Antiszemita botrány rázza meg a francia Nemzeti Tömörülést

A francia belpolitika legérzékenyebb tabuját döntötte le az a tényfeltáró vizsgálat, amely alig néhány hónappal a sorsdöntő köztársaságielnök-választás előtt látott napvilágot Párizsban. A francia sajtó egyik legtekintélyesebb és leginkább rettegett oknyomozó médiuma, a Mediapart internetes hírportál részletes dossziéban mutatta be a jobboldali Nemzeti Tömörülés elnökének, Jordan Bardellának a fiatalkori írásos megnyilvánulásait. A nyilvánosságra hozott digitális bejegyzések, zárt fórumos hozzászólások és szöveges üzenetek tanúsága szerint a most 31 esztendős politikus 17 és 18 éves korában, 2013 táján nyíltan antiszemita, összeesküvés-elméletekre épülő kijelentéseket tett az interneten. Az iratok szerint Bardella a nemzetközi bankvilágot zsidó kézben lévő hálózatként írta le, és azzal vádolta François Hollande akkori szocialista köztársasági elnök kormányának három miniszterét, hogy a francia nemzeti érdekek elé helyezik Izrael és a pénzügyi elit érdekeit. Az egyik legsúlyosabb idézet szerint a zsidóságnak más népeket kell uralma alá hajtania, szétzúznia és meglopnia egy Jeruzsálem központú világrend megteremtése érdekében.

A leleplezésre a pártvezető azonnali és heves ellentámadással felelt. Jordan Bardella a közösségi oldalain közzétett nyilatkozatában határozottan tagadta, hogy valaha leírta vagy elmondta volna az inkriminált mondatokat. A Nemzeti Tömörülés első embere durva és alantas hamisítványnak bélyegezte a közzétett képernyőmentéseket, hangsúlyozva, hogy a baloldali szerkesztőség tudatos politikai lejárató hadjáratot indított a személye és a pártja ellen. Bardella kijelentette, hogy politikai értelemben akarják meggyilkolni éppen akkor, amikor a felmérések szerint a nemzeti oldal vezeti az országos népszerűségi listákat, s bejelentette, hogy rágalmazás címén pert indít a portál ellen a párizsi bíróságon. A párt vezetősége és az elnökjelölti pozícióra készülő Marine Le Pen azonnal felsorakozott a pártelnök mögött, hisztérikus manipulációról beszélve, miközben a Mediapart szerkesztői nyomatékosították: hónapokig tartó aprólékos kutatómunkával ellenőrizték a forrásokat, s cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy az üzenetek a politikushoz köthetők.

A kormányzati és ellenzéki szereplők reakciói híven mutatják, hogy a francia politikai elit egyáltalán nem lepődött meg a felkavaró idézeteken. Benjamin Haddad Európa-ügyi miniszter lakonikus egyszerűséggel úgy reagált a kibontakozó vitára: vajon ki csodálkozhat azon, hogy a szélsőjobboldal a saját valódi természetét mutatja fel. Jean-Noël Barrot külügyminiszter még ennél is határozottabban figyelmeztetett a kollektív emlékezet fontosságára, aláhúzva, hogy az antiszemitizmus a Nemzeti Tömörülés történetében nem egyszeri kisiklás vagy véletlen elszólás, hanem maga a formáció alapító öröksége és genetikai kódja. A tárcavezető szerint a leleplezett mondatok a szélsőjobboldal igazi álarc nélküli arcát mutatják meg, amelyet az elmúlt évek PR-kampányai sem tudtak teljesen elfedni a választók elől.

A Nemzeti Tömörülés gyökerei a huszadik századi francia történelem legsötétebb korszakaiba nyúlnak vissza. A párt jogelődjét, a Nemzeti Frontot 1972-ben alapította Jean-Marie Le Pen, aki mellé olyan alakok sorakoztak fel az elnökségben, mint a második világháborúban a német Waffen-SS kötelékében harcoló Pierre Bousquet, vagy a vichy-i kollaboráns rezsimet védelmező François Brigneau. Jean-Marie Le Pen évtizedeken át hírhedt volt holokauszttagadó és rasszista kirohanásairól, amelyekért a francia bíróságok többször is elmarasztalták; elegendő csupán arra a kijelentésére emlékezni, amikor a gázkamrákat a második világháború puszta részletkérdésének nevezte, vagy amikor Michel Durafour miniszter nevéből gúnyt űzve Durafour-krematóriumról beszélt. A Mediapart által feltárt fiatalkori Bardella-idézetek stílusa és gondolatvilága megdöbbentő pontossággal illeszkedik az alapító szellemi hagyatékához.

A leleplezés időzítése a francia pártrendszer legkényesebb pontját érinti: azt az évtizedes konszolidációs folyamatot, amellyel Marine Le Pen megpróbálta szalonképessé tenni a mozgalmat. Amikor a pártalapító lánya átvette az elnöki tisztséget apjától, célul tűzte ki a szervezet méregtelenítését, a szélsőséges és antiszemita csoportok formális kizárását, sőt végül saját édesapját is eltávolította a tagságból. Ebbe a modernizációs stratégiába illeszkedett a külvárosi munkáscsaládból származó, öltönyös, fegyelmezett és a kamerák előtt magabiztosan fellépő Jordan Bardella villámgyors politikai karrierje is. Az ifjú tehetséget Marine Le Pen a párt arcává és jövőbeli miniszterelnök-jelöltjévé tette, demonstrálva, hogy az új nemzedék már mentes a múlt árnyaitól. A mostani dokumentumok azonban pontosan azt igazolják, hogy a méregtelenítés csupán a nyilvánosságnak szánt felszín maradt, miközben a háttérben a legvadabb előítéletek éltek tovább.

A vizsgálati anyag külön fejezetben taglalja, hogy Bardella 2013-ban a szélsőjobboldali szubkultúra egyik legismertebb ideológusa, Alain Soral szellemi befolyása alá került. Az Égalité & Réconciliation nevű szervezetet irányító egykori kommunista, majd nemzetiszocialista publicista az internetes videóival fiatalok tízezreit hálózta be, terjesztve az anticionizmusnak álcázott klasszikus zsidóellenes sztereotípiákat és a pénzhatalmi összeesküvések dogmáit. A feljegyzések szerint a fiatal Bardella nemcsak magáévá tette ezeket a téziseket, hanem aktívan népszerűsítette is őket a fórumokon. A Mediapart arra is rámutatott, hogy a politikus jelenlegi közvetlen munkatársai, köztük kabinetfőnöke, François Paradol szintén szoros szálakkal kötődtek Soral mozgalmához, ami megkérdőjelezi azt az érvelést, hogy az ügy pusztán egy felelőtlen kamaszkori ballépés lett volna.

A botrány felbecsülhetetlen hatással lehet a 2027-es köztársaságielnök-választás előkészületeire. Marine Le Pen és pártja az elmúlt években óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megnyerje a konzervatív francia polgárságot és a zsidó közösség bizalmát, határozottan kiállva Izrael mellett a gázai konfliktusban és a muszlim integráció kihívásaival szemben. A most napvilágra került dokumentumok azonban lerombolják ezt a törékeny szövetséget, és megerősítik a baloldali és a centrista erők legfőbb ellenérvét, miszerint a Nemzeti Tömörülés vezérei kettős beszédet folytatnak. A párizsi bíróság előtt induló eljárás így a következő hónapokban nem csupán Jordan Bardella személyes szavahihetőségéről dönt majd, hanem arról is, hogy a francia választók elhiszik-e a szélsőjobboldal polgári átváltozását.