Dollármilliárdos számlák és elhúzódó légi csaták a Közel-Keleten

Több mint fél évvel az iráni elleni katonai akciók kezdete után két amerikai hatóság publikálta a szárazföldi és légi hadműveletek eddigi pénzügyi mérlegét. A pártatlan Kongresszusi Költségvetési Hivatal, valamint a Védelmi Minisztérium főfelügyelője által közzétett hivatalos jelentések rámutatnak arra, hogy az Epic Fury elnevezésű hadművelet közvetlen költségei meghaladták a harminchárommilliárd dollárt. Ez az összeg összemérhető azzal a teljes katonai támogatással, amelyet Washington az ukrajnai háború első esztendejében biztosított Kijev számára. A kiadások legnagyobb hányadát a precíziós fegyverzet és a légvédelmi lőszerek beszerzése tette ki, miközben a Pentagon vezetése nyíltan elismerte, hogy a stratégiai tartalékok szintje kritikus mértékben lecsökkent. A kiszámított összegekben ráadásul még nem szerepelnek az eltalált vagy megrongálódott amerikai támaszpontok helyreállítási költségei. Az elemzői előrejelzések szerint minden egyes további harci hónap legalább két-hárommilliárd dolláros pluszráfordítást igényel a szövetségi költségvetésből, ami arra kényszerítette a Pentagon vezetését, hogy nyár végén további hetvenmilliárd dolláros rendkívüli forrást igényeljen a törvényhozástól a közel-keleti jelenlét fenntartására.

A Védelmi Minisztérium által benyújtott pótköltségvetésből negyvenkétmilliárd dollár közvetlenül a harci cselekmények finanszírozását szolgálja, míg a fennmaradó huszonötmilliárd dollárt a kiegészítő infrastruktúra megerősítésére, kibervédelmi intézkedésekre, valamint új drón- és radartechnológiák telepítésére fordítják. A közvetlen pénzügyi terheknél is súlyosabb következményekkel jár a légvédelmi rakéták és a cirkálórakéták készleteinek elapadása, ami korlátozza az amerikai haderő globális elrettentő képességét. A konfliktus hatásai a világkereskedelemben is érezhetők, mivel a Hormuzi-szoros ingadozó átjárhatósága, valamint a Vörös-tengeren fekvő Bab el-Mandeb tengerszoros fenyegetettsége megbénította a tengeri áruszállítást. A kezdetben négy-öt hetesre tervezett katonai beavatkozás elhúzódó háborúvá terebélyesedett, amelyben már több mint ötvenezer amerikai katona vett részt. A harcokban 22 amerikai katona vesztette életét, miközben a szövetséges erők oldalán több mint 280, iráni oldalon pedig a nemzetközi szervezetek becslései szerint mintegy négyezer áldozatot követeltek a csapások.

A hadműveletek túlnyomórészt a légtérben zajlanak, ahol az amerikai és az izraeli légierő nagyságrendekkel nagyobb tűzerőt vonultatott fel Teherán ellen. Az április elején kötött ideiglenes fegyverszünet idején Izrael visszavonta erőit az iráni területekről, és figyelmét ismét a szomszédos térségek felé fordította. Ugyan a fegyverek soha nem hallgattak el teljesen, a július elején bekövetkezett újabb eszkaláció már lényegesen kevesebb közvetlen légi akcióval járt, mivel a több ezer légicsapás felemésztette az amerikai lőszerkészletek jelentős részét. Teherán ugyanakkor több mint 1040 ellencsapással válaszolt, célba véve az amerikai támaszpontokat és a környező Öböl-államok infrastruktúráját. A szomszédos országok a védekezés érdekében mintegy negyvenötmilliárd dollár értékben rendeltek sürgősséggel új védelmi rendszereket és fegyvereket Washingtonból. Az olajexport kiesése és az infrastruktúra károsodása miatt a régió államainak gazdasági veszteségei tovább növekedtek.

A katonai beavatkozás nem érte el a washingtoni vezetés által kitűzött fő politikai célokat. Bár az amerikai és az izraeli légicsapások végrehajtói kiiktatták az iráni vezetés több kulcsfiguráját, a teheráni rezsim összeomlása elmaradt. A hatalmi struktúrák és a fegyveres testületek megtartották belső ellenőrzésüket a társadalom felett. Eredményesebbnek bizonyult az iráni rakéta- és drónprogram elleni fellépés, mivel a titkosszolgálati jelentések szerint a kilövőállások kétharmadát és a indítóberendezések hetven százalékát sikerült megsemmisíteni. Teherán ennek ellenére képes volt folyamatosan fenntartani a regionális célpontok elleni támadásokat. A nemzetközi elemzések rámutatnak arra, hogy az iráni hadiipar földalatti létesítményekbe helyezte át a gyártósorokat, amelyeket a hagyományos légi bombázásokkal rendkívül nehéz működésképtelenné tenni.

