Ökológiai katasztrófa fenyegeti a Hormuzi-szorost

Súlyos ökológiai és gazdasági válság alakult ki a Hormuzi-szoros térségében, ahol a fegyveres összetűzések következtében megsérült és elsüllyedt tartályhajókból kiömlő nyersolaj felbecsülhetetlen károkat okoz a tengeri élővilágban és a tengerparti települések megélhetésében. A közösségi platformokra feltöltött felvételeken jól látható, hogy a természetvédelmi szempontból kiemelten fontos tengerparti szakaszokat vastag, fekete olajréteg borítja. A tengerparti aranyszínű homokot felváltotta a ragacsos sötét mocsok, a kék víz helyén pedig szénhidrogénnel szennyezett hullámok csapnak ki a partra. A helyzet különsen kritikus a veszélyeztetett tengeri élőlények védett költőhelyein, ahol az állatok fészkelőhelyei és a szaporodási területek közvetlen veszélybe kerültek.

A térségben lezajlott katonai akciók során az iráni Forradalmi Gárda egységei és az amerikai fegyveres erők több nagy kapacitású teherhajót és olajszállítót ért csapások nyomán óriási mennyiségű üzemanyag és nyersolaj jutott a nyílt tengerbe. A szerencsétlenül járt vagy megsérült hajókból kiszabaduló olajfoltok gyorsan terjednek a Perzsa-öböl stratégiai átjárójában, elérve Qeshm és Hengam szigetét, valamint Bandar-Abbas, Minab és Sirik tengerpartjait. A szennyeződés még a vörös földjéről világszerte ismert Hormuz-szigetet is közvetlenül fenyegeti, ami elképesztő csapást jelent a helyi környezetvédelmi és turisztikai projektek számára.

A helyi búvárok és tengeri túravezetők visszajelzései alapján a jelenlegi folyamat egy kiterjedt katasztrófa kezdetét jelzi. Több tengerparti szakaszon teljes úszási és búvárkodási tilalmat kellett elrendelni a víz rendkívül magas szénhidrogén-koncentrációja miatt. A tenger alatti korallzátonyok, amelyek a regionális búvárturizmus fő vonzerejét adták, helyenként teljesen befedte őket a leülepedő olaj. Ugyancsak súlyos károkat szenvedtek a mangroveerdők, amelyek az iráni tengerparti ökoszisztéma legértékesebb védett területeinek számítanak. A folyamatos árapály-mozgás következtében a fák törzsére és leveleire vastag ragacsos réteg tapadt rá, ami a növényzet pusztulásához vezet.

Az országhatárokon átnyúló környezetvédelmi jelentések szerint a Hormuzi-szorosban legalább öt hatalmas kiterjedésű olajfolt sodródik, veszélyeztetve Irán mellett Omán tengerparti sávját is. A hivatalos környezetvédelmi hatóságok becslései szerint Qeshm és Hengam szigetén több tízezer négyzetméternyi tengerparti sáv vált teljesen lakhatatlanná és használhatatlanná. A kiömlött szénhidrogén egyes területeken akár húsz centiméteres mélységben is átitatta a homokos és kavicsos talajt. A kárfelmérés rendkívül nehézkes, pontos átfogó adatok még nem állnak rendelkezésre a veszélyeztetett övezetek teljes kiterjedéséről.

A katasztrófa elhárítására tett kísérletek egyelőre nem hoztak áttörést. Bár az iráni környezetvédelmi minisztérium a helyi lakosság bevonásával önkéntes mentesítési munkálatokat indított, a megfelelő technikai felszerelés és szakmai eszköztár hiánya miatt a beavatkozások hatékonysága rendkívül alacsony. A partot tisztító helyiek leírása szerint a munkálatok során manuális eszközökkel, egyszerű olajmegkötő párnákkal és gereblyékkel próbálják összegyűjteni a tengerből kiáramló szennyeződést. Ez a módszer azonban a katasztrófa léptékéhez képest teljesen elégtelennek bizonyul, legfeljebb kisebb medencék megtisztítására lenne alkalmas, miközben a tengerből folyamatosan újabb és újabb olajréteg érkezik.

Környezetvédelmi szakértők kemény bírálattal illették a mentesítési stratégiát. Értékelésük szerint a helyszíni csapatoknak első lépésben felhajtható védőgátakkal kellene elszigetelniük a vízen úszó olajréteget, megakadályozva annak további terjedését. Ezt követően szivattyús eljárással és modern ipari elválasztó berendezésekkel kellene eltávolítani a szénhidrogéneket a vízfelszínről. Megfelelő technológia hiányában a szakszerűtlen beavatkozás nem tudja megfékezni a pusztulást, így a környezeti és gazdasági következmények megszüntetése hónapokig vagy akár évekig is eltarthat.

A tengerparti régióban élők számára a környezeti csapás közvetlen megélhetési válsággal párosul. A tengerparti vendégházak, szállodák és éttermek tulajdonosai teljesen elveszítették bevételeiket. A harci cselekmények miatt elmaradt turisták visszatérésébe vetett remény végleg elenyészett, hiszen az olajjal borított tengerpartok a harcok lezárása után sem jelentenek vonzó úti célt a látogatók számára. A turisztikai szektor teljes leállása tömeges üzletbezárásokhoz és a helyi vállalkozások csődjéhez vezetett a szigeteken.

A lakosság és a gazdasági szereplők számára további súlyos problémát jelent a tengeri élelmiszer-forrás elhatalmasodó szennyeződése. A regionális halászat és az akvakultúra kritikus helyzetbe került, mivel az iráni piacokra kerülő hal- és garnélakészletek jelentős része a Hormozgan tartománybeli tengeri telepekről származik. A csatornákon és part menti vízkivételeken keresztül az olaj bejutott a szárazföldi garnélanevelő medencékbe is. A medencék vízcseréje a tengeri szennyeződés miatt lehetetlenné vált, ami az idei teljes termés megsemmisülését eredményezte.

A helyi halászok mozgástere drasztikusan beszűkült. A nyílt tengeri katonai fenyegetések miatt a kisebb halászhajók kénytelenek a partok közvetlen közelében maradni, ahol viszont a vízen úszó olajfoltok teljesen lehetetlenné teszik a hálók kivetését. A szennyezett vízből származó tengeri élőlények értékesítése komoly egészségügyi kockázatot hordoz, így a halászati tevékenység leállása a tengerparti közösségek teljes elszegényedésével fenyeget.