Az NKA-ügy már nem áll meg a letartóztatásoknál

A Nemzeti Kulturális Alap körül kirobbant büntetőügy néhány nap alatt túlnőtt a volt miniszterek és államtitkárok letartóztatásán. A kormány öt évre visszamenőleg vizsgálja az NKA támogatási döntéseit, miközben Győrben egy korábbi feljelentés alapján külön NAV-nyomozás is fut. A nyilvánosságra került adatok alapján az ügyészség 1079 esetet és 17,3 milliárd forintos feltételezett vagyoni hátrányt vizsgál. Ha ezek az ügyek összefüggő mintázatot alkotnak, akkor a történet már nem néhány politikus büntetőjogi felelősségéről, hanem a kulturális támogatási rendszer működéséről szól.

Hankó Balázs volt kulturális és innovációs minisztert szeptember végén vették őrizetbe, majd letartóztatták. Ugyancsak letartóztatásba került Varga-Bajusz Veronika volt államtitkár, és az ügyben más korábbi kormányzati szereplők is érintettek. A gyanúsítások hűtlen kezeléshez kapcsolódnak. A büntetőeljárás jelenlegi szakaszában azonban fontos különbséget tenni: a gyanúsítás nem jogerős ítélet, az érintetteket megilleti az ártatlanság vélelme.

A politikai vita ennél gyorsabban halad. Magyar Péter miniszterelnök már arról beszélt, hogy az NKA-ügy a fideszes képviselők parlamenti helyzetét is kérdésessé teheti. A Fidesz ezt politikai megfélemlítésnek és az ellenzék kriminalizálásának nevezi. A büntetőeljárásoktól függetlenül a kormányzati vizsgálat azt próbálja feltárni, hogyan működött az NKA pénzosztása az elmúlt öt évben.

Ez a vizsgálat lehet az ügy valódi fordulópontja. Egy-egy szabálytalan támogatás még magyarázható hibás döntéssel, összeférhetetlenséggel vagy egyéni visszaéléssel. Ha azonban több év, több kollégium, sok száz pályázat és egymással kapcsolatban álló kedvezményezettek esetében ugyanaz a minta jelenik meg, az már rendszerszintű problémára utalhat.

A kormány nyilvános adatbázist is készített az NKA támogatásairól, amelyben térképen és tételesen követhetők az elmúlt évek pénzosztásai. Az ilyen adatnyilvánosság önmagában nem bizonyít visszaélést, de lehetővé teszi, hogy újságírók, helyi önkormányzatok és civil szervezetek összevessék a támogatott projekteket a tényleges teljesítéssel, a kedvezményezettek tulajdonosi hátterével és a politikai kapcsolatokkal.

A győri szál éppen azért érdekes, mert helyi szinten mutatja meg, hogyan lehet egy országos rendszerből konkrét büntetőügy. Kósa Roland alpolgármester szerint a város korábbi vizsgálata alapján tett feljelentés nyomán a NAV már nyomoz, és több tízmillió forintos tételek kerültek a hatóság látókörébe. A nyomozás részletei egyelőre korlátozottan nyilvánosak, ezért nem lehet kijelenteni, hogy a győri ügy közvetlenül ugyanahhoz a büntetőjogi konstrukcióhoz tartozik, mint a Hankó-ügy. A párhuzam azonban vizsgálható.

Az NKA sajátos intézmény. A magyar kulturális életben évtizedeken át az egyik legfontosabb pályázati forrás volt, amely könyvkiadást, fesztiválokat, színházi és zenei projekteket, múzeumi programokat, folyóiratokat és örökségvédelmi kezdeményezéseket finanszírozott. Éppen széles feladatköre miatt évente rengeteg döntést hozott, amelyek szakmai kollégiumokon, kuratóriumokon és minisztériumi irányításon keresztül születtek.

Ez a modell egyszerre adott szakmai rugalmasságot és teremtett korrupciós kockázatot. A kulturális támogatásoknál nehéz olyan objektív mérőszámokat alkalmazni, mint egy útépítésnél vagy közbeszerzésnél. Egy fesztivál, könyv vagy művészeti projekt értékét részben szakmai mérlegelés alapján ítélik meg. Ahol nagy a mérlegelési szabadság, ott különösen fontos az összeférhetetlenség, a döntési indoklás és az utólagos ellenőrzés.

