Szöul alkudozik Washingtonnal 350 milliárd dollárról

I Dzsemjong dél-koreai elnök péntek hajnalban azt mondta, hogy Szöul és Washington közel került a 350 milliárd dolláros amerikai beruházási csomagról szóló megállapodáshoz, de továbbra is komoly vita van a program üzleti életképességéről. A dél-koreai vezető szerint vannak olyan elemek, amelyeket kormánya jelenlegi formájukban nehezen tud elfogadni. Szöul ezért addig folytatja a tárgyalásokat, amíg a konstrukció a dél-koreai érdekeket is megfelelően védi.

A csomag az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti kereskedelmi alku egyik központi eleme. A Trump-kormány a vámok csökkentését és a kedvezőbb amerikai piacra jutást nagyszabású beruházási vállalásokhoz kötötte. Szöul azt ígérte, hogy több száz milliárd dollárnyi tőkét mozgósít amerikai ipari projektekre, miközben Washington a dél-koreai exportot sújtó terhek enyhítését vállalná.

A 350 milliárd dollár rendkívüli összeg még a világ egyik legnagyobb exportgazdasága számára is. Dél-Korea éves gazdasági teljesítményének jelentős részével egyenértékű, ezért a kormány nem akar olyan megállapodást aláírni, amelyben a beruházási döntések és a kockázatok aránytalanul amerikai kézbe kerülnének. A vita egyik fő pontja az, hogy ki választja ki a projekteket, milyen megtérülési feltételek mellett, és hogyan oszlik meg a veszteség kockázata.

A csomagból mintegy 150 milliárd dollárt a hajógyártási együttműködésre szánnának. Ez mindkét fél számára stratégiai ágazat. Dél-Korea a világ vezető hajóépítő országai közé tartozik, nagy tapasztalattal rendelkezik kereskedelmi, LNG- és haditengerészeti hajók építésében. Az Egyesült Államok ezzel szemben évek óta küzd saját hajógyári kapacitásának visszaesésével, miközben Kína gyorsan növeli kereskedelmi és katonai flottáját.

Trump gazdaságpolitikájában a külföldi beruházás akkor értékes, ha amerikai területen hoz létre gyárakat, munkahelyeket és technológiai kapacitást. A Fehér Ház ezért Japántól, Dél-Koreától és európai partnerektől is egyre nagyobb amerikai befektetéseket vár el. A modell politikailag jól kommunikálható az Egyesült Államokban, a partnerországokban viszont felveti azt a kérdést, hogy a saját ipari tőke és technológia milyen feltételekkel kerül külföldre.

Szöul különösen érzékeny erre, mert gazdasága nagymértékben függ az exporttól. A Samsung, az SK Hynix, a Hyundai, a Kia, az LG és a nagy hajógyártó vállalatok egyszerre támaszkodnak az amerikai piacra és az ázsiai beszállítói hálózatokra. Az Egyesült Államokkal kialakuló vámvita ezért gyorsan érintheti a félvezetőket, autókat, akkumulátorokat, acélt és hajóipari termékeket.

A dél-koreai kormány célja, hogy a beruházási csomag ne puszta politikai befizetés legyen az amerikai vámkedvezményekért. I Dzsemjong üzleti életképességről szóló megjegyzése azt jelzi, hogy Szöul minden projektnél valós gazdasági megtérülést, tulajdonosi jogokat és megfelelő kockázatmegosztást akar. Ez különösen fontos akkor, amikor a világgazdaság növekedése lassabb, az energiaárak magasak, és a vállalatok egyszerre több országban kényszerülnek új ellátási láncokat kiépíteni.

A tárgyalás politikai háttere is összetett. Dél-Korea katonailag az Egyesült Államok egyik legfontosabb ázsiai szövetségese, területén több tízezer amerikai katona állomásozik. Észak-Korea nukleáris és rakétaprogramja miatt Szöul biztonsága közvetlenül függ az amerikai elrettentéstől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dél-koreai vezetés gazdasági ügyekben automatikusan elfogadja Washington feltételeit.

I Dzsemjong kormánya igyekszik nagyobb mozgásteret megőrizni Kína felé is. Peking Dél-Korea egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, és számos dél-koreai vállalatnak jelentős kínai érdekeltsége van. Az amerikai–kínai technológiai verseny ezért folyamatos választás elé állítja Szöult: biztonságpolitikailag Washingtonhoz kötődik, gazdaságilag viszont nem engedheti meg magának a kínai kapcsolatok hirtelen leépítését.

A hajógyártás jó példája annak, hogyan fonódik össze a gazdaság és a biztonság. Az amerikai haditengerészet számára a hajók építési és javítási ideje egyre nagyobb stratégiai probléma. A dél-koreai vállalatok technológiája és termelékenysége segíthetne a kapacitások növelésében, ugyanakkor Washingtonnak jogi korlátokat is kezelnie kell, mert az amerikai hadihajók építésére szigorú hazai szabályok vonatkoznak.

A beruházási csomag másik kétszáz milliárd dolláros része több iparágra oszolhat. Félvezetők, akkumulátorok, mesterséges intelligencia, energia és fejlett gyártás egyaránt szóba kerülhet. Dél-koreai cégek már most is jelentős amerikai gyárépítéseket hajtanak végre, különösen az autó- és akkumulátoriparban.

A tárgyalás azért is sürgető, mert a vámfeltételek bizonytalansága visszafoghatja a vállalati döntéseket. Egy autógyár vagy chipüzem több milliárd dolláros beruházás, amelynek megtérülése évtizedes időtávon számítható. Ha a vállalatok nem tudják, milyen vámok és támogatások lesznek érvényben néhány év múlva, könnyebben elhalasztják a döntéseket.

Szöul számára a megállapodás belpolitikai kérdés is. Az ellenzék és a gazdasági szereplők azt figyelik, hogy a kormány milyen kötelezettségeket vállal, és mennyi közpénz vagy állami garancia szükséges a csomaghoz. Egy túl nagyvonalúnak tartott alku könnyen azzal a váddal járhat, hogy Dél-Korea saját iparának pénzéből finanszírozza Trump amerikai újraiparosítási programját.

A Fehér Ház ugyanakkor azt hangsúlyozhatja, hogy a kedvezőbb amerikai piacra jutásnak ára van. Trump kereskedelempolitikájának egyik alapelve, hogy az Egyesült Államok hatalmas fogyasztói piacát tárgyalási eszközként használja. A partnerországok számára a választás gyakran az, hogy magasabb vámokat fizetnek, vagy beruházásokkal és amerikai beszerzésekkel ellensúlyozzák a kereskedelmi többletüket.

Az európai országok számára a dél-koreai vita azért érdekes, mert Washington velük szemben is hasonló logikát alkalmaz. Az amerikai piacért cserébe több beruházást, energia- és fegyvervásárlást vár el. Ha Szöul sikeresen kiharcol kedvezőbb kockázatmegosztást, az precedenst jelenthet más szövetségesek számára is.

A péntek hajnali nyilatkozat alapján a tárgyalások már a végső szakaszhoz közelednek, de az üzleti megtérülés kérdése továbbra is nyitott. I Dzsemjong ezzel világossá tette, hogy a katonai szövetség és a jó politikai kapcsolat nem írhatja felül a gazdasági számítást. A 350 milliárd dolláros csomag végleges formája ezért fontos tesztje lesz annak, milyen árat hajlandók fizetni Amerika szövetségesei Trump új kereskedelmi rendszeréért.