Baka jelöltje mögött nincs biztos kétharmad

Az új politikai rendszer egyik első valódi intézményi konfliktusa nem az ellenzék és a kormány, hanem a köztársasági elnök és az őt megválasztó parlamenti többség között bontakozott ki. Baka András szeptember 21-én Szathmáry Zoltán ügyészt javasolta legfőbb ügyésznek, néhány órával később azonban Magyar Péter miniszterelnök már azt mondta: az addigi információk alapján nem látja biztosítottnak, hogy a jelölt megkapja a Tisza támogatását. Bujdosó Andrea frakcióvezető ezután pontosított: a képviselőcsoport még nem döntött, a kérdést várhatóan a következő hétfői frakcióülésen vitatják meg. A történet ezért nem egy lezárt személyi döntés, hanem a kormányváltás utáni hatalmi rendszer első komoly próbája.

A legfőbb ügyészt az Országgyűlés kétharmados többséggel, kilenc évre választja. A tisztség augusztus 25. óta betöltetlen, miután Nagy Gábor Bálint nyáron lemondott. A szervezetet átmenetileg Lajtár István vezeti. A kormányoldal számára különösen érzékeny a kérdés, mert Magyar Péter kampányának egyik központi ígérete az ügyészség politikai függetlenségének helyreállítása, a korábban következmények nélkül maradt korrupciós ügyek felülvizsgálata és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás volt.

Baka azonban éppen azért választott belső jelöltet, mert saját értékelése szerint az ügyészi szervezet állapota kívülről nehezen áttekinthető. Parlament előtti beszédében azt mondta, az ügyészség társadalmi és szakmai megbecsültsége mélypontra jutott, belső rivalizálás és felelősséghárítás zajlik, miközben a közvéleményben az a kép alakult ki, hogy bizonyos szint fölött megakadt a büntető igazságszolgáltatás. Az államfő érvelése szerint éppen ezért olyan vezetőre van szükség, aki ismeri a szervezetet, de nincs annak legfelső vezetői köréhez kötve.

Szathmáry Zoltán több mint tizenöt éve dolgozik az ügyészi szervezetben. Miskolcon kezdett, később budapesti kerületi ügyész lett, majd a Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztályának főosztályvezető ügyészeként, illetve a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség büntetőjogi fellebbviteli főügyészhelyetteseként dolgozott. Tudományos publikációi között a lefoglalt vagyon kezelésétől a kiberbűnözésig több téma szerepel. Ez szakmai hátteret ad a jelöléshez, de politikailag éppen a szervezeten belüli pályája vált a fő kifogássá.

A kritikusok azt kérdezik, hogyan lehet radikálisan megújítani egy olyan intézményt olyan vezetővel, aki a Polt Péter nevével fémjelzett korszakban is vezetői pozícióig jutott. Horváth Lóránt, az Ügyvédkör elnöke egyenesen hatalomátmentésnek nevezte a jelölést. Ez politikai értékelés, nem bizonyított tény. A mögötte álló kérdés azonban valós: az ügyészség átalakításánál előny vagy teher-e a belső rendszerismeret.

Baka döntése azért is érdekes, mert előre jelezte: Sólyom László gyakorlatát követve nem egyeztet a parlamenti pártokkal a jelölt személyéről. Ez alkotmányos értelemben erősíti az államfő önállóságát, politikailag viszont növeli a kudarc kockázatát. Ha a jelölt nem kapja meg a kétharmadot, a tisztség betöltetlen marad, és új jelölési kör következhet. A köztársasági elnök tehát tudatosan vállalta, hogy nem a biztos parlamenti többséget, hanem a saját szakmai mérlegelését tekinti elsődlegesnek.

Ez éppen az a fajta intézményi önállóság, amelyet a Tisza ellenzékben rendszeresen hiányolt. Emiatt a kormánypárt számára kényelmetlen helyzet alakult ki. Ha pusztán azért utasítja el Szathmáryt, mert nem a kormány által preferált jelölt, könnyen ugyanabba a logikába csúszhat, amelyet az előző rendszerben bírált: a független közjogi szereplő addig elfogadható, amíg a kormány akaratával egyező döntést hoz. Ha viszont automatikusan támogatja, lemondhat a jelölt szakmai és múltbeli szerepének érdemi vizsgálatáról.

A Tisza-frakción belüli eltérő első reakciók ezért önmagukban is fontosak. Magyar Péter gyorsan jelezte fenntartásait, Bujdosó Andrea viszont hangsúlyozta, hogy még nem született döntés. Egy tiszás képviselő a Telexnek azt mondta, nem tudja, mi alapján beszélt a miniszterelnök a támogatás esélytelenségéről. Török Gábor politikai elemző szerint ez annak a jele lehet, hogy a kormányzó pártban megjelenik a valódi belső politika: a frakció nem feltétlenül pusztán végrehajtja a pártelnök előzetes álláspontját.

Ez egy kétharmados döntésnél különösen fontos. A legfőbb ügyész kilencéves mandátuma túlmutat a jelenlegi parlamenti cikluson, ezért a tisztség elvileg éppen azt szolgálja, hogy a vádhatóság vezetője ne függjön a mindenkori kormány politikai túlélésétől. A hosszú mandátum azonban az Orbán-rendszerben az ellenkező hatást is kiválthatta: a személyi folytonosság túlélte a politikai ciklusokat. A mostani döntés tétje ezért nem egyszerűen az, ki vezeti az ügyészséget, hanem az is, milyen garanciák épülnek köré.

A kommentoldalak magyar fórumain a jelölés néhány óra alatt élénk vitát váltott ki. Az egyik legnagyobb beszélgetésben a hozzászólók Szathmáry szakmai publikációit és ügyészségi pályáját próbálták feltérképezni, egy másik szál Baka parlamenti beszédéből azt emelte ki, hogy az ügyészség belső állapota a vártnál súlyosabb lehet. Ezek a vélemények nem reprezentatívak, de jól mutatják, hogy a vita nem egyszerűen pártpolitikai: sokakat az foglalkoztat, lehet-e belülről hitelesen megújítani a szervezetet.

A döntés előtt ezért a Tisza számára a legjobb út nem a gyors igen vagy nem, hanem egy nyilvános, érdemi meghallgatás lenne. Szathmárytól számon kérhető, hogyan látja a politikailag érzékeny ügyek kezelését, milyen szervezeti változtatásokat tart szükségesnek, mit tenne a korábban lezárt korrupciós ügyekkel, hogyan erősítené az ügyészek belső függetlenségét, és miként viszonyul az Európai Ügyészséghez való csatlakozás gyakorlati következményeihez.

Az ügyészség körüli bizalmi válságot ugyanis egyetlen személycserével nem lehet megoldani. Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetője lemondásának indoklásában politikailag érzékeny nyomozások befolyásolásáról írt. Ha ezek az állítások megalapozottak, a következő legfőbb ügyésznek nemcsak új ügyeket kell vinnie, hanem a szervezet belső döntési láncait, felelősségi rendszerét és ellenőrizhetőségét is át kell alakítania.

A következő napokban ezért két folyamatot érdemes figyelni. Az egyik, hogy Baka András nyilvánosan vagy háttéregyeztetéseken ad-e további információt arról, miért éppen Szathmáryt választotta. A másik, hogy a Tisza-frakció képes-e saját döntést kialakítani, vagy a miniszterelnök első reakciója válik automatikusan pártállásponttá.

A konfliktus paradoxona, hogy mindkét oldal ugyanarra hivatkozhat: az ügyészség függetlenségére. Baka ezt azzal védi, hogy nem egyeztetett a pártokkal. A Tisza pedig azzal érvelhet, hogy egy régi rendszerben vezetővé vált ügyész nem biztos, hogy alkalmas a hitelesség helyreállítására. A kérdés az, sikerül-e ezt szakmai vitává alakítani, vagy az első komoly államfő–kormány konfliktus személyi erőpróbává válik.