A mostani vizsgálatnak ezért legalább négy dolgot kell elkülönítenie. Az első a politikailag vitatható, de jogszerű támogatás. Egy kormány kulturális prioritásai lehetnek elfogultak vagy ideológiaiak anélkül, hogy bűncselekmény történne. A második a szakmailag gyenge vagy pazarló döntés. Ez közpénzügyi probléma lehet, de még nem feltétlenül büntetőjogi ügy.

A harmadik kategória az összeférhetetlenség: amikor döntéshozó vagy hozzá közel álló személy olyan kedvezményezetthez kapcsolódik, amely támogatást kap. A negyedik pedig a tudatos vagyonkimentés vagy hűtlen kezelés, amikor a támogatási rendszert szándékosan használják közpénz magánérdekű eltérítésére. A büntetőeljárásnak ezt a negyedik kategóriát kell bizonyítania.

A 17,3 milliárd forintos feltételezett vagyoni hátrány nagysága önmagában figyelemre méltó, de a számot is óvatosan kell kezelni. Nyomozati szakaszban a kárösszeg változhat: egyes tételek kieshetnek, mások bekerülhetnek, és a bíróság végül eltérő összeget állapíthat meg. A politikai kommunikációban azonban már most könnyen úgy jelenik meg, mintha a teljes összeg bizonyítottan eltűnt volna.

A másik fontos kérdés a kedvezményezettek felelőssége. Nem minden támogatott szervezet tudhatta, hogy egy döntési folyamatban esetleg szabálytalanság történt. Ha egy pályázó jogszerűen benyújtott egy kérelmet, elnyerte a támogatást és a projektet teljesítette, nem válik automatikusan érintetté attól, hogy az NKA valamely vezetőjét később meggyanúsítják. A vizsgálatnak ezért tételesen kell elkülönítenie a valódi kedvezményezetteket a fiktív vagy túlárazott projektektől.

A kulturális szféra számára ez létfontosságú. Ha a botrány nyomán minden korábbi NKA-támogatást gyanússá tesznek, az több ezer művész, intézmény és civil szervezet munkáját bélyegezheti meg indokolatlanul. Ha viszont a politikai érzékenység miatt csak néhány látványos ügyet vizsgálnak ki, a rendszer valódi hibái rejtve maradhatnak.

A kormány öt évre visszamenő vizsgálata akkor lehet hiteles, ha előre rögzített szempontok szerint dolgozik. Ilyen lehet a kedvezményezettek és döntéshozók személyi kapcsolata, az egy pályázóra jutó szokatlanul magas támogatási összeg, a projekt teljesítésének hiánya, a rövid idő alatt ismétlődő támogatások vagy a piaci árhoz képest feltűnő költség.

A nyilvánosságra hozott adatbázis ebben segíthet, de adatvédelmi és tisztességes eljárási korlátai is vannak. A közpénz felhasználása közérdekű adat, de egy támogatási lista önmagában nem vádirat. A kormányzatnak ezért kerülni kell, hogy politikai célból bűnösségi listává alakítsa a nyilvános adatokat.

Az ügy politikai jelentőségét az is növeli, hogy az új kormány elszámoltatási programjának egyik első nagy próbája lett. A választás után sokan gyors büntetőeljárásokat vártak az előző rendszer ügyeiben. A jogállami próba azonban éppen az, hogy a nyomozások ne politikai elvárások, hanem bizonyítékok alapján haladjanak, és ugyanazok az eljárási garanciák illessék meg az előző hatalom szereplőit, mint bárki mást.

A következő hetekben három irányban fejlődhet tovább az NKA-ügy. Bővülhet a gyanúsítottak köre; új helyi ügyek kapcsolódhatnak az országos vizsgálathoz; végül pedig kiderülhet, hogy a több mint ezer vizsgált támogatásból hány esetben áll fenn tényleges büntetőjogi gyanú.

A legfontosabb kérdés tehát már nem az, ki lesz a következő ismert politikus, akit bilincsben vezetnek bíró elé. Az NKA-ügy súlyát az dönti el, sikerül-e rekonstruálni a pénzosztás mechanizmusát. Ha kiderül, hogy a támogatási rendszer egyes részeit tudatosan magánérdekek szolgálatába állították, az a kulturális finanszírozás teljes újraszabályozását teheti szükségessé. Ha viszont az öt év vizsgálata nem talál rendszerszerű mintázatot, akkor a kormánynak ezt is ugyanilyen világosan kell kimondania.