Náci mítoszok és digitális tények csatája a TikTokon
Szakértők szerint a rövid videós platformok algoritmusai és szigorú szűrői egyszerre nehezítik meg a náci bűnök elleni küzdelmet és segítik a szélsőjobboldali mítoszok terjedését.
Repülő csészealjak száguldanak a földalatti világok felé, miközben lüktető technózene adja meg az alaphangot a képernyőn. A rendkívül gyors vágásokkal készített rövid videók szerkezete pontosan illeszkedik a közösségi média felületeinek dinamikájához, így óriási elérést produkálnak a fiatalabb felhasználók körében. A látszólag ártalmatlan és szórakoztató tartalom mögött azonban mélyebb eszmei szándék húzódik meg. A felvételeken nem a sci-fi filmek megszokott űrhajói láthatók, hanem horogkereszttel ellátott úgynevezett birodalmi repülő korongok.
A külső szemlélő számára bizarr stíluskeveréknek tűnő képkockák a szélsőjobboldali Vril-mítoszt idézik fel, amely egy feltételezett fajtiszta civilizációról szóló összeesküvés-elméletre épül. A populista politikai szereplők közül többen előszeretettel használják ezt a vizuális nyelvezetet a saját csatornáikon azért, hogy növeljék az átkattintások számát. A közösségi média napjainkban a történelemhamisítás, a holokauszttagadás és a szélsőséges eszmék első számú terjesztési csatornájává vált. A kutatások rámutatnak arra, hogy a 11 és 17 év közötti korosztály jelentős része rendszeresen használja a TikTokot, és döntően innen szerzi a politikai meggyőződését formáló információkat.
A folyamat ellensúlyozására a történelmi oktatással foglalkozó intézmények, múzeumok, emlékhelyek és független tartalomkészítők is jelen vannak a felületen. Az osztrák Zukunftsfonds támogatásával megvalósult kutatás keretében a szakértők azt vizsgálták meg, miként adható át a hiteles tudás a nemzetiszocializmus időszakáról és a holokausztról a rövid videók platformjain. A megalapozott és tudományosan ellenőrzött oktatási anyagoknak alkalmazkodniuk kell a közösségi alkalmazások belső működéséhez, ahol a gyorsaság, a felkavaró megfogalmazások és az érzelmi fűtöttség számítanak a legfőbb rendezőelvnek.
A vizsgálatban részt vevő médiakutatók szerint a digitális térben tevékenykedő tartalomkészítők tisztában vannak azzal a kényes egyensúlyi helyzettel, amely a felületek működési mechanizmusa és a súlyos történelmi témák méltóságteljes bemutatása között feszül. A sikeresen működő csatornák döntő többsége a nemzetiszocialista erőszak áldozatainak egyéni sorsát mutatja be a közönségnek. A megrázó életutak bemutatása a közösségi platformok elvárásaihoz mérten is képes felkelteni a figyelmet, a készítők pedig szándékosan tárgyilagos, mentes hangvételt alkalmaznak az elbeszélés során. Ez a megközelítés teret ad a személyes kapcsolódásnak anélkül, hogy az elbeszélés az olcsó hatásvadászat csapdájába esne.
A kutatás során 11 intézményi fiókot elemzetek a német nyelvterületről, köztük a frankfurti Anne Frank Oktatási Központ és a mauthauseni emlékmű hivatalos csatornáit. Emellett három független történelemoktató profilját is górcső alá vették. A pár másodperces videók kihasználása érdekében a készítők kollázsszerűen kombinálják a képi és a szöveges elemeket. A felkonferáló és magyarázó szövegekkel párhuzamosan az eredeti korabeli dokumentumokról készült felvételek jelennek meg a képernyőn. A vizuális megoldások garantálják az információk hitelességét, míg a videók leírásában elhelyezett hivatkozások további kutatási lehetőségeket kínálnak a téma iránt mélyebben érdeklődő felhasználóknak. Az intézményi háttérrel rendelkező csatornáknál több lépcsős ellenőrzési folyamat biztosítja a tények pontosságát.
Az összes digitális tartalomkészítőt egyaránt érintő súlyos problémát jelentenek a platformok automatizált nyelvhasználati szabályai. A felmérésben megkérdezett szakemberek beszámolói szerint azok a felvételek, amelyekben a nemzetiszocializmusra, a koncentrációs táborokra vagy a történelmi személyekre történő pontos hivatkozások szerepelnek, rendszeresen törlésre kerülnek, vagy az algoritmusok háttérbe szorítják őket a terjesztési láncban. A történelmi tényeket közvetíteni kívánó oktatási anyagok számára ez komoly akadályt jelent a mindennapi munkában.
A megkötések miatt a csatornák üzemeltetői kénytelenek olyan megkerülő stratégiákhoz folyamodni, mint az algospeak használata, vagyis a nyelvhasználat átalakítása a tartalomkezelő szűrők kijátszása érdekében. Előfordul, hogy a kényes szavak egyes betűit állatokat ábrázoló ikonokkal vagy speciális karakterekkel helyettesítik a feliratokban. A platform üzemeltetője nem teszi nyilvánossá az algoritmus belső működését, így a médiatartalmak készítői kénytelenek kísérletezéssel megállapítani, milyen formában jelenhetnek meg a felvételeik a nyilvánosság előtt.
A nehézségek ellenére a szakértők úgy látják, hogy a rövid videók terjesztésére alkalmas felületek hatékony eszközt jelentenek a történelmi ismeretterjesztésben. A TikTok segítségével olyan társadalmi közzegekbe is el lehet jutni, ahol az iskolai keretek közé szorított emlékezetkultúra vagy a hagyományos pedagógiai módszerek már nem érik el a fiatalokat. A közösségi médiás jelenlét másik előnye a gyors reakcióidőben rejlik, így az oktatási csatornák azonnal válaszolni tudnak a felületen terjedő félrevezető vagy manipulált tartalmakra.
A virális dinamikának köszönhetően könnyen előfordulhat, hogy a rendszer a történelemhamisító anyag megtekintése után közvetlenül egy olyan magyarázó videót dob fel a felhasználónak, amely tudományos tényekkel igazítja ki a korábbi tévedéseket. Ez a mechanizmus lehetővé teszi, hogy a szélsőséges eszméket hordozó mítoszok hátterét a szakemberek még azelőtt elmagyarázzák, mielőtt a fiatalok mélyebben belemerülnének a veszélyes elméletek világába.
A szakértők rámutatnak arra is, hogy az oktatási intézmények feladata nem merülhet ki a cáfolatok közzétételében. A sikeres jelenléthez elengedhetetlen a fiatalok saját nyelvezetének mélyreható ismerete és a tartalomkészítési trendek folyamatos követése. A múzeumok és emlékművek digitális anyagai csak akkor érhetik el a kívánt hatást, ha képesek versenyre kelni a szórakoztatóipari szereplők által kínált vizuális élményekkel.
A közösségi platformok üzemeltetőire szintén komoly felelősség hárul a probléma kezelésében. A szakmai szervezetek szorgalmazzák az automatikus moderációs szűrők finomítását, hogy a rendszer különbséget tudjon tenni a gyűlöletkeltő propaganda és a tudományos alapokon nyugvó oktatási tartalmak között. A moderációs szabályok átláthatóbbá tétele nélkül a történelemoktatással foglalkozó csatornák továbbra is lépéshátrányban maradnak a szabályokat gátlástalanul kijátszó szélsőséges csoportokkal szemben.