Az uráli atombunker titkai: végítéletgép a hegy gyomrában
Oknyomozó műhelyek több millió beszerzési feljegyzés és műholdas felvétel elemzésével leplezték le a Koszvinszkij-hegy alatti parancsnoki központ fejlesztését. A felújított létesítmény egy lefejező csapás után is képes az ellentámadás elindítására.
Az Urál-hegység északi vonulatainak mélyén, Szverdlovszk megye erdőségeiben fekvő Kütlim falu közelében magasodik az 1519 méteres Koszvinszkij Kameny hegycsúcs. A külvilág számára kietlen, zord sziklatömb évtizedek óta a moszkvai katonai tervezés egyik legszigorúbban őrzött titkát rejti. A dán Danwatch oknyomozó portál, a brit The Times és a Dossier Center tényfeltáró újságírói által lefolytatott vizsgálat rávilágított: az orosz védelmi minisztérium 2018 és 2024 között átfogó, titkos modernizációt hajtott végre a hegy gyomrába vájt földalatti bázison. A kutatócsoport komplex informatikai scriptekkel és oroszországi, kazahsztáni, valamint fehéroroszországi szerverhálózatokon keresztül két és fél millió katonai közbeszerzési dokumentumot, számlát és tendert fésült át. Az archív adatok, a műholdas felvételek és a volt katonákkal készített interjúk egybehangzóan bizonyították, hogy az 1335-ös objektum fedőnevű komplexum ismét a legmagasabb készültségi szintre lépett.
A föld alatti erődítmény nem más, mint az orosz nukleáris elrettentés legfőbb tartalék parancsnoki központja, amely a szovjet korszakból ismert Halott Kéz elvét testesíti meg. A koncepció célja, hogy garantálja az azonnali és totális megtorlást még abban az esetben is, ha egy ellenséges megelőző vagy lefejező atomcsapás teljesen elpusztítaná a moszkvai állami vezetést, a védelmi minisztériumot és a vezérkart. Az 1335-ös objektum feladata egy ilyen helyzetben, hogy átvegye az irányítást a stratégiai rakétacsapatok felett, és a politikai döntéshozók életben maradása nélkül is elindítsa a teljes megmaradt nukleáris arzenált. Ez a felépítés képezi a hidegháborús kölcsönös megsemmisítés doktrínájának végső technológiai biztosítékát.
A bunkerrendszer magját a Perimetr néven ismert félautomata indítási mechanizmus alkotja, amelyet a szovjet hadvezetés a hetvenes évek közepén kezdett kidolgozni, és a nyolcvanas években állított szolgálatba. Ha a létesítménybe beérkező adatok azt jelzik, hogy a hagyományos távközlési csatornák megsemmisültek, miközben a hegy érzékelői szeizmikus rengéseket és nukleáris sugárzást regisztrálnak orosz területen, a rendszer aktiválja a vészhelyzeti parancsnoki rakétákat. Ezek a speciális hordozóeszközök a húsz-ötven perces repülésük alatt közvetlen rádiójeleket sugároznak a szárazföldi rakétasilóknak, a mélytengeri atomtengeralattjáróknak és a stratégiai bombázóknak, automatikusan kiadva a megsemmisítő ellencsapás parancsát.
A Koszvinszkij Kameny kiválasztása nem a véletlen műve volt a szovjet hadmérnökök részéről. A hegy különleges geológiai kőzetszerkezete átengedi a rádióhullámokat, miközben a gránittömb olyan természetes védelmet biztosít, amely a hivatalos orosz minősítés szerint abszolút védelmet nyújt a közvetlen nukleáris találatokkal szemben. A mélyben kialakított, legalább 24 föld alatti kamrából álló labirintusban a főbejárat és a vészkiürítő alagút közötti távolság meghaladja a két és fél kilométert. A bázis közvetlen bejáratát egy masszív vasajtó zárja le, a külvilág felé pedig a stratégiai rakétacsapatok 20003-as számú különleges katonai egységének látszólag hétköznapi ellenőrző pontjai nyújtanak álcázást.
A nemzetközi nyomozás során feltárt adatok jól mutatják a felújítás monumentális méreteit. A 2018-ban megkezdett és 2024-re lezárt munkálatok során több ezer teherautó-fordulóval szállították a hegy gyomrába az építőanyagokat: több mint 22 000 tonna betonacélt, 56 000 tonna cementet, 14 000 lámpatestet, valamint 600 kilométernyi speciális elektromos kábelt. Ez a gigantikus anyagmennyiség több felhőkarcoló felépítésére is elegendő lenne. A mérnöki megerősítés elsődleges célja az volt, hogy a járatokat ellenállóvá tegyék a legújabb generációs, mélységi bunkereket áttörő amerikai precíziós bombák és hiperszonikus fegyverek közvetlen lökőhullámaival szemben.
A fizikai megerősítés mellett a létesítmény informatikai és szoftveres vezérlése szintén korszerűsítésen esett át. Orosz katonai szaklapok és veteránkiadványok beszámolói szerint a Perimetr digitális infrastruktúráját hosszú évek kísérleti fejlesztéseit követően 2023-ban emelték ismét a legmagasabb műveleti szintre. Pavel Podvig elismert nukleárisfegyver-szakértő mindazonáltal rámutatott arra a tényre, hogy a rendszert Moszkva valójában soha nem kapcsolta le teljesen, a szovjetunióbeli összeomlás után is folyamatos készenlétben tartották a háttérben. A szakember megjegyezte: a hidegháborúban tervezett teljesen ember nélküli, önműködő indítási változatot biztonsági kockázatok miatt sosem engedélyezték, az eljárás minden fázisában megmaradt az emberi felügyelet szükségessége.
A megfigyelők körében felmerült a kérdés, hogy a moszkvai adminisztráció valóban el akarta-e titkolni a beruházást, vagy éppen ellenkezőleg, a szándékos szivárgásokkal kívánta demonstrálni elszántságát a nyugati szövetség előtt. Andy Weber, a Barack Obama elnöksége alatt a tömegpusztító fegyverek felügyeletéért felelős amerikai védelmi miniszterhelyettes szerint egy elrettentő rendszer kizárólag akkor tölti be feladatát, ha az ellenfél pontosan tisztában van a létezésével és működőképességével. Weber a Stanley Kubrick által rendezett klasszikus szatírához, a Dr. Strangelove-hoz hasonlította a helyzetet, megjegyezve, hogy egy titokban tartott világvégegép elveszíti az elrettentő értékét. Vlagyimir Putyin számára az 1335-ös objektum látványos újjáélesztése világos jelzés Washingtonnak: Oroszország felkészült a legszélsőségesebb forgatókönyvekre is.