Még mindig rejtve maradnak a magántőkealapok gazdái

A kormányváltás utáni egyik legfontosabb átláthatósági ígéret az volt, hogy véget ér a magántőkealapok mögötti valódi tulajdonosok elrejtésének gyakorlata. Nyáron módosították is a szabályokat, szeptember végére azonban kiderült: a nyilvánosság továbbra sem kap választ arra az alapvető kérdésre, hogy kiknek a vagyonát kezelik az elmúlt években hatalmasra nőtt zártkörű alapok. A Transparency International Magyarország a NAV adatbázisát vizsgálva arra jutott, hogy a feltüntetett személyek között sokszor nem a tényleges befektetők, hanem az alapkezelők vezetői jelennek meg.

Ez első látásra technikai adatminőségi problémának tűnhet. Valójában a magyar közpénzügyek egyik legnagyobb átláthatósági ügyéről van szó. A Transparency korábbi összesítése szerint 2026 márciusának végéig legalább 2645 milliárd forintnyi állami pénzhez kapcsolódó befektetési kötelezettség került magántőkealapokba, ingatlanalapokba és más alternatív befektetési alapokba. A pénz jelentős részét az MFB-csoport és más állami pénzügyi intézmények biztosították.

A magántőkealap önmagában teljesen legitim pénzügyi konstrukció. Befektetők pénzt helyeznek egy alapba, az alapkezelő pedig meghatározott stratégia szerint cégekbe, ingatlanokba vagy más eszközökbe fekteti. A probléma Magyarországon abból alakult ki, hogy a konstrukciót az elmúlt években sok esetben olyan nagy vagyonelemek birtoklására használták, amelyeknél a tényleges befektetők személye nem volt nyilvánosan megismerhető.

Ez különösen akkor vált közérdekű kérdéssé, amikor magántőkealapok közvetve állami megrendelésekből, támogatásokból vagy állami bankok befektetéseiből részesültek. Ha az állam több tíz- vagy százmilliárd forintot fektet egy alapba, a közvélemény számára nem közömbös, ki a magán-társbefektető, milyen kapcsolatban áll az alapkezelővel, és ki részesül végül a hozamból.

A nyári szabályozás célja éppen ennek feltárása volt. Görög Márta igazságügyi miniszter augusztusban azt mondta, szigorítják a zártkörű befektetési alapok tényleges tulajdonosainak azonosítására vonatkozó előírásokat, mert az alapokat korábban a végső tulajdonos kilétének elfedésére is használták. A jogszabályi szándék tehát egyértelmű volt: a hatóságoknak pontosabb információval kell rendelkezniük arról, kik állnak az alapok mögött.

A Transparency vizsgálata szerint azonban a NAV-nál elérhető adatok ezt egyelőre nem biztosítják. A listákon olyan személyek jelenhetnek meg tényleges tulajdonosként, akik valójában az alapkezelő vezetői vagy tisztségviselői. Ez jogilag és gazdaságilag nem ugyanaz. Az alapkezelő dönthet a befektetésekről, de nem feltétlenül ő az alapban lévő tőke végső haszonhúzója.

A különbség a pénzmosás elleni szabályok szempontjából is lényeges. A tényleges tulajdonos fogalma éppen azért létezik, hogy a formális céges vagy alapkezelői struktúra mögött azonosítható legyen az a természetes személy, aki végső soron tulajdonol vagy ellenőriz egy vagyont. Ha egy nyilvántartás ezt nem képes megmutatni, akkor a szabályozás egyik alapvető célja nem teljesül.

A magyar rendszer sajátossága, hogy a magántőkealapok az elmúlt években a NER üzleti világának központi eszközeivé váltak. Több ismert nagyvállalkozói kör érdekeltségeit ilyen alapok birtokolják. A Transparency áprilisi összesítése szerint a legtöbb állami befektetési kötelezettség a Tiborcz István tulajdonába tartozó Gránit Alapkezelő által kezelt alapokhoz kapcsolódott: hat alap felé mintegy 308 milliárd forintnyi állami kötelezettségvállalást azonosítottak. További jelentős összegek kerültek más, politikailag vagy üzletileg jól beazonosítható körökhöz kötött alapkezelők alapjaiba.

Itt is fontos a pontos fogalmazás. Az, hogy egy alapkezelő egy ismert üzletember tulajdonában van, nem bizonyítja automatikusan, hogy az általa kezelt minden alap minden befektetési jegye ugyanannak az üzletembernek a tulajdona. Éppen ezért lenne szükség a tényleges befektetői adatokra. Az átláthatatlanság nemcsak azért probléma, mert elrejthet valamit, hanem azért is, mert teret ad megalapozatlan feltételezéseknek.

A kérdés közvetlenül érinti az állami szerződéseket is. Az új kormány az elmúlt hónapokban több olyan támogatást és pályázati döntést vizsgált felül, amely magántőkealapos hátterű cégeket érintett. A kormányzati álláspont szerint közpénzből nem támogatható olyan vállalkozás, amelynek tényleges tulajdonosi háttere nem ellenőrizhető. Ez azonban csak akkor alkalmazható következetesen, ha maga az állam képes megbízhatóan azonosítani a tulajdonosokat.

Az egyik legnagyobb tét az autópálya-koncesszió. A 35 éves szerződés mögött olyan vállalati struktúra áll, amelyben magántőkealapok is szerepet kapnak. A kormány többször jelezte, hogy felülvizsgálja a konstrukciót, miközben uniós eljárás is foglalkozik vele. Ha az állam a tulajdonosi átláthatóságot a szerződések újraértékelésének feltételévé teszi, a NAV adatbázisának pontossága közvetlen jogi és pénzügyi jelentőséget kap.

A Transparency korábban öt nagy állami tőkebefektetés miatt feljelentést is tett, összesen 281 milliárd forintnyi ügyletet vizsgálva. A szervezet szerint több esetben nem találtak érdemi, a befektetési döntéstől elkülönülő kockázatelemzést, és tulajdonosi vagy személyi összefonódások is felmerültek. Ezek civil szervezeti megállapítások, amelyek büntetőjogi következményeiről kizárólag a hatóságok dönthetnek. Arra azonban rámutatnak, miért nem elméleti kérdés a tényleges tulajdonosok azonosítása.

A magyar Redditen tavasszal nagy visszhangot kapott a magántőkealapokba került állami vagyon nagyságrendje. A vitákban sokan automatikusan az ismert oligarchák vagyonaként kezelték a teljes alapállományt, ami szakmailag pontatlan. A mostani adatprobléma éppen azt mutatja, miért nehéz a nyilvánosságnak pontos képet alkotnia: az alapkezelő, a befektető és a végső haszonhúzó személye három különböző kategória lehet.

A megoldás nem feltétlenül az, hogy minden magánbefektető teljes vagyoni adata nyilvánosságra kerüljön. Az adatvédelemnek és az üzleti titoknak legitim szerepe van. Közpénz esetén azonban magasabb átláthatósági követelmény indokolt. Legalább annak ellenőrizhetőnek kell lennie, hogy az állam nem fektet-e összeférhetetlen, politikailag kedvezményezett vagy rejtett kapcsolatokkal rendelkező konstrukciókba.

A következő lépés ezért várhatóan jogszabályi és adatbázis-korrekció lesz. Ha a NAV valóban nem a tényleges tulajdonosokat tartja nyilván megfelelően, pontosítani kell az adatszolgáltatási kötelezettséget, és ellenőrizni kell a már beadott adatokat. Nem elegendő új mezőt létrehozni egy adatbázisban; azt is biztosítani kell, hogy oda a gazdasági valóságot tükröző személy kerüljön.

A kérdés az Európai Unióval folyó jogállamisági egyeztetésekben is jelentős. Az uniós források felszabadításának egyik visszatérő feltétele a közpénzek felhasználásának és a tulajdonosi összefonódásoknak az átláthatósága. Ha a magántőkealapok továbbra is alkalmasak a végső haszonhúzó elrejtésére, az nemcsak belpolitikai, hanem uniós pénzügyi kockázat is.

A szeptember végi adat tehát nem egyszerűen azt mutatja, hogy egy informatikai lista hibás. Azt jelzi, hogy az előző rendszer egyik legfontosabb vagyoni konstrukciójának feltárása jóval nehezebb, mint egy törvénymódosítás elfogadása. Több ezer milliárd forintnyi állami pénz útjának megértéséhez először azt kell biztosan tudni, kik állnak az alapok mögött. Amíg erre nincs megbízható válasz, az átláthatósági fordulat egyik legfontosabb ígérete teljesítetlen marad.