Kim új hiperszonikus fegyverrel teszteli a szomszédait
Phenjan szerint az új közepes hatótávolságú rendszer ezer kilométerre lévő tengeri célt talált el, és hullámzó pályán képes megnehezíteni az elfogást. Szöul rövidebb repülési távolságot mért, a kísérlet mégis újabb komoly figyelmeztetés.
Észak-Korea újabb közepes hatótávolságú stratégiai rakétát tesztelt, és Phenjan állítása szerint a fegyver hiperszonikus rendszer része, amely manőverező repülési pályájával megnehezíti az elfogást. A KCNA állami hírügynökség vasárnap hajnalban közölte, hogy a szombati kísérletet Kim Dzsong Un személyesen felügyelte. A hivatalos észak-koreai adatok szerint a rakéta ezer kilométert tett meg, mielőtt eltalálta kijelölt tengeri célpontját az ország keleti partjainál.
A dél-koreai hadsereg ennél rövidebb, több mint 700 kilométeres repülési távolságot mért. Az eltérés önmagában nem szokatlan az észak-koreai kísérleteknél, mert Phenjan gyakran saját politikai üzenetéhez igazítva közli a technikai adatokat. A teszt jelentőségét azonban Szöul és Tokió sem vitatja: egy manőverezni képes, közepes hatótávolságú fegyver komoly kihívást jelent a térség rakétavédelmének.
A KCNA hírügynökség szerint a gyakorlat célja az volt, hogy kiképezzék a hiperszonikus stratégiai fegyverrendszert kezelő katonákat, és ellenőrizzék az ország „háborús elrettentő erejének” megbízhatóságát, hatékonyságát és mozgékonyságát. Kim Dzsong Un a jelentés szerint ismét azt hangsúlyozta, hogy folyamatosan növelni kell a stratégiai fegyverek megbízhatóságát és pusztító képességét.
A kísérlet előzményeiről már szombaton beszélt Kim Jo Dzsong, az észak-koreai vezető húga és a rezsim egyik legbefolyásosabb tisztségviselője. Azt állította, hogy a rakéta úgynevezett hullámzó pályán repült, és ezzel kijátszotta a dél-koreai és japán megfigyelőrendszereket. Szerinte Szöul és Tokió nem volt képes pontosan követni a fegyver mozgását.
Ezt az állítást független forrásból nem lehet ellenőrizni. Dél-Korea és Japán érzékelte az indítást, és rövid időn belül közölte az első adatokat. A vita inkább arról szól, hogy a térségben telepített radar- és rakétavédelmi rendszerek mennyire képesek valós időben követni egy olyan eszközt, amely repülés közben változtatja magasságát és irányát.
A hiperszonikus fegyverek katonai jelentősége éppen ebben rejlik. A nagy sebesség önmagában nem új: a hagyományos ballisztikus rakéták is elérhetnek hiperszonikus tempót. Az új generációs rendszerek azonban a légkörben manőverező siklótesttel vagy változtatható pályával próbálják megkerülni a védelmi rendszereket. Így nehezebb előre kiszámítani a becsapódási pontot és időben elfogórakétát indítani.
Észak-Korea évek óta dolgozik ilyen technológián. Phenjan számára különösen fontos, hogy áttörje az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán egyre sűrűbb rakétavédelmi hálózatát. Ha a rezsim hitelesen képes olyan nukleáris töltet hordozására alkalmas fegyvert rendszeresíteni, amelynek pályája nehezen kiszámítható, az jelentősen növeli elrettentő képességét.
A mostani indítás az idei több mint tíz észak-koreai rakétateszt egyike. A kísérletek gyakorisága azt mutatja, hogy Phenjan a nemzetközi szankciók és gazdasági nehézségek ellenére továbbra is kiemelt forrásokat fordít a rakétaprogramra. A tesztek között rövid hatótávolságú, közepes hatótávolságú és stratégiai rendszerek egyaránt szerepeltek.
A Koreai-félszigeten közben ismét nőtt a feszültség. Szeptemberben aknarobbanás sebesített meg dél-koreai katonákat a demilitarizált övezetben. Szöul Észak-Koreát tette felelőssé, Phenjan azonban visszautasította a vádat. Kim Jo Dzsong szerint a dél-koreai állítások alaptalanok.
A demilitarizált övezet a világ egyik legjobban megerősített határvidéke. Bár az 1950–1953-as koreai háborút fegyverszünet zárta le, békeszerződést soha nem írtak alá. A két Korea ezért jogilag továbbra is háborús állapotban van. A határ mindkét oldalán nagy létszámú haderő állomásozik, a kisebb incidensek