó csoport a korábbiaknál sokkal kedvezőbb pozícióból képes csapást mérni a Vörös-tengeren közlekedő kereskedelmi flotta egységeire. A huszik július végén hivatalosan is tengeri zárlatot hirdettek Szaúd-Arábia ellen, és célzott támadásokat indítottak a szaúdi zászló alatt hajózó kőolajszállítók, valamint a királyság területén található energetikai létesítmények ellen.

A szorongatott helyzetbe került szaúdi vezetés kénytelen volt legmagasabb szintű légi támadási figyelmeztetést kiadni az ország több régiójára, amely a konfliktus történetében először Mekka városának térségét is érintette. A Vörös-tengeri tengerszoros elzáródása nem csupán a szomszédos arab államokat érinti drámaian, hanem a globális kereskedelmi infrastruktúra egészét veszélyezteti. Egyiptom gazdasága számára különösen súlyos csapást jelent a hajóforgalom elmaradása, hiszen a déli irányból érkező teherhajók elmaradásával a Szuezi-csatorna tranzitbevételei drasztikusan visszaestek. Abdel Fattah al-Szíszi egyiptomi elnök és Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös kairói tárgyalásukon határozott fellépést sürgettek a nemzetközi tengeri hajózás biztonságának helyreállítása érdekében.

Az öböl-térség meghatározó szereplői közül Katar szintén katasztrófális következményekre figyelmeztetett a Bab el-Mandeb teljes elzárása kapcsán. A katari külügyminisztériumi szóvivő kiemelte, hogy a világ gazdasága képtelen elviselni a két legfontosabb közel-keleti tengerszoros egyidejű működésképtelenségét. A katari diplomácia hangsúlyozta, hogy a nemzetközi tengeri folyosók blokádja nem válhat elfogadott gyakorlattá, mert az a globális élelmiszer- és energiaellátás összeomlásához vezetne. Az észak-afrikai régióból érkező hírek tovább tetézik az európai piacok bizonytalanságát, miután Líbiában leállították az Al-Tahar kőolajmező termelését. A líbiai nemzeti olajtársaság tájékoztatása szerint a Hamada–Sawija csővezeték kényszerű lezárása miatt kellett felfüggeszteni a kitermelést, ami közvetlenül érinti az európai finomítók nyersanyagellátását.

A kialakult globális hiányhelyzet közepette az Irakból érkező hírek jelenthetnek némi távlati alternatívát, jóllehet a logisztikai akadályok rövid távon nehezen küzdhetők le. Ali al-Szajdi iraki miniszterelnök berlini látogatása során bejelentette, hogy kormánya a meglévő kitermelési kapacitások megduplázását tervezi, elérve a napi kilenc-tízmillió hordós szintet. Az iraki elképzelések szerint a kitermelt kőolaj közel felét az európai és az amerikai piacokra irányítanák, és felmerült egy közvetlen, Irakot és Németországot összekötő szárazföldi csővezeték-rendszer megépítésének gondolata is. Mindez azonban hosszabb távú projekt, miközben a jelenlegi krízis azonnali megoldást igényelne a nyugati országok számára.