Moszkva és Peking újra megvédte Iránt az ENSZ-ben
Az orosz–kínai vétó megakadályozta, hogy független szakértők ellenőrizzék a Teheránnal szemben visszaállított nemzetközi korlátozások végrehajtását. Washington szerint ezzel veszélyes ellenőrzési rés nyílik a nukleáris vitában.
Oroszország és Kína megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt az amerikai határozattervezetet, amely egy évvel meghosszabbította volna az Irán elleni nemzetközi szankciók végrehajtását ellenőrző független szakértői testület megbízatását. A javaslat tizenegy támogató szavazatot kapott, Pakisztán és Szomália tartózkodott, Moszkva és Peking azonban állandó BT-tagként megakadályozta elfogadását. A döntés nem törli el a Teheránnal szembeni korlátozásokat, viszont lényegesen nehezebbé teheti annak megállapítását, hogy mely államok, vállalatok és pénzügyi hálózatok segítik azok kijátszását.
A vita középpontjában a 2015-ös iráni atomalku maradványa áll. Franciaország, Nagy-Britannia és Németország 2025-ben aktiválta az úgynevezett snapback mechanizmust, miután arra jutott, hogy Irán súlyosan megsértette a megállapodásban vállalt kötelezettségeit. A mechanizmus visszaállította az ENSZ korábbi szankcióit, amelyek többek között iráni külföldi vagyon befagyasztását, fegyverügyletek korlátozását és a ballisztikusrakéta-programhoz kapcsolódó tevékenységek büntetését írják elő.
A nyugati államok értelmezése szerint ezek a korlátozások ma is teljes egészében hatályban vannak. Oroszország és Kína ezzel szemben azt állítja, hogy a snapback eljárást jogszerűtlenül indították el, ezért az arra épülő intézkedéseknek sincs megfelelő jogalapjuk. Vaszilij Nyebenzja orosz ENSZ-nagykövet a szavazás után úgy érvelt, hogy Washington eleve konfrontációra törekedett, amikor a kifogások ellenére szavazásra bocsátotta a tervezetet.
Az amerikai álláspont szerint a vétó gyakorlati következménye az ellenőrzés meggyengülése. A szakértői panelek feladata rendszerint az, hogy banki tranzakciókat, fegyverszállításokat, fedőcégeket, hajózási adatokat és más bizonyítékokat gyűjtsenek, majd jelentésekben mutassák be a Biztonsági Tanácsnak a szankciók megsértésének módjait. Ezek a dokumentumok gyakran szolgálnak későbbi nemzeti vagy uniós büntetőintézkedések alapjául is.
Az iráni szakértői testület működése már eddig is akadozott. António Guterres ENSZ-főtitkár jelölteket javasolt a panelbe, a Biztonsági Tanács tagjai azonban nem tudtak megegyezni személyükről. A szankciós bizottság vezetéséről sem született konszenzus. A mostani vétó ezért egy részben már létező intézményi bénultságot rögzít, és csökkenti annak esélyét, hogy rövid időn belül új, széles körben elfogadott ellenőrzési rendszer jöjjön létre.
A helyzet különösen érzékeny az iráni nukleáris program miatt. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség korábbi adatai szerint Irán 440 kilogrammot meghaladó mennyiségű, hatvanszázalékos tisztaságú uránt halmozott fel. Ez még nem fegyverminőségű anyag, de technikailag jóval közelebb áll a kilencvenszázalékos szinthez, mint a polgári erőművekben általában használt dúsítás. A készletek pontos állapotának ellenőrzése az elmúlt időszak katonai eseményei és az ellenőrök korlátozott hozzáférése miatt egyre nehezebb.
A NAÜ kormányzótanácsa szeptember elején húsz év óta először ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta az iráni biztosítéki kötelezettségek ügyét. A szervezet azt várja Teherántól, hogy adjon kielégítő magyarázatot a korábban be nem jelentett nukleáris anyagokra és helyszínekre, valamint tegye lehetővé a szükséges ellenőrzéseket. Irán következetesen tagadja, hogy atomfegyver előállítására törekedne.
