Az 55 milliárdos tao-ügy még csak most kezdődik

A magyar sportfinanszírozás egyik legnagyobb nyitott kérdése került újra előtérbe: a korábbi sportállamtitkárság 2024-ben 55,18 milliárd forintnyi, a Magyar Labdarúgó Szövetséghez kapcsolódó tao-támogatás elszámolását találta problémásnak, mégsem született döntés a pénz visszafizetéséről. A szeptember 24-én nyilvánosságra került iratok azért fontosak, mert nem egyszerűen egy régi adminisztratív vitát mutatnak. Arra világítanak rá, hogyan maradhatott több mint egy évtizeden át lezáratlan a magyar labdarúgás százmilliárdos nagyságrendű közpénz-finanszírozásának ellenőrzése.

A 24.hu által megszerzett dokumentumok szerint az akkori, Schmidt Ádám vezette sportállamtitkárság 2024 júniusának végére elkészítette az MLSZ több tao-programjának ellenőrzési megállapításait. Kilenc program 18 támogatási időszakánál összesen 55,18 milliárd forint visszafizetésére tett javaslatot. A levél azonban nem végleges hatósági döntés volt, és a szövetséget végül nem kötelezték az összeg megfizetésére.

Ez a különbség jogilag alapvető. A visszafizetési javaslat nem azonos azzal, hogy az MLSZ bizonyítottan szabálytalanul költött el 55 milliárd forintot. A támogatási elszámolásokban lehetnek pótolható dokumentációs hiányok, vitatott költségek vagy olyan tételek, amelyek további bizonyítással elfogadhatóvá válnak. Az viszont már önmagában rendszerszintű probléma, hogy 2014 óta egyetlen későbbi MLSZ-programot sem sikerült végleg lezárni.

A korábbi adatok szerint 11 program és több mint százmilliárd forintnyi támogatás ellenőrzése maradt nyitva. Egyes ügyekben már 2017-ben második hiánypótlási felszólítást küldtek ki, mégsem született végső döntés. Egy támogatási rendszer ellenőrzése akkor működik, ha a kedvezményezett belátható időn belül megtudja, elfogadták-e az elszámolását, és ha nem, pontosan mennyit kell visszafizetnie. A csaknem évtizedes függő helyzet sem az állam, sem a támogatott szervezet szempontjából nem tekinthető normálisnak.

A tao-rendszer különleges helyet foglal el a magyar közpénzügyekben. A vállalkozások a társasági adójuk egy részét látvány-csapatsportok támogatására irányíthatták, és az Alkotmánybíróság, illetve az uniós joggyakorlat nyomán egyértelművé vált, hogy ezek közpénz jellegű források. Vagyis a felhasználásuk ellenőrzése nem pusztán a sport belügye: ugyanúgy közérdek, mint más költségvetési támogatásoké.

A labdarúgás a rendszer legnagyobb kedvezményezettje volt. Stadionok, utánpótlásközpontok, akadémiák és működési programok kaptak tao-forrásokat, miközben az MLSZ egyszerre volt a rendszer egyik központi szereplője és jelentős támogatottja. Ez önmagában nem jogellenes, de különösen erős ellenőrzési garanciákat indokol.

A most nyilvánosságra került iratok egyik legkényesebb eleme, hogy az államtitkárság 2024-ben nem egyszerűen követelést fogalmazott meg, hanem az MLSZ segítségét is kérte a programok lezárásához. A dokumentumot idéző sajtóbeszámolók szerint az akkori levél hangneme azt sugallta, hogy az állam a szövetséggel együtt keresett megoldást az évek óta húzódó elszámolási problémákra. Ez lehet pragmatikus közigazgatási együttműködés, de felveti a kérdést, mennyire volt független és következetes az ellenőrző szerv.

A Tisza-kormány számára a helyzet azért nehéz, mert a régi elszámolások rendezése nem intézhető el egy politikai bejelentéssel. Minden egyes támogatási időszaknál meg kell vizsgálni a szerződéseket, a benyújtott bizonylatokat, a hiánypótlásokat és az esetleges elévülési szabályokat. Csak ezután állapítható meg, hogy van-e jogszerűen követelhető összeg, és ha igen, mekkora.

Az elévülés különösen fontos lehet. A támogatási jogviszonyoknál nem feltétlenül ugyanazok a szabályok érvényesek, mint egy egyszerű polgári jogi követelésnél, ráadásul a hiánypótlások, ellenőrzési cselekmények és hatósági döntések befolyásolhatják a határidőket. A kormánynak ezért először jogi leltárt kell készítenie: mely programok vannak még nyitva, milyen eljárási szakaszban állnak, és mely esetekben van még reális lehetőség visszakövetelésre.

Az MLSZ érdeke ezzel szemben az, hogy az elszámolásokat végre lezárják, és ne maradjon a szervezet fölött egy több tízmilliárdos bizonytalanság. A szövetségnek lehetnek olyan dokumentumai és szakmai érvei, amelyek alapján a korábbi államtitkársági kifogások egy része elhárítható. A tisztázás ezért nem szükségszerűen vezet 55 milliárd forintos követeléshez; éppen a végleges, tételes döntés hiánya a probléma.

A történet politikai dimenzióját Csányi Sándor személye is erősíti. Az MLSZ elnöke az ország egyik legbefolyásosabb üzletembere, az OTP vezetője és a nemzetközi futball egyik fontos tisztségviselője. Ettől azonban az elszámolási kérdésben ugyanazoknak a szabályoknak kell érvényesülniük, mint bármely más kedvezményezettnél. A Tisza-kormány hitelességi próbája éppen az lehet, hogy képes-e egyszerre elkerülni a politikai leszámolás látszatát és a kivételezést.

A tao-rendszer társadalmi vitája régóta túlmutat a labdarúgáson. Támogatói szerint olyan sportinfrastruktúra és utánpótlás-hálózat épült ki belőle, amely közvetlen költségvetési forrásból nehezebben valósult volna meg. Kritikusai viszont azt hangsúlyozzák, hogy a rendszer éveken át kevéssé átlátható volt, és politikailag kiemelt sportágakhoz irányított hatalmas összegeket. A mostani ügy az utóbbi kritikát nem bizonyítja, de azt igen, hogy az ellenőrzési rendszer súlyosan elhúzódott.

A következő napokban az lesz a fontos, mit tesz az új sportirányítás. Nyilvánosságra hozzák-e a 2024-es ellenőrzési dokumentumokat teljes terjedelmükben? Megindítják-e a függő programok lezárását? Készül-e független audit? És ha egyes tételeknél ténylegesen szabálytalan felhasználást állapítanak meg, lesz-e visszafizetési kötelezettség?

A kérdés azért sürgős, mert a régi ügyek minden újabb évvel nehezebben rekonstruálhatók. Munkatársak távoznak, cégek alakulnak át, iratok megőrzési ideje járhat le, és a jogi helyzet is bonyolultabbá válik. A halogatás ezért nem semleges állapot: önmagában csökkentheti az állam esélyét arra, hogy érvényesítse az esetleges követeléseit.

Az 55,18 milliárd forintos szám így nem végleges kárösszeg, hanem egy 2024-es ellenőrzési javaslat nagysága. A valódi botrány egyelőre az, hogy ilyen nagyságrendű vitatott elszámolások maradhattak évekig döntés nélkül. A Tisza-kormány akkor tesz rendet, ha nem új politikai ítéletet hirdet, hanem végigviszi azt az ellenőrzési folyamatot, amelyet az előző rendszer félbehagyott.