Hormuzon már csak csordogál a világ hajóforgalma

A Hormuzi-szoros látható kereskedelmi forgalma töredékére zsugorodott. A hétvégén mindössze 12 olyan áruszállító hajó haladt át a Perzsa-öböl kijáratán, amelyet a kereskedelmi nyomkövető rendszerek érzékeltek. Egy héttel korábban még 35 ilyen átkelést regisztráltak, a február végén kezdődött amerikai–izraeli–iráni háború előtt pedig naponta körülbelül 125 nagy kereskedelmi hajó használta a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalát.

A Kpler hajózási adatai szerint vasárnap négy nyomon követhető hajó hagyta el a szorost: két finomított olajterméket szállító tanker és két üres ömlesztettáru-, illetve gázszállító. Két kisebb olajtanker befelé haladt a Perzsa-öbölbe. Szombaton öt hajó távozott mezőgazdasági termékekkel, cseppfolyósított gázzal és műtrágyával, miközben egy üres nagyméretű gázszállító érkezett.

A számok ugyanakkor csak a látható forgalmat mutatják. A térség termelői továbbra is jelentős mennyiségű olajat exportálnak, de számos tanker kikapcsolt automatikus azonosító rendszerrel közlekedik. Ez csökkenti a hajók követhetőségét, és megnehezíti annak pontos megállapítását, mennyi energia jut ki a Perzsa-öbölből. A gyakorlat a háború kezdete óta elterjedtebbé vált, mert a hajótársaságok és állami szereplők így próbálják mérsékelni a katonai célponttá válás kockázatát.

Hormuz jelentőségét nehéz túlbecsülni. A konfliktus előtt a világ olaj- és cseppfolyósítottföldgáz-kereskedelmének körülbelül ötöde haladt át a szoroson. Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Irán exportjának jelentős része erre az útvonalra támaszkodott. A szoros legkeskenyebb pontján a hajózási folyosók néhány kilométer szélesek, ezért a katonai ellenőrzés és a biztosítási kockázat azonnal hat a világpiacra.

A február 28-án kirobbant háború után a forgalom hirtelen visszaesett. Irán korlátozásokat vezetett be, az Egyesült Államok haditengerészeti műveletekkel próbálta fenntartani a szabad hajózást, miközben több kereskedelmi hajót támadás ért. Azóta a szoros részlegesen működik: egyes hajók katonai kísérettel, mások iráni engedéllyel vagy kikapcsolt jeladóval kelnek át.

A hétvégi adatok azért különösen fontosak, mert azt mutatják, hogy a hónapok óta tartó katonai és diplomáciai erőfeszítések ellenére sem állt helyre a normális hajózás. Washington és Teherán továbbra sem jutott megállapodásra a szoros hosszú távú rendszeréről. Irán ellenőrzési jogokat és politikai garanciákat követel, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik a nemzetközi hajózás szabadságához.

Szaúd-Arábia közben ismét nagyobb mennyiségű nyersolajat visz ki Hormuzon keresztül. Ennek oka, hogy a Vörös-tengerhez vezető kelet–nyugati vezeték és Janbu exportútvonala a húszi támadások miatt bizonytalanná vált. A királyság szeptemberi exportja ismét napi 4 000 000 hordó fölé emelkedett a nyári 2,4 1 000 000 hordós mélypontról. A helyzet jól mutatja a térség energiainfrastruktúrájának összekapcsoltságát: ha az egyik kerülő út veszélybe kerül, nő a nyomás a másikon.

A szeptember 13-ával zárult héten 13 tanker összesen mintegy 34 1 000 000 hordó olajat vitt ki a szoroson, és a mennyiség körülbelül fele szaúdi eredetű volt. Ez arra utal, hogy a fizikai olajáramlás jóval nagyobb annál, amit a nyilvánosan követhető hajóforgalom sugall. A JPMorgan elemzői szerint a közel-keleti olajáramlás az elmúlt tíz napban átlagosan napi 17,1 1 000 000 hordó körül alakult, ami elmarad a 2025-ös szinttől, de nem jelent teljes összeomlást.

A piac számára éppen ez a kettősség a legnehezebben értelmezhető. A hajózási útvonal látható forgalma drámaian csökkent, miközben az export jelentős része továbbra is eljut a vevőkhöz. Ez azt jelenti, hogy az ellátás nem állt le, de sokkal sérülékenyebbé és kevésbé átláthatóvá vált. Egy újabb katonai eszkaláció vagy a rejtett hajózási útvonalak korlátozása gyorsan komoly kínálati sokkot okozhat.

A biztosítási költségek már most magasak. A hajótulajdonosok háborús kockázati felárat fizetnek, a legénységek számára külön pótlékokat kell biztosítani, és több társaság egyszerűen elkerüli a térséget. Az olajszállításban ugyanakkor kevés valódi alternatíva van. A csővezetékek kapacitása korlátozott, a szárazföldi útvonalak nem tudják teljesen kiváltani Hormuzt.

A gázpiac még érzékenyebb lehet. Katar a világ egyik legnagyobb LNG-exportőre, szállítmányainak döntő része a Hormuzi-szoroson keresztül jut ki. Európa az orosz vezetékes gáz visszaszorítása után egyre nagyobb mértékben támaszkodik tengeri LNG-re. Ha a katari szállítás tartósan akadozik, az európai és ázsiai vevők ugyanazokért a rakományokért versenyeznek.

A közel-keleti bizonytalanság már a repülőgép-üzemanyag piacán is megjelent. Európa a háború előtt jelentős mennyiségű kerozint importált a térségből, most pedig az Egyesült Államoktól, Kanadától, Nigériától és Dél-Koreától vásárol többet. A kontinens készletei több éves mélypontra süllyedtek, és a negyedik negyedévre jelentős hiányt jeleznek előre.

A diplomáciai mozgástér szűk. Irán a szorost stratégiai eszköznek tekinti, amellyel ellensúlyozhatja az amerikai katonai és gazdasági fölényt. Washington számára viszont elfogadhatatlan lenne, ha Teherán tartósan saját engedélyezési rendszeréhez kötné a nemzetközi hajózást. A két álláspont között hónapok óta nincs áttörés.

A hétvégi 12 hajó ezért nem pusztán alacsony forgalmi adat. A szám azt jelzi, hogy a világ egyik legfontosabb kereskedelmi folyosója fél évvel a háború kezdete után sem tért vissza a megszokott működéshez. Az olaj egyelőre kerülő megoldásokkal és kevésbé látható útvonalakon kijut a térségből, de a rendszer tartalékai végesek. Hormuz továbbra is olyan pont, ahol egyetlen új incidens órák alatt átírhatja a globális energiapiaci várakozásokat.