A vita közben már messze nem kizárólag a nukleáris programról szól. Az Egyesült Államok és Irán február vége óta nyílt katonai konfliktusban áll, amely Izraelt, az Öböl-államokat és a jemeni húszikat is érinti. A Hormuzi-szoros és a Vörös-tenger körüli harcok megemelték az olajárakat, a hajóbiztosítási költségeket és a globális szállítás kockázatát. Washington ezért a pénzügyi elszigetelést a katonai nyomás kiegészítő eszközének tekinti.
Az amerikai pénzügyminisztérium a BT-szavazással egy időben újabb cégeket és magánszemélyeket vett célba, akiket azzal gyanúsít, hogy digitális pénzügyi hálózatokon keresztül segítik az iráni szankciók kijátszását. A kriptovaluták és a hagyományos bankrendszeren kívüli elszámolások az elmúlt években egyre fontosabb szerepet kaptak azokban az országokban, amelyek széles körű amerikai vagy európai korlátozások alatt állnak.
Moszkva és Teherán kapcsolata közben szorosabbá vált. A két ország energetikai, pénzügyi és katonai együttműködése erősödött, miközben mindkettő olyan elszámolási és kereskedelmi megoldásokat keres, amelyek kevésbé függnek a dollártól és a nyugati bankoktól. Peking számára Irán fontos energiaforrás és stratégiai partner, de Kína egyúttal jelentős gazdasági kapcsolatokat tart fenn Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel is, ezért a közel-keleti háború elhúzódása számára sem kedvező.
A vétó egy tágabb ENSZ-problémát is megmutat. Oroszország 2024-ben megakadályozta az Észak-Korea elleni szankciókat ellenőrző szakértői panel mandátumának meghosszabbítását. Más konfliktusoknál szintén előfordult, hogy a nagyhatalmi ellentétek miatt nem sikerült szakértőket kinevezni vagy fenntartani a megfigyelési mechanizmust. A Biztonsági Tanács így éppen azokban az ügyekben válik működésképtelenné, amelyekben valamelyik állandó tag közvetlen stratégiai érdeke érintett.
Franciaország már jelezte, hogy alternatív ellenőrzési formát kereshet. Az egyik lehetőség egy ENSZ-en kívüli vagy lazábban kapcsolódó nyugati monitoringcsoport lenne, hasonlóan ahhoz a megoldáshoz, amelyet az észak-koreai szakértői panel megszüntetése után alakítottak ki. Egy ilyen rendszer azonban nem rendelkezne ugyanazzal a nemzetközi legitimációval és hozzáféréssel, mint a Biztonsági Tanács hivatalos testülete.
Az Európai Unió számára a helyzet különösen kényelmetlen. A snapback mechanizmust három európai állam indította el, ezért az uniós diplomácia hitelességéhez is hozzátartozik, hogy a visszaállított intézkedéseket ténylegesen végre lehessen hajtani. Ha az ellenőrzés gyengül, a tagállamoknak saját hírszerzési, vám- és pénzügyi információikra kell nagyobb mértékben támaszkodniuk.
A csütörtöki szavazás után a szankciók jogi státuszáról folyó vita sem zárult le. Washington, London, Párizs és Berlin szerint a korlátozások kötelezőek minden ENSZ-tagállam számára. Moszkva és Peking szerint az alapjuk hibás. Ez a kettősség önmagában is ösztönözheti azokat az országokat és vállalatokat, amelyek eddig óvatosak voltak az iráni üzletekkel.
A következő hetekben az ENSZ Közgyűlése ad új fórumot a konfliktusnak. Az iráni vezetés New Yorkban személyesen is képviseltetheti magát, miközben a Biztonsági Tanácsban éppen most vált láthatóvá, mennyire mély a megosztottság a Teheránnal szembeni fellépésről. A katonai háború mellett így egyre élesebb diplomáciai küzdelem zajlik arról is, ki határozhatja meg az iráni nukleáris program ellenőrzésének szabályait.