Politikai földindulás és belharc Németországban
A tartományi választási pofonok után repedezik a berlini kormánykoalíció egysége Kijev katonai támogatása körül, miközben a kancellár az európai vezető szerep megőrzéséért küzd.
Súlyos politikai hullámverést váltott ki a berlini kormánykoalícióban a keleti tartományokban megtartott választások sora, ahol a választók egyértelmű jelzést küldtek a szövetségi vezetés felé. A konzervatívok és a szociáldemokraták szövetsége korábban két meghatározó kérdésben mutatott szilárd egységet: a Bundeswehr nagyszabású fejlesztésében és Ukrajna széles körű katonai megsegítésében. A Szász-Anhaltban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában és Berlinben lezajlott voksolások után azonban ez a konszenzus komoly nyomás alá került, mivel a választási eredmények alaposan átrendezték a politikai erőviszonyokat. Friedrich Merz kancellár kénytelen szembesülni azzal, hogy a külpolitikai és biztonságpolitikai irányvonal közvetlen belpolitikai csatatérré vált. A felmérések és a választási tények azt mutatják, hogy a keletnémet tartományokban a szavazók jelentős része éles bírálattal illeti a Berlin által követett szövetségi stratégiát.
A jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) és a Baloldal (Die Linke) elnevezésű formáció komoly sikereket könyvelhetett el a keleti országrészben, miközben a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) is helyet szerzett a törvényhozásban. Ezek a politikai erők a fennálló biztonsági és külpolitikai kurzus teljes újragondolását követelik. A Baloldal és a BSW határozottan elutasítja a kötelező sorkatonai szolgálat visszavezetését, valamint a német haderő átszervezésére szánt milliárdos beruházásokat. Ezzel párhuzamosan az AfD és a BSW a Moszkvával való gazdasági és diplomáciai kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazza, beleértve az orosz földgázszállítások lehetséges újraindítását. A populista pártok közös nevezője, hogy egyöntetűen elutasítják a fegyverszállításokat Ukrajna számára, s ez a megközelítés láthatóan népszerűnek bizonyult a választók körében.
A populista erők előretörése közvetlen hatást gyakorol a kormányzó pártok belső vitáira is. A szövetségi koalíción belül egyre hangosabbá válnak azok a kritikus hangok, amelyek a kormányzati politika felülvizsgálatát sürgetik. A szociáldemokraták soraiban több meghatározó politikus nyíltan a biztonság- és külpolitikát tette felelőssé a gyenge választási szereplésért. Manuela Schwesig, Mecklenburg-Elő-Pomeránia szociáldemokrata miniszterelnöke, aki a nehéz politikai terep ellenére megőrizte pozícióját, a választás éjszakáján kijelentette: a szövetségi kormány Ukrajnával kapcsolatos álláspontja érdemi szavazatvesztést okozott a pártjának. A szociáldemokratákon belüli elégedetlenség ezzel felszínre tört, s a tartományi vezetés közvetlen kritikát fogalmazott meg a berlini irányvonallal szemben.
A szociáldemokrata párt tapasztalt külpolitikai szakértői, Ralf Stegner és Rolf Mützenich egy közösen kiadott kötet bemutatóján óva intettek attól, hogy a kormány tartósan fenntartsa a jelenlegi irányvonalat. Nézetük szerint a merev szövetségi politika közvetlenül a populista erők vitorlájából fogja ki a szelet, ha nem egészül ki diplomáciai kezdeményezésekkel. A két politikus már korábban közzétett egy békepolitikai kiáltványt, amely komoly vitákat váltott ki a német közéletben. Stegner elemzése alapján a biztonságpolitikai kérdések döntő szerepet játszottak abban a tartományi választási eredményben, ahol az AfD története során először került kormányalapítási pozíció közelébe. Számításai szerint, ha az SPD határozottabban békepárti profillal lépett volna fel, a BSW nem jutott volna be a törvényhozásba, az AfD pedig gyengébb eredményt ért volna el.
Rolf Mützenich ehhez hasonló következtetésekre jutott a lakossági hangulatot vizsgálva. Tapasztalatai szerint egyre szélesebb társadalmi rétegekben jelenik meg a morajlás és az elégedetlenség. Az állampolgárok a jelentős hadiipari kiadások láttán azt kérdezik a döntéshozóktól, hogy jut-e elegendő forrás az infrastruktúra felújítására, az oktatás fejlesztésére, valamint a családok támogatására. Ezekre a komplex kérdésekre a szélsőséges és populista erők leegyszerűsített válaszokat kínálnak, amelyeket a választók egy része elfogad. Mützenich szerint a szövetségi vezetés nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a lakossági aggályokat, ha meg akarja őrizni a társadalmi kohéziót.