Hasonló folyamat figyelhető meg az iráni nukleáris program esetében is, amelyet az atomlétesítményeket ért egymást követő bombatámadások után védett, sziklák alatti komplexumokba költöztettek át. A földalatti építkezések és a feltételezett új központok kialakítása folyamatos feszültséget generál a nemzetközi diplomáciában. Miközben Washington az újabb létesítmények megsemmisítésével fenyegetőzik, a fegyveres összecsapások súlypontja áttevődött a tengeri kereskedelmi útvonalak ellenőrzésére. Teherán a szövetséges regionális hálózatán keresztül közvetlen nyomást tud gyakorolni a globális energiapiacokra, ami tovább növeli a katonai jelenlét fenntartásának költségeit az amerikai adófizetők számára.

A szövetséges erők előtt álló logisztikai kihívásokat tovább tetézi az utánpótlási láncok lassúsága. Az amerikai hadiipari vállalatok a megnövekedett megrendelések ellenére sem képesek olyan ütemben gyártani a precíziós rakétákat és a védelmi muníciót, amilyen sebességgel azok a közel-keleti harcokban elfogynak. Ez a kapacitáshiány hosszú távon befolyásolja az amerikai jelenlétet más stratégiai fontosságú térségekben, például a Csendes-óceán nyugati medencéjében. A légvédelmi elhárító rakéták magas ára és szűkös hozzáférhetősége miatt a katonai tervezők kénytelenek mérlegelni, hogy mely létesítményeket helyezzenek az elhárító kiterjesztés védelme alá.

A térségben tapasztalható instabilitás a globális energiabiztonságot veszélyezteti. A tengeri szállítási útvonalakat fenyegető dróntámadások és a tengeri aknák jelenléte miatt a biztosítási díjak a többszörösükre emelkedtek a tengeri fuvarozásban, ami közvetlenül beépül a finomított olajtermékek és az ipari nyersanyagok árába. A Perzsa-öbölből induló tartályhajók száma jelentősen csökkent, ami az európai és az ázsiai piacokon egyaránt ellátási bizonytalanságokat idézett elő. A kieső szállítmányok pótlása más régiókból magasabb fuvarköltségekkel jár, ami fokozza az inflációs nyomást a fejlett gazdaságokban.

A teheráni döntéshozók a gazdasági szankciók és a légi csapások ellenére sem mutattak hajlandóságot a stratégiai engedmények megtételére. A hadiüzemek föld alá helyezése és a decentralizált irányítási struktúra kiépítése lehetővé tette az iráni fegyveres erők számára, hogy a súlyos veszteségek után is megőrizzék operatív cselekvőképességüket. A regionális támogatottsággal rendelkező milíciák továbbra is ellátási csatornákon keresztül jutnak fegyverekhez, ami garantálja a feszültség fennmaradását a szomszédos államok határainál.

Az amerikai törvényhozásban egyre hevesebb viták zajlanak a közel-keleti hadműveletek további finanszírozásáról. A képviselők egy része a katonai jelenlét érdemi csökkentését és a diplomáciai megoldások előtérbe helyezését követeli, utalva a növekedő költségvetési hiányra és a katonai raktárak kiürülésére. A védelmi vezetés ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy a visszavonulás vákuumot teremtene a térségben, amelyet a rivális nagyhatalmak azonnal kihasználnának saját befolyásuk növelésére.

A katonai stratégia átértékelése elkerülhetetlenné vált a washingtoni döntéshozók számára. A modern légvédelmi rendszerek magas költsége és az olcsó, tömegesen gyártott drónok elterjedése közötti költségkülönbség a védők ellen dolgozik. Amennyiben nem sikerül fenntarthatóbb védelmi eljárásokat és olcsóbb elhárítási technológiákat hadrendbe állítani, a katonai jelenlét fenntartása a jövőben még komolyabb terhet ró majd a szövetséges államok költségvetésére.

A következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek a konfliktus kimenetele szempontjából. A Védelmi Minisztérium által kért pótlólagos források elfogadása átmenetileg biztosíthatja a csapásmérő erő működését, ám a lőszergyártás szerkezeti problémáinak megoldása és a tengeri kereskedelmi utak tartós biztosítása hosszabb időt vesz igénybe. A katonai és a gazdasági tényezők összefonódása miatt a közel-keleti háború lezárása a globális biztonságpolitika legösszetettebb feladatai közé tartozik.