Budaörs nem fizet: új szakaszban az önkormányzati vita

Budaörs október 15-én nem utalja át a szolidaritási hozzájárulás következő, több mint 2,4 milliárd forintos részletét a Magyar Államkincstárnak. Wittinghoff Tamás polgármester erről szeptember 25-én nyílt levélben értesítette a kincstár elnökét. A döntés első pillantásra egy gazdag önkormányzat és az állam újabb pénzügyi konfliktusának tűnhet, valójában azonban az Alkotmánybíróság friss határozatának első gyakorlati próbája: meddig terjed a döntés hatása, és milyen jogalapon szedhető be a hozzájárulás 2026-ban.

Az Alkotmánybíróság Budaörs panasza alapján alaptörvény-ellenesnek minősítette a 2025-ös szolidaritási hozzájárulás alkalmazásának egyes szabályait, és megsemmisítette a várost 2025-ben terhelő, 6,1 milliárd forintos összeget rögzítő szabályozást is. A testület elsősorban a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz kapcsolódó garanciák hiányát kifogásolta. Ez komoly győzelem Budaörs számára, de fontos korlátja van: a határozat közvetlenül a 2025-ös szabályozást vizsgálta, nem mondta ki külön, hogy a 2026-os fizetési kötelezettség automatikusan megszűnik.

Wittinghoff érvelése szerint azonban a 2025-ben alkotmányellenesnek talált rendszer lényegi elemei 2026-ban is megmaradtak. Továbbra is miniszteri rendelet határozza meg az önkormányzat által fizetendő összeget, és a város álláspontja szerint továbbra sincs megfelelő jogorvoslat. Budaörstől az idén már több mint négymilliárd forintot szedtek be, az október közepi részlet pedig több mint 2,4 milliárd forint lenne. A polgármester ezért arra kérte a kincstárt, hogy a jogi helyzet rendezéséig ne alkalmazzon kényszerintézkedést, például inkasszót.

A következő napokban éppen a kincstár reakciója lesz a döntő. Ha a Magyar Államkincstár elfogadja Budaörs értelmezését, azzal gyakorlatilag elismerheti, hogy a 2026-os szabályozás is korrekcióra szorul. Ha viszont fenntartja a fizetési kötelezettséget, újabb jogvita indulhat, és az október 15-i határidő közeledtével ismét felmerülhet az inkasszó lehetősége. Az ügyet külön érdekessé teszi, hogy szeptember 28-tól új elnök vezeti a kincstárt.

A szolidaritási hozzájárulás eredeti logikája könnyen érthető. A magasabb helyi adóerő-képességű települések befizetéseiből az állam a gyengébb bevételi helyzetű önkormányzatok finanszírozását segíti. A vita nem elsősorban erről az elvről szól, hanem a mértékről és az eljárásról. A gazdagabb települések szerint az elvonás az elmúlt években olyan mértékűvé vált, hogy már a saját kötelező feladataik ellátását is veszélyeztetheti, miközben nincs kellően átlátható és megtámadható egyedi döntés arról, hogyan számították ki az összeget.

Az Alkotmánybíróság határozatának jelentősége ezért túlmutat Budaörsön. Ha az állam úgy szed be milliárdos összegeket az önkormányzatoktól, hogy a települések nem kapnak megfelelő eljárási lehetőséget a számítás vitatására, az nem pusztán költségvetési kérdés. A helyi önkormányzatiság és a jogorvoslathoz való jog is érintett. Ugyanakkor az AB döntése nem mondta ki, hogy a szolidaritás elve vagy maga a hozzájárulás alkotmányellenes lenne. A jogalkotó tehát új, megfelelő garanciákkal ellátott rendszert alkothat.

Ez az a pont, ahol a Budaörs-ügy összekapcsolódik Budapest pénzügyi vitájával. A főváros ugyancsak évek óta vitatja a szolidaritási hozzájárulás mértékét és beszedésének módját. A Tisza-kormány és Budapest között már előrehaladott tárgyalások folynak a főváros finanszírozásának rendezéséről. Ha közben Budaörs az alkotmánybírósági döntésre hivatkozva sikeresen visszatarthatja a befizetését, az más önkormányzatokat is arra ösztönözhet, hogy újragondolják saját jogi helyzetüket.

Ebből azonban nem következik, hogy minden település egyszerűen leállíthatja a fizetést. Az egyes önkormányzatok helyzete, a rájuk vonatkozó szabályok és az esetleges korábbi perek eltérhetnek. Budaörs lépése politikailag precedensértékű lehet, jogilag azonban csak újabb döntésekből derül ki, milyen széles körben alkalmazható az érvelése.

A kormány számára a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha településenként, perenként kellene rendezni ugyanazt a rendszerszintű problémát. Ez hosszú jogbizonytalanságot teremtene, miközben a központi költségvetés a szolidaritási hozzájárulás bevételeivel számol. Racionálisabb megoldás lehet a számítási és jogorvoslati rendszer gyors újraszabályozása, valamint egy átmeneti rendezés azokra az összegekre, amelyek az alkotmánybírósági döntés és az új szabályozás között válnak esedékessé.

Budaörs számára sem kockázatmentes a fizetés visszatartása. Ha később jogerősen megállapítják, hogy a 2026-os részletet meg kellett volna fizetni, a városnak számolnia kell az elmaradt összeg és az esetleges járulékos terhek rendezésével. Az önkormányzat ezért lényegében jogi álláspontjára tesz fel több milliárd forintot.

A magyar Redditen és önkormányzati témájú közösségi vitákban az AB-döntés után gyorsan megjelent az a kérdés, vajon más települések követhetik-e Budaörs példáját. A hozzászólások nem alkalmasak jogi következtetésre, de jól jelzik a döntés országos politikai jelentőségét. A tényleges választ a kincstár, a kormány és szükség esetén ismét a bíróságok adják majd.

A következő hetekben ezért három dolgot érdemes figyelni. Módosítja-e a kormány a szolidaritási hozzájárulás szabályait; megpróbálja-e a kincstár beszedni Budaörstől az októberi részletet; és csatlakozik-e más önkormányzat hasonló jogi állásponttal. Ha ezek közül akár kettő megtörténik, a vita már nem egyetlen város pénzügyi konfliktusa lesz, hanem az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakításának kezdete.