Trump nemet mondott Irán hétnapos béketervére

Donald Trump elutasította Irán hétnapos rendezési tervét, amely a Hormuzi-szoros újranyitását és a közel-keleti harcok leállítását ígérte volna amerikai engedményekért cserébe. Az elnök szombaton újságíróknak megerősítette, hogy az iráni ajánlat eljutott hozzá, de nem fogadta el. A döntés csökkentette annak esélyét, hogy gyors diplomáciai áttörés szülessen a hét hónapja tartó konfliktusban.

Teherán terve szerint az Egyesült Államok elfogadása után hét napos visszaszámlálás indult volna. Irán vállalta volna a Hormuzi-szoros normális hajóforgalmának helyreállítását és a szélesebb tárgyalások megkezdését. Cserébe az amerikai tengeri blokád feloldását, az olajexportot sújtó korlátozások enyhítését, befagyasztott iráni pénzek felszabadítását és regionális tűzszünetet várt.

Abbász Aragcsi külügyminiszter a tervet Katar közvetítésével juttatta el Washingtonnak. Az iráni diplomácia vezetője azt mondta, minden elő van készítve a gyors végrehajtáshoz. Teherán ugyanakkor jelezte, hogy nukleáris programjának alapvető elemeiről nem mond le: továbbra is ragaszkodik a békés célú urándúsítás jogához, és nem kívánja külföldre szállítani teljes dúsítotturán-készletét.

Trump azzal indokolta elutasító álláspontját, hogy szerinte Irán saját maga idézte elő a Hormuz körüli válságot. Az amerikai elnök úgy látja, a tengeri blokád és a katonai nyomás erős alkupozíciót teremtett Washingtonnak, ezért nincs oka elfogadni egy olyan csomagot, amely jelentős gazdasági könnyítéseket adna Teheránnak már a végleges nukleáris megállapodás előtt.

A Hormuzi-szoros a világgazdaság egyik legérzékenyebb pontja. A háború előtt a globális olaj- és gázkereskedelem nagyjából ötöde haladt át rajta. A forgalom korlátozása megemelte a biztosítási és fuvarköltségeket, az energiaárak pedig világszerte politikai problémává váltak. Európa különösen sebezhető, mert az orosz energiafüggőség csökkentése után nagyobb mértékben támaszkodik a globális LNG- és olajpiacra.

Az iráni ajánlat lényegében a júniusi rövid életű memorandum elemeit próbálta újraéleszteni. Az akkori egyezség a katonai műveletek visszafogását, a hajózás rendezését és a nukleáris tárgyalások újraindítását célozta. Rövid idő alatt összeomlott, miután újabb támadások és kölcsönös vádak követték egymást. Washington szerint Teherán megszegte vállalásait, Irán viszont az Egyesült Államokat és szövetségeseit tette felelőssé.

A mostani terv regionális része különösen nehéz. Libanonban és Jemenben is olyan fegyveres szereplők működnek, amelyek szoros kapcsolatban állnak Iránnal, miközben Teherán azt állítja, nem irányítja minden döntésüket. A húszik szaúdi célpontok elleni támadásai az elmúlt hetekben ismét felerősödtek. Rijád ezért olyan garanciákat akar, amelyek a papíron rögzített tűzszünetnél többet jelentenek.

A konfliktus közben átrendezi a nagyhatalmi kapcsolatokat is. Trump a Hszi Csin-ping kínai elnökkel tartott washingtoni találkozóján világossá tette, hogy elfogadhatatlannak tartja az Iránnak nyújtott kínai katonai vagy gazdasági segítséget. Peking számára viszont a közel-keleti olajellátás biztonsága alapvető érdek, ezért Kína a júniusi megállapodáshoz való visszatérést sürgeti.

Irán számára a blokád gazdasági terhei egyre súlyosabbak. Az olajexport korlátozása csökkenti a devizabevételeket, a háborús kiadások pedig növelik a költségvetési nyomást. A vezetés ezért olyan megállapodást keres, amely gyors gazdasági enyhülést hozhat anélkül, hogy a nukleáris program ügyében látványos meghátrálásra kényszerülne.

Washington éppen ezt a sorrendet vitatja. Az amerikai álláspont szerint előbb ellenőrizhető iráni lépésekre van szükség, és csak ezután következhet érdemi szankciós könnyítés. A két fél közötti bizalmatlanság miatt még egy technikai megállapodás végrehajtása is nehéz lenne. A hajózás helyreállítása ellenőrizhető, a regionális milíciák visszafogása és a nukleáris program korlátozása jóval összetettebb.

Katar közvetítői szerepe ennek ellenére megmarad. Doha az elmúlt években több olyan konfliktusban működött közre, ahol Washington és ellenfelei közvetlen kapcsolata korlátozott volt. Irán jelezte, hogy Trump nyilvános elutasítása ellenére hivatalos választ vár a közvetítői csatornán. Ez arra utal, hogy Teherán egyelőre nem tekinti lezártnak a diplomáciai kísérletet.

A következő hetekben az amerikai félnek azt is mérlegelnie kell, meddig tartható fenn a katonai és gazdasági nyomás anélkül, hogy a konfliktus újabb frontokra terjedne át. Az energiapiaci következmények az amerikai belpolitikában is megjelennek, különösen a novemberi félidős választások közeledtével. Trump egyszerre akar keménységet mutatni Iránnal szemben és alacsonyabb üzemanyagárakat elérni.

Az elutasított hét napos terv ezért nem zárja le a tárgyalási folyamatot, de megmutatja a rendezés legnagyobb akadályát. Irán gyors kölcsönös lépésekben gondolkodik, Washington előzetes engedményeket vár Teherántól. Amíg ezen nem változtatnak, Hormuz részleges lezárása és a regionális háború továbbra is közvetlen gazdasági és biztonsági kockázat marad Európa számára is.

A fejlemény európai következményeit a következő hetek politikai és gazdasági döntései teszik majd világosabbá; a szereplők mozgástere közben szűk, mert a biztonsági és belpolitikai szempontok egyszerre nehezednek a döntéshozókra.