A Fertő-tónál most dől el, mi marad a gigatervből

A Fertő tó magyar oldalán szeptember 25-én olyan tervet mutattak be a helyieknek, amelynek tétje jóval nagyobb egy új strand kialakításánál. A Tisza-kormány a korábbi, félbehagyott nagyberuházás helyett természetközeli ökostrandot ígér, miközben rendeznie kell a part évek óta elzárt állapotát, a vitorlázás jövőjét, a természetvédelmi konfliktusokat és azt a kérdést is, mi legyen a már elköltött mintegy 12 milliárd forint után hátramaradt infrastruktúrával.

Az új fejlesztést a Rákos-pataktól délre, a Déli kikötő irányában valósítanák meg. A tervezésre és kivitelezésre feltételes közbeszerzési eljárás már folyamatban van. A programban önálló kerékpárút, alapinfrastruktúra és akár kutyás strand is szerepelhet, az Északi kikötő üzemeltetéséről pedig a Magyar Vitorlás Szövetséggel egyeztetnek.

Az új koncepció azért érdekes, mert a Fertő tavi ügyben hosszú időn át két szélsőséges álláspont ütközött. Az egyik szerint a magyar partszakasz évtizedek óta elmaradt turisztikai infrastruktúráját modernizálni kellett, és a korábbi strand, kikötő és cölöpházak állapota nem volt fenntartható. A másik szerint a fejlesztés mérete, a tervezett szálloda, apartmanok és kikötői kapacitás nem illett a világörökségi és természetvédelmi környezethez.

Az Orbán-kormány projektje végül nem azért állt meg, mert ez a vita eldőlt, hanem mert a beruházás finanszírozási, engedélyezési és politikai problémákba ütközött. A terület közben nagyrészt használhatatlanná vált a nyilvánosság számára. A korábbi épületeket és cölöpházakat elbontották, a partot átalakították, a strand megszűnt, a nagy fejlesztés viszont nem készült el.

Ez a helyzet teszi különösen nehézzé az új kormány dolgát. Nem egy érintetlen területről kell eldönteni, hogy építsenek-e rá, hanem egy megkezdett és félbehagyott beruházás örökségéről. A természetvédelmi helyreállítás, a már elkészült műtárgyak hasznosítása és a közösségi hozzáférés egyszerre követel pénzt. A „ne épüljön semmi” ezért ugyanúgy nem teljes válasz, mint a korábbi gigaterv folytatása.

A Fertő tó különleges jogi és ökológiai helyzetben van. A tó és környezete magyar és osztrák oldalon is kiemelt természetvédelmi terület, része a Fertő/Neusiedler See kultúrtájnak, amely UNESCO-világörökségi helyszín. A sekély tó vízszintje természetes módon is erősen ingadozik, az utóbbi évek aszályai és a klímaváltozás pedig újra megmutatták, mennyire sérülékeny az ökoszisztéma.

Ezért az „ökostrand” elnevezés önmagában kevés. Annak is kell dőlnie, mekkora területet építenének be, milyen burkolatok és épületek készülnének, hogyan kezelnék a nádast és a vízpartot, mekkora parkoló- és közlekedési terhelést engednének, és milyen természetvédelmi monitoring kapcsolódna a projekthez.

A közbeszerzés időzítése is kérdéseket vet fel. Ha a feltételes eljárás már folyamatban van, miközben a részletes terveket csak most mutatják be a helyieknek, fontos tisztázni, mennyi valódi mozgástér maradt a lakossági és szakmai észrevételek beépítésére. A társadalmi egyeztetés csak akkor több formaságnál, ha az érdemi kifogások még képesek módosítani a beruházás paramétereit.

A helyi érdekek sem egységesek. A turizmusból élők számára alapvető kérdés, hogy Sopron és a Fertő-part kapjon újra működő, kulturált vízparti infrastruktúrát. A vitorlázóknak kikötőre és szolgáltatásokra van szükségük. A természetvédők a terhelés minimalizálását és a korábban károsított élőhelyek helyreállítását várják. A cölöpházak egykori tulajdonosai pedig azt sérelmezik, hogy épületeiket el kellett bontani, miközben a nagyberuházás végül nem valósult meg.

Az új kormány politikai érdeke világos: látványosan elhatárolódni a korábbi projekttől, amelyet a Tisza képviselői „megalomán gigaberuházásként” írnak le. Ez azonban könnyen kommunikációs csapdává válhat. Ha az új tervet kizárólag az előző kormány ellentéteként határozzák meg, elmaradhat annak önálló szakmai indoklása. A Fertő tónál nem az a jó beruházás, amely kisebb a réginél, hanem az, amely bizonyíthatóan összeegyeztethető a táj ökológiai teherbírásával és a helyi használattal.

A már elköltött közpénz sorsa szintén nyitott kérdés. A parlamentben mintegy 12 milliárd forintos korábbi ráfordításról beszéltek. Az új projekt tervezésekor fel kell mérni, ebből milyen infrastruktúra használható fel, mi bontandó vissza, és mi az, ami végleg elveszett költségnek tekinthető. Ha egy már elkészült elem műszakilag megfelelő és természetvédelmi szempontból elfogadható, pusztán politikai okból pazarlás lenne lebontani. Ha viszont az új koncepcióba nem illeszthető be, a megtartása válhat drágábbá.

A Fertő-tó története ezért mintapéldája annak, mit jelent egy kormányváltás után örökölt nagyberuházást kezelni. A szerződések, engedélyek és már létrehozott műszaki elemek nem tűnnek el attól, hogy megváltozik a politikai értékelésük. Az új kabinetnek minden egyes döntésnél jogi, pénzügyi és környezeti következményeket kell mérlegelnie.

A következő napokban a legfontosabb dokumentumok a látványterveknél kevésbé látványosak lesznek: a műszaki tartalom, a természetvédelmi hatásvizsgálat, a közbeszerzés feltételei, a költségbecslés és az üzemeltetési modell. Ezekből derülhet ki, valóban új szemlélet született-e, vagy csak kisebb léptékben folytatódik a korábbi partátalakítás.

A helyiek számára az időtényező sem mellékes. A Fertő-part évek óta kiesett a normális turisztikai használatból, ezért érthető az igény arra, hogy ne kezdődjön újabb hosszú tervezési ciklus kézzelfogható eredmény nélkül. A gyorsaság ugyanakkor nem mehet az engedélyezés és a környezeti vizsgálatok rovására. A projekt hitelességét éppen az adhatná, ha a kormány nyilvánosan vállalná az ütemtervet és az egyes döntési pontokat.

A szeptember 25-i fórum tehát nem egyszerű tervbemutató. Ez az első alkalom, amikor az új kormány konkrétan megmutathatja, mit ért azon, hogy a nagy NER-beruházások helyett kisebb, közösségibb és természetközelibb fejlesztéseket akar. A Fertő tónál a mérce különösen magas, mert a korábbi projekt már egyszer súlyos bizalmi válságot okozott.

Ha a mostani terv valóban nyitott a szakmai és helyi korrekciókra, a félbehagyott beruházásból még létrejöhet működő kompromisszum. Ha viszont az „ökostrand” csak új címke egy előre eldöntött projekten, a konfliktus gyorsan újratermelődik. A következő napokban ezért nem az lesz a legfontosabb, hogyan néznek ki a látványtervek, hanem az, mennyire átlátható az út a tervtől a megvalósításig.