Stegner éles kritikával illette a diskurzusban uralkodóvá vált katonai logikát, és a diplomáciai erőfeszítések azonnali fokozását sürgette. Szerinte Európának saját közvetítői szerepet kell vállalnia, és elhibázott stratégia kizárólag az amerikai adminisztráció, illetve annak különmegbízottjai által lebonyolított tárgyalási kísérletekre támaszkodni. Utalt arra a moszkvai találkozóra, ahol az amerikai elnöki stáb képviselői egyeztettek az orosz vezetéssel. Stegner kifejtette, hogy Oroszország fegyverkezésére nem lehet az egyetlen válasz a saját fegyverkezési ütem fokozása; Ehelyett Németországnak úttörő szerepet kellene vállalnia a nemzetközi fegyverzetellenőrzési megállapodások előkészítésében.
Bár Schwesig, Stegner és Mützenich nem tagjai a szövetségi kabinetnek, szavaiknak hatalmas súlya van a Szociáldemokrata Pártban. Stegner a parlamenti ellenőrző testületben szerzett tapasztalatot a titkosszolgálatok felügyeletével, Mützenich pedig éveken át vezette az SPD parlamenti frakcióját. Schwesig a sikerrel megvívott tartományi választási kampánya után egyfajta árnyékelnöki szerepbe került a pártban. Ezzel szemben Lars Klingbeil alkancellár és pártelnök, aki támogatja a szövetségi kormány határozott katonai vonalát, egyre nehezebb pozícióba kerül a szervezeten belüli bírálatok miatt.
A kormánnyal szembeni kritika nem korlátozódik a szociáldemokratákra, jelen van Friedrich Merz kancellár saját pártszövetségében, a CDU-ban is. Michael Kretschmer szászországi miniszterelnök élesen bírálta a német támogatási politika következményeit. Kijelentette, hogy miközben a vezetés folyamatosan a háborúba való belesodródás elkerüléséről beszélt, Németország a valóságban már régen részese lett a konfliktusnak, amit óriási hibának tart. Kretschmer a lipcsei drónincidens nyomán bevezetett oroszellenes büntetőintézkedéseket is kritikai alá vetette.
A szász miniszterelnök szerint a konzultátusok és kulturális intézmények bezárása nem a megfelelő eszköz a helyzet kezelésére, mert a szankcióknak közvetlenül az agresszort kell sújtaniuk. Úgy vélte, a diplomáciai és kulturális csatornák elvágása súlyos csapást mér a diákcserékre és a testvérvárosi kapcsolatokra, amelyek a jövőbeli újjáépítés alapját képezhetnék. Kretschmer korábban is szorgalmazta már a fegyverszállítások mérséklését, álláspontja így illeszkedik abba a keletnémet politikai hagyományba, amely a Moszkvával való párbeszéd megőrzését tartja szem előtt.
A bíráló politikusok azzal a vonallal mutatnak rokonságot, amely hosszú időn át a párbeszéd és a gazdasági együttműködés primátusát hirdette Oroszországgal szemben. Schwesig tartományában például 2021-ben külön alapítványt hoztak létre annak érdekében, hogy az amerikai szankciós fenyegetések ellenére befejezhessék a Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését. Kretschmer szintén 2021 tavaszán Moszkvába utazott, hogy az orosz vakcinák beszerzéséről tárgyaljon. Bár az orosz katonai invázió megindulása után ezek a hangok háttérbe szorultak és sokan elhatárolódtak tőlük, az AfD és a BSW mostani választási sikerei ismét hátszelet adnak a párton belüli bírálóknak.
A kritikus politikusok törekvései találkoznak a lakosság egy részének elvárásaival. Az ARD országos közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 42 százaléka úgy véli, hogy Németország túl messzire megy Ukrajna fegyveres támogatásában, ami növekedést mutat a korábbi mérésekhez képest. A válaszadók 38 százaléka tartja megfelelőnek a jelenlegi támogatási mértéket, míg mindössze 14 százalék nyilatkozott úgy, hogy a segítségnyújtás nem elégséges. Ezek a számok azt jelzik, hogy a német társadalom jelentős része megkérdőjelezi a hivatalos berlini kurzus fenntarthatóságát.
Noha a tartományi kormányoknak nincs közvetlen hatáskörük a szövetségi külpolitika alakítására, a téma mégis meghatározóvá vált a helyi választási küzdelmekben. Mecklenburg-Elő-Pomerániában az európai béke megőrzése a második legfontosabb szempont volt a választók számára, megelőzve a tartomány gazdasági helyzetét is. Szász-Anhaltban a szavazók nagyobb kompetenciát tulajdonítottak az AfD-nek a béke biztosítása terén, mint a kancellár pártjának. A békepolitika témája így alkalmasnak bizonyult a választói tömegek mozgósítására.
Hosszabb távon a párton belüli bírálatok felerősödése alááshatja azt a vezető szerepet, amelyet Merz kancellár szán Németországnak Európában. Németország jelenleg Ukrajna legfőbb európai fegyverszállítója, miközben a NATO keretében dandárt állomásoztat Litvániában. Gyökeres fordulat az Merz kancellársága alatt kevéssé valószínű, azonban a német álláspont sokkal kevésbé tűnik szilárdnak, mint a ciklus kezdetén. A belső politikai gyengeség és a koalíción belüli repedések így fokozódó bizonytalansági tényezőt jelentenek az egész európai kontinens számára.