Szaúd-Arábia új háborút készít elő a húszik ellen

Szaúd-Arábia nagyszabású katonai offenzívát készít elő a jemeni húszik ellen, hogy visszaszerezze az ellenőrzést a Báb el-Mandeb szoros térsége felett, és ismét biztonságossá tegye a Vörös-tenger egyik legfontosabb hajózási útvonalát. A Reuters értesülése szerint Rijád két hadműveleti változatot vizsgál: egy szűkebb, a tengerszorosra összpontosító támadást, illetve egy több fronton egyszerre megindított offenzívát. A szárazföldi műveleteket jemeni erők hajtanák végre, szaúdi légitámogatással.

A terv nagysága önmagában jelzi, milyen súlyosnak ítéli a szaúdi vezetés a helyzetet. Öböl menti és jemeni tisztviselők szerint az offenzíva méretétől függően több mint százezer jemeni katona mozgósítása is szóba került. A támadás heteken belül megkezdődhet. Az Egyesült Államok hírszerzési segítséget nyújt Rijádnak, több regionális és európai ország pedig elsősorban védelmi támogatással segíti a királyságot. Közvetlen külföldi szárazföldi részvételről egyelőre nincs szó.

A közvetlen cél a húszik szeptemberi előretörésének visszafordítása. Az Irán által támogatott mozgalom gyorsan nyomult előre Jemen nyugati partvidékén, és ellenőrzése alá vonta a Báb el-Mandeb térségét. A szoros földrajzilag keskeny, gazdasági jelentősége viszont óriási: ezen keresztül jutnak el a hajók az Indiai-óceán felől a Vörös-tengerre, majd a Szuezi-csatornán át Európába. A tartós bizonytalanság az európai ellátási láncokra is azonnal hat.

A szaúdi vezetés az elmúlt években éppen ellenkező irányba próbált haladni. Rijád 2015-ben avatkozott be a jemeni polgárháborúba, amikor a húszik elfoglalták a fővárost, Szanaát, és kiszorították a nemzetközileg elismert kormányt. A szaúdi vezetésű koalíció légiháborúja éveken át tartott, a frontvonalak azonban csak korlátozottan változtak. A konfliktus közben a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságát idézte elő.

A 2022-ben létrejött fegyvernyugvás után Rijád egyre inkább politikai megállapodásra törekedett. A szaúdi–iráni kapcsolatok rendezése is azt a reményt keltette, hogy Jemenben fokozatosan lezárható a háború. A húszik közben megtartották az ország északi részének és a fővárosnak az ellenőrzését, miközben a déli és keleti területeken egymással is versengő kormánybarát erők működtek.

Az iráni háború azonban felborította ezt a törékeny egyensúlyt. A húszik rakéta- és dróntámadásokat indítottak szaúdi hajók, olajipari létesítmények és tengeri célpontok ellen. A mozgalom azzal indokolta fellépését, hogy Irán oldalán kíván nyomást gyakorolni az Egyesült Államokra és szövetségeseire. Rijád számára ezzel ismét közvetlen nemzetbiztonsági fenyegetéssé vált a jemeni front.

A Báb el-Mandeb elvesztése különösen érzékeny pont. A húszik korábban is támadtak kereskedelmi hajókat a Vörös-tengeren, de a szoros közvetlen ellenőrzése új helyzetet teremt. A hajózási társaságok egy része már korábban a Jóreménység foka felé terelte forgalmát. Ez napokkal hosszabbítja meg az Európa és Ázsia közötti utat, növeli az üzemanyag-fogyasztást és a biztosítási díjakat, végül pedig a fogyasztói árakban is megjelenhet.

Rijád katonai tervezői ezért két lehetőség között mérlegelnek. A szűkebb változat a part mentén vezetett támadással közvetlenül a tengerszorost és a környező kikötőket célozná. Ennek előnye, hogy világos, korlátozott katonai célja lenne. A szélesebb terv egyszerre indítana támadásokat al-Bajda, Marib, Taizz és al-Dzsauf térségében is, hogy több irányból kösse le a húszik erőit, és megakadályozza az utánpótlás átcsoportosítását.

A nagy kérdés a jemeni kormányoldal harcképessége. A húszik ellenfelei politikailag és katonailag is megosztottak. Vannak köztük a nemzetközileg elismert vezetéshez kötődő alakulatok, déli szeparatisták, törzsi erők és különböző regionális támogatókhoz kapcsolódó milíciák. Több mint százezer katona mozgósítása papíron tekintélyes erő, összehangolt irányításuk azonban sokkal nehezebb feladat.

A húszik ezzel szemben több mint egy évtizedes háborús tapasztalattal rendelkeznek. Hegyvidéki területeken különösen nehéz ellenfélnek bizonyultak, és jelentős rakéta-, illetve drónarzenált építettek ki. Irán támogatásának pontos mértéke vitatott, de a mozgalom fegyverrendszerei az elmúlt években látványosan fejlődtek. Képesek távoli célpontok támadására, valamint a tengeri hajózás zavarására is.

Szaúd-Arábia számára az új offenzíva politikai kockázata is nagy. Mohammed bin Szalmán trónörökös az elmúlt években gazdasági modernizációval, turisztikai beruházásokkal és a Vision 2030 programmal igyekezett átalakítani az ország képét. Egy új, elhúzódó jemeni háború ismét hatalmas katonai kiadásokat és nemzetközi bírálatokat hozhatna.

Washington szerepe szintén érzékeny. Az Egyesült Államok a hírszerzési támogatással segítheti a célpontok azonosítását és a húszi mozgások követését, miközben a Trump-kormány az iráni háború miatt már így is jelentős katonai erőt összpontosított a térségben. Egy szaúdi offenzíva tovább szélesítheti a konfliktus földrajzi terét, még akkor is, ha amerikai katonák közvetlenül nem vesznek részt a szárazföldi harcokban.

Európa számára elsősorban a hajózás biztonsága a tét. A Szuezi-csatorna és a Vörös-tenger az európai–ázsiai kereskedelem egyik fő útvonala. A kerülő út nem állítja le a kereskedelmet, de drágábbá és lassabbá teszi. A német, olasz és közép-európai ipar különösen érzékeny az ázsiai alkatrész- és nyersanyagellátás késéseire.

A szaúdi terv legnagyobb kockázata az, hogy a gyors hadműveletből újabb hosszú jemeni háború lesz. Rijád már egyszer megtapasztalta, hogy a légifölény és a modern fegyverzet önmagában nem kényszeríti térdre a húszikat. Most a cél korlátozottabbnak látszik: a hajózási útvonal felszabadítása és a szeptemberi területvesztések visszafordítása. Ehhez azonban olyan szárazföldi győzelemre lenne szükség, amelyet a szaúdi koalíció az előző évtizedben csak ritkán tudott elérni.