Dráma a szorosban: hatezer tengerész rekedt a tengeren

Tovább súlyosbodik a humanitárius és ellátási válság a Perzsa-öböl térségében, ahol a fegyveres konfliktus és a tengeri zárlat következtében mintegy négyszáz teherhajó és kőolajszállító tartályhajó rekedt a nyílt vízen. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) legfrissebb adatai szerint jelenleg több mint hatezer tengerész teljesít szolgálatot a veszteglő járatokon, miközben az alapvető létszükségleti cikkek, így a friss ivóvíz, az élelmiszer és az egészségügyi felszerelések utánpótlása szinte teljesen elakadt. A katonai műveletek és az egymásnak ellentmondó információs hadviselés közepette a Perzsa-öbölben, a Hormuzi-szorosban, valamint az Ománi-öbölben horgonyzó tengeri járművek legénysége kénytelen szembenézni a szárazföldi és légi támadások állandó fenyegetésével, miközben az üzemeltető vállalatok a fokozódó kockázatok miatt képtelenek biztosítani a hajók menetrendszerű ellátását.

A tengeri közlekedés biztonsága az El Gaia nevű kőolajszállító tartályhajó esete óta vált végképp bizonytalanná. Az ománi tengerpart közelében, Sohar városa mellett tartózkodó járműről napokkal ezelőtt szakadt meg a műholdas jeladás, mielőtt behajózott volna a stratégiai jelentőségű tengeri átjáróba. Az iráni Forradalmi Gárda közleménye szerint a tartályhajó figyelmen kívül hagyta Teherán tengerészeti figyelmeztetéseit, és egy nem engedélyezett hajózási útvonalra tévedve tengeri aknára futott, amely robbanást idézett elő a hajótestben. Ezzel szemben az Egyesült Államok Középső Parancsnoksága (Centcom) azt állítja, hogy a hajót iráni rakéta- és dróntámadás érte a nyílt tengeren. A szerencsétlenül járt, koromfekete, kiégett szerkezetű kőolajszállítót jelenleg egy regionális partner vontatja az ománi partok felé, miközben a fedélzetén keletkezett tüzet még mindig nem sikerült teljesen eloltani. Az esemény nyomán a legénység két tagja eltűnt, a környezeti károk pedig folyamatosan növekednek.

Az El Gaia katasztrófája jól példázza a Hormuzi-szoros körül zajló információs hadviselés kiterjedtségét, ahol a megbízható adatok hiánya és a félrevezető hírek szándékos terjesztése közvetlenül destabilizálja a globális energiapiacokat. A katonai felek egymással ellentétes nyilatkozatokat tesznek közzé a tengeri aknák elhelyezéséről és azok esetleges felszámolásáról. Miközben Washington azt kommunikálja, hogy a szövetségi erők megtisztították a fő hajózási útvonalakat az iráni telepítésű robbanószerkezetektől, a gyakorlati tapasztalatok és a független műholdas elemzések a tengeri útvonalak továbbra is fennálló veszélyességét mutatják. A tengerészeti biztosítók a megnövekedett kockázatokra hivatkozva sorra vonják vissza a fedezeteket, ami gyakorlatilag leállította a kereskedelmi flották mozgását.

A válság ökológiai következményei is rendkívül súlyosak. A Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet friss műholdfelvételek elemzése alapján megállapította, hogy legalább öt hatalmas kiterjedésű olajfolt keletkezett a Perzsa-öböl felszínén. A kiszabadult nyersolaj elért több természetvédelmi szempontból kiemelten érzékeny tengerparti zónát, veszélyeztetve a helyi mangroveerdőket és a tengeri élővilágot. A szivárgások ellenőrzése és megszüntetése a folyamatos katonai fenyegetettség miatt jelenleg kivitelezhetetlen, így a környezeti károk mértéke napról napra növekszik a zárt tengeri medencében.

A nyílt vízen rekedt hatezer tengerész mindennapi túlélése szempontjából a legnagyobb kihívást az ivóvíz hiánya jelenti. A nagyobb kőolajszállító tartályhajók jelentős része nem rendelkezik saját édesvíz-előállító tengervíz-sótalanító berendezéssel, így teljes mértékben a külső szállításra vannak utalva. Normális körülmények között a nyílt tengeren várakozó nagyhajókat kisebb ellátóhajók szolgálják ki, amelyek rendszeres időközönként szállítanak üzemanyagot, ivóvizet, friss élelmiszert, cserealkatrészeket és gyógyszereket, emellett elvégzik a szennyvíz elszállítását, biztosítják a személyzet cseréjét, valamint elvégzik a meghibásodott generátorok és gépi berendezések javítását. A tengeri zárlat és a katonai cselekmények miatt azonban a hajózási társaságok és a kikötői hatóságok visszatartják az ellátóhajókat.

Az utánpótlás megszervezése a Perzsa-öböl földrajzi elhelyezkedésétől függően eltérő nehézségekbe ütközik. Az öböl északi térségében várakozó járművek ellátása egy-két heti rendszerességgel viszonylag megszervezhető Kuwait, Katar vagy az Egyesült Arab Emírségek kikötőiből. Ezzel szemben az iráni partok közelében tartózkodó, vagy a szoroshoz közelebb fekvő hajók helyzete drámai. Márciusban az emírségekbeli Mussafah 2 nevű vontatóhajót, amely egy kigyulladt tartályhajó segítségére sietett, közvetlen támadás érte a nyílt vízen, és a legénység több tagja életét vesztette. Ez az eset rávilágított arra, hogy a mentésben és ellátásban részt vevő kisebb hajók pontosan ugyanakkora veszélynek vannak kitéve, mint maguk a kereskedelmi óriások.

A Hormuzi-szoros közvetlen közelében fekvő ománi Khasab kikötője számít a térség legfontosabb logisztikai és ellátási bázisának. Innen a gyorsjáratú ellátóhajók elvileg rövid idő alatt elérhetnék a bajba jutott kereskedelmi járműveket, és a kikötő raktáraiban minden szükséges alapanyag rendelkezésre áll. A gyakorlatban azonban két komoly akadály gátolja az ellátási lánc működését: egyrészt az ellátóhajóknak maguknak kell átnavigálniuk a veszélyes tengeri zónán, másrészt az iráni erők célzott támadásokat intéznek a khasabi kikötőinfrastruktúra ellen, hogy szándékosan elvágják az elakadt flották utánpótlási vonalait. Hasonló sorsra jutott az Ománi-öbölben fekvő emírségekbeli Fujairah kikötője is, amely jelentős kapacitásokkal rendelkezik, ám az iráni drón- és rakétacsapások következtében többször is tűz ütött ki a raktárakban és a tartályparkokban.

A tengeri áruforgalom a szorosban mára a töredékére esett vissza. A Kpler elemzőplatform adatai szerint az elmúlt napokban mindössze négy hajó merészelt áthaladni a szoroson, miközben a korábbi időszakban még napi tíz felett volt ez a szám. A politikai rendezésre tett kísérletek egyelőre kudarcba fulladtak. Az Irán, Omán és a Golf-államok képviselői között tervezett sajtótájékoztatót az utolsó pillanatban lemondták Teheránban. Noha Omán és Irán hosszabb ideje tárgyalásokat folytat a tengerszoros jövőbeni közös igazgatási modelljéről, az iráni fél mereven ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetközi teherhajók után jelentős mértékű áthajózási illetéket és útdíjat szedhessen be, amit a szomszédos arab államok és a nyugati hatalmak elfogadhatatlannak tartanak.

A tengerészeti szakértők és a nemzetközi jogászok figyelmeztetnek arra, hogy a civil tengerészek túszul ejtése a katonai konfliktusban súlyosan sérti a nemzetközi jogot és a genfi egyezményeket. A hajókon tartózkodó személyzet pszichológiai terhelése az elhúzódó bizonytalanság miatt elviselhetetlenné vált, miközben az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya miatt a krónikus betegségekkel küzdő tengerészek állapota folyamatosan romlik. Amennyiben a diplomáciai erőfeszítések nem vezetnek gyors eredményre, és nem sikerül biztonságos ellátási folyosókat kialakítani a veszteglő hajók számára, a Perzsa-öbölben rekedt flotta hamarosan tömeges humanitárius katasztrófával szembesül.