Az M6-ügy már nem politikai vád, hanem nyomozás

Az M6-os autópálya üzemeltetése körüli átlépett egy fontos határt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt nyomozást folytat az autópálya működtetésével kapcsolatban. Ez még nem jelent vádemelést, és senki büntetőjogi felelősségét nem bizonyítja. A nyomozás ténye azonban azt jelzi, hogy a korábban politikai és pénzügyi vitaként kezelt ügyben a hatóság szerint van olyan gyanú, amely büntetőeljárási vizsgálatot indokol.

A Közlekedési és Beruházási Minisztérium augusztus 29-én tett feljelentést különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanújával. A tárca azt kifogásolja, hogy az M6 üzemeltetési jogát a Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., az MKIF kapta meg. A társaság a 2022-ben létrehozott, 35 évre szóló gyorsforgalmiút-koncesszió központi szereplője, és Mészáros Lőrinc, illetve Szíjj László érdekeltségi köréhez kötődik.

Az M6 története azért különleges, mert maga az autópálya korábban is koncessziós konstrukcióban működött. A különböző szakaszokat magánbefektetők építették és üzemeltették, az állam pedig rendelkezésre állási díjat fizetett. A 2022-es országos koncesszió létrehozásakor azonban az állam a gyorsforgalmi hálózat jelentős részét egy új, egységes rendszerbe szervezte. A mostani vizsgálat egyik kérdése az lehet, hogy az M6 már működő szerződéses struktúrájának átalakítása okozott-e indokolatlan vagyoni hátrányt az államnak.

A nyomozásnak ezért jóval nagyobb a tétje, mint egyetlen autópálya üzemeltetési díja. A Tisza-kormány szeptember 18-án bejelentette, hogy az év végéig meg akarja szüntetni a 35 éves autópálya-koncessziót. A kabinet szerint a szerződés aránytalanul kedvező a koncessziós társaság számára, és hosszú távon több tízezer milliárd forintos kötelezettséget jelenthet az államnak. Az MKIF és az érintett üzleti körök ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a szerződés fejlesztési, felújítási és üzemeltetési kötelezettségeket is tartalmaz, ezért a teljes szerződéses érték nem tekinthető egyszerű kifizetésnek vagy profitnak.

Ez a különbség alapvető. Egy több évtizedes infrastruktúra-koncessziónál nem elég összeadni az állam várható kifizetéseit. Figyelembe kell venni a beruházások értékét, a finanszírozási költségeket, az inflációt, az útfenntartást, a kockázatok megosztását és azt is, hogy a futamidő végén milyen állapotú infrastruktúra kerül vissza az államhoz. A politikai kommunikációban szereplő nagy számok ezért önmagukban keveset mondanak arról, hogy a szerződés valóban káros volt-e.

A büntetőeljárás ennél szűkebb kérdést vizsgál. Hűtlen kezelés akkor merülhet fel, ha valaki a rábízott idegen vagyon kezelésével összefüggő kötelességét megszegi, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. Ehhez nem elég azt bizonyítani, hogy az állam rossz üzletet kötött. A nyomozóknak azt kell feltárniuk, volt-e konkrét kötelességszegés, kik hozták a döntéseket, milyen információk álltak rendelkezésükre, és számszerűsíthető-e az esetleges kár.

A Központi Nyomozó Főügyészség tájékoztatása szerint az ügy előzménye nem csak a minisztériumi feljelentés. Egy magánszemély korábbi beadványa alapján a Fővárosi Nyomozó Ügyészség feljelentés-kiegészítést rendelt el, majd az ügyet áttette a BRFK-ra. A minisztérium későbbi feljelentése ugyanoda került. Ez azért fontos, mert a nyomozás nem kizárólag egy új kormány politikai döntésének közvetlen következménye.

A kormány számára ugyanakkor komoly jogi kockázatot jelent, ha a teljes autópálya-koncessziót fel akarja bontani. Egy állam sem mentesül automatikusan a korábbi kormány által kötött szerződésekből csak azért, mert politikai hatalomváltás történt. Ha a szerződés érvényes, az egyoldalú megszüntetés kártérítési vagy választottbírósági eljárásokhoz vezethet. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a kabinet milyen jogcímen kíván eljárni: szerződésszegést állapít meg, közérdekű felmondási lehetőséget használ, jogszabályt módosít, vagy megállapodást keres a koncesszorral.

Az M6-os nyomozás ebben a vitában bizonyítékokat teremthet, de nem rövidítheti le a jogi utat. Ha a rendőrség később bűncselekmény gyanúját erősítő adatokat talál, az befolyásolhatja a szerződés megítélését. Ha viszont a nyomozás nem talál büntetőjogi felelősséget, attól a koncesszió gazdaságilag még lehet előnytelen. A büntetőjog és a közpénzügyi értékelés két külön kérdés.

A politikai tét azért nagy, mert a Tisza-kormány elszámoltatási programja most kezd átlépni a látványos bejelentések szakaszából a bizonyítás szakaszába. Feljelentést tenni egyszerűbb, mint bíróság előtt bizonyítani, hogy egy döntés nem pusztán rossz, hanem büntetőjogilag is jogellenes volt. A korábbi nagy elszámoltatási hullámok Magyarországon gyakran ezen a ponton akadtak el.

Az autópálya-koncesszió ráadásul finanszírozási kérdés is. A magánkoncesszió egyik érve, hogy az állam nem egyszerre fizeti ki a fejlesztéseket, hanem hosszú idő alatt, miközben a magánpartner finanszírozza a beruházások egy részét. Ennek ára a magántőke magasabb finanszírozási költsége és a profit. Az állami modell olcsóbb lehet, ha az állam kedvezőbb kamattal tud hitelt felvenni és hatékonyan szervezni a beruházást. Drágább lehet viszont, ha a költségek elszállnak vagy a politikai ciklusok miatt elmarad a fenntartás.

A következő hónapokban ezért nemcsak azt kell figyelni, kit hallgat meg a rendőrség. Legalább ilyen fontos lesz, hogy a kormány nyilvánosságra hozza-e a 2022-es koncesszió pénzügyi modelljét, a kockázatmegosztást, a díjszámítás képletét és a megszüntetés várható költségét. Ezek nélkül a közvélemény csak egymással versengő politikai számokat lát.

A történet társadalmi relevanciája közvetlen. A gyorsforgalmi utak fenntartását végső soron az autósok díjai és az adófizetők pénze finanszírozza. Ha a koncesszió túl drága, évtizedekre csökkentheti más közlekedési beruházások mozgásterét. Ha viszont az állam megalapozatlanul bontja fel, a kártérítés ugyancsak az adófizetőket terheli.

A nyomozás ezért akkor lesz valóban közérdekű, ha nem egy előre megírt politikai történethez keres bizonyítékot, hanem a döntési folyamatot rekonstruálja. Ki javasolta az M6 bevonását az új rendszerbe? Milyen értékbecslések készültek? Volt-e alternatív ajánlat? Hogyan számolták ki az állam hosszú távú kötelezettségeit? Ezekre a kérdésekre dokumentumokkal lehet válaszolni.

Az M6 ügye így a kormányváltás utáni elszámoltatás egyik mintapéldája lehet. Ha a vizsgálat átlátható és szakmailag megalapozott, megmutathatja, hogyan lehet egy vitatott NER-szerződést jogállami módon felülvizsgálni. Ha politikai gyorsítópályává válik, ugyanazt a problémát termeli újra, amelynek felszámolására létrejött.