Unger Annáék első aktái: négy nagy nyomozás esélye

Hétfőn fény derül arra, mivel kezdi tényleges nyomozati munkáját a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal. Unger Anna korábban közölte: Tasnády Katalin nyomozati elnökhelyettes négy olyan eljárást választott ki, amelyet az NVVH más hatóságoktól kér át. Ez fontos támpont. A négy név tehát aligha teljesen új, korábban ismeretlen történet lesz, hanem olyan ügy, amelyben már legalább feljelentés, feljelentéskiegészítés vagy nyomozás történt. Az elnök és helyettese egyúttal azt is jelezte, hogy tipikus korrupciós mechanizmusokat szeretnének kiválasztani: olyan eseteket, amelyekből az is megérthető, miként működött egy-egy közpénzvesztési modell, és ugyanaz a séma más szerződéseknél is felismerhető-e.

Ebből a szempontból négy ügy különösen kézenfekvőnek tűnik, bár a hétfői bejelentésig egyik sem tekinthető biztos befutónak. Az első az MNB-alapítványok és az azokhoz kapcsolódó vagyonkezelés ügye. Ebben már előrehaladott nyomozás zajlik, hűtlen kezelés és pénzmosás gyanúja is felmerült, szeptemberben pedig kutatásokat és lefoglalásokat hajtottak végre. A nyomozók előtt hatalmas iratanyag áll: alapítványi döntések, befektetési konstrukciók, cég- és magántőkealap-kapcsolatok, külföldi befektetések, ingatlanügyletek és pénzmozgások. Ha az NVVH ezt az eljárást venné át, valószínűleg annak feltárása kerülne a középpontba, hogy mely döntések okozhattak vagyoni hátrányt, kik készítették elő és hagyták jóvá ezeket, milyen személyi és üzleti kapcsolatok voltak a döntéshozók és a kedvezményezettek között, illetve mi maradt meg a korábban közpénzből létrehozott vagyonból.

Az MNB-ügy azért is alkalmas lehet első mintadarabnak, mert a vagyonvisszaszerzés itt kézzelfogható feladat. Az NVVH felhatalmazása nem merül ki a büntetőjogi felelősség vizsgálatában: felkutathatja, azonosíthatja és biztosíthatja a közvagyonból jogellenesen kikerült vagyonelemeket. Ez azt jelentheti, hogy a nyomozással párhuzamosan részvényeket, ingatlanokat, követeléseket, bankszámlákat, alapjegyeket és más befektetéseket is végig kell követni. A nagy nehézség az idő. Több országot, sok céget és többéves pénzmozgást érintő eljárásnál a könyvszakértői, pénzügyi és informatikai szakértői munka önmagában is hosszú hónapokat vagy éveket vehet igénybe. Mivel azonban az ügyben már jelenleg is folynak kényszerintézkedésekkel járó nyomozati cselekmények, itt hamarabb eljuthatnak gyanúsításokig, mint egy nulláról indított vizsgálatnál.

A második lehetséges induló ügy a letelepedési államkötvényeké. A rendőrség szeptemberben rendelt el nyomozást különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt. Ez szinte tankönyvi példája annak a konstrukciónak, amelyet az NVVH vezetése vizsgálni akar: állami döntéssel létrejött egy olyan piac, amelyen szűk körű közvetítő cégek jelentős bevételhez jutottak. A feladat itt az lehet, hogy a hatóság rekonstruálja a program teljes pénzügyi mérlegét, megvizsgálja a közvetítő cégek kiválasztásának körülményeit, a jutalékok és árfolyamkülönbségek rendszerét, valamint azt, volt-e olyan döntés, amelynél bizonyítható a közvagyon sérelme és a döntéshozók büntetőjogi felelőssége.

Ez az eljárás papíron egyszerűbbnek tűnhet, mert a program szabályai, a kibocsátások és a közvetítői konstrukció nagy része dokumentálható. A nehézséget a tíz évnél régebbi döntések, a külföldi és offshore céghálók, illetve az okozhatja, hogy a nyereség egy része már régen továbbvándorolhatott. Nem elég azt kimutatni, hogy egy állami program az államnak kedvezőtlen volt. Büntetőügyben azt is bizonyítani kell, hogy meghatározott személy meghatározott döntéssel, szándékosan vagy a törvényben büntetendő módon okozott vagyoni hátrányt. Emiatt ez a nyomozás könnyen két-három évig tarthat, és csak utána jöhet a vádemelés.

A harmadik kézenfekvő jelölt a 2020-as Covid-beszerzések, ezen belül a lélegeztetőgépek ügye. A külügyi tárca augusztusban tett feljelentést a mintegy 300 milliárd forintos beszerzési hullám miatt. Több mint tizenhatezer lélegeztetőgép vásárlásáról, közvetítői szerződésekről, rendkívüli eljárásokról, árazásról, minőségi problémákról és jelentős raktározási költségekről kellhet képet alkotni. Egy ilyen nyomozás központi kérdése az lehet, ki döntött a mennyiségről és az árakról, milyen szakmai vélemények álltak rendelkezésre, mi alapján választották ki a szállítókat és közvetítőket, volt-e tényleges verseny, illetve milyen információkat kaptak a döntéshozók a készülékek használhatóságáról.

Ez az ügy különösen alkalmas arra, hogy az NVVH a dokumentumok és a pénzügyi lánc mellett a döntési hierarchiát is feltérképezze. A veszélyhelyzet önmagában nem tesz jogszerűtlenné egy drága vagy utólag feleslegesnek bizonyuló beszerzést; a büntetőjogi felelősséghez ennél több kell. A hatóságnak azt kellene bizonyítania, hogy valamely konkrét döntésnél fennálltak a hűtlen kezelés vagy más bűncselekmény törvényi feltételei. Ehhez beszerzési iratokra, szakmai értékelésekre, levelezésekre, tanúvallomásokra, piaci ár-összehasonlításokra és adott esetben külföldi jogsegélyre is szükség lehet. A nyomozás ezért valószínűleg nem hónapok, inkább évek kérdése.

A negyedik lehetséges ügy az M6-os autópálya üzemeltetési koncessziója. A Közlekedési és Beruházási Minisztérium augusztus végén tett feljelentést hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúja miatt, a rendőrség pedig szeptemberre nyomozást rendelt el. A tárca álláspontja szerint a korábbi minisztériumi vezetés a szakmai javaslat ellenére jóval drágább konstrukciót választott. Itt az NVVH-nak viszonylag jól körülhatárolható kérdéssort kellene megválaszolnia: milyen ajánlatok és költségszámítások voltak az asztalon, milyen szakmai érvek alapján született a döntés, ki tett javaslatot, ki írta alá a szerződést, milyen pénzügyi hatással járt a választott megoldás, és volt-e kapcsolat a döntés, valamint a kedvezményezett gazdasági kör között.

Az M6-os ügy a négy közül akár a leggyorsabban feldolgozható is lehet, mert friss, az iratok elérhetőek, a döntéshozatali lánc rövidebb, és a vagyoni hátrány szakértői módszerekkel viszonylag pontosan számszerűsíthető. Ettől még itt sem reális néhány hónapon belüli jogerős ítélettel számolni. Ha a nyomozás valóban koncentrált, 2027 folyamán lehetnek gyanúsítások, és optimális esetben 2027 végén vagy 2028-ban vádemelés. Elsőfokú ítélet legkorábban 2028-2029 körül képzelhető el, jogerős döntés pedig fellebbezés esetén ennél később.

A négy lehetséges ügy között fontos különbség van az eljárások érettségében. Az MNB-nyomozás már jóval előrébb jár, a letelepedési kötvényeknél és az M6-nál friss nyomozás indult, a Covid-beszerzéseknél pedig a feljelentésből kell felépíteni a bizonyítási rendszert. Emiatt nem érdemes egyetlen közös határidőt várni. A magyar büntetőeljárásban a nyomozás, a vádemelés és a bírósági szakasz egymástól elkülönül, és a bíróság kizárólag a vádban szereplő személyekről és cselekményekről dönthet. Az NVVH széles hatásköre sem rövidíti le automatikusan a szakértői vizsgálatokat, a külföldi jogsegélyt vagy a bírósági tárgyalások idejét.

Unger Anna korábban éppen ezért mondta azt, hogy hatéves mandátuma alatt nem tud minden nagy ügyben jogerős ítéletet ígérni. Ezt a kijelentést sok kritika érte, de az eljárási idő szempontjából valóban külön kell választani azt, ami az NVVH kezében van, attól, ami a bíróságoké. A hivatal képes lehet gyorsan iratokat bekérni, ügyeket átvenni, nyomozókat és ügyészeket egy munkacsoportba szervezni, vagyont biztosítani és vádat emelni. A tárgyalás időtartamáról és a jogerős döntésről már nem ő dönt. Nagy, több vádlottas gazdasági büntetőügyekben a másodfokkal együtt három-öt éves bírósági szakasz sem rendkívüli.

Reális időrendben ezért 2026 őszén az ügyek átvétele, az iratanyag rendszerezése és a már folyamatban lévő nyomozások felgyorsítása várható. 2027-ben az első komolyabb gyanúsítások és vagyonbiztosítási intézkedések jöhetnek, főként azokban az eljárásokban, ahol a bizonyítékok már rendelkezésre állnak. Az első vádemelések legkorábban 2027 vége és 2028 között képzelhetők el. Egyszerűbb, jól dokumentált ügyben 2028-2029-ben megszülethet elsőfokú ítélet, a nagyobb, nemzetközi pénzmozgásokkal és sok szereplővel járó eljárásokban inkább 2030 után lehet jogerős döntésekkel számolni. Ezek becslések, a tényleges menetrendet a hétfőn megnevezett ügyek állása és a bizonyítás bonyolultsága határozza meg.

A hétfői bejelentés ezért többet mond majd a hivatal stratégiájáról, mint pusztán négy aktacím. Kiderül, Tasnády Katalin inkább előrehaladott, gyors eredményt ígérő eljárásokkal akar-e kezdeni, vagy olyan nagy rendszerügyeket választ, amelyek lassabbak, viszont több másik esethez is mintát adhatnak. Az NVVH vezetése eddig az utóbbi logikát hangsúlyozta: egy-egy tipikus mechanizmust akar végigkövetni a döntéstől a kedvezményezettig és a vagyon további útjáig. Ha hétfőn valóban az MNB, a letelepedési kötvények, a Covid-beszerzések vagy egy autópálya-koncesszió kerül elő, az azt jelezné, hogy a hivatal egyszerre akar büntetőeljárást folytatni és modelleket felrajzolni arról, hogyan került közvagyon magánérdekek közelébe. Ha más ügyekkel indítanak, a kiválasztás szempontjai akkor is ugyanazok lesznek: legyen már létező eljárási alap, legyen feltárható vagyoni út, és legyen esély arra, hogy a konkrét történetből általánosabb korrupciós mechanizmus rajzolódjon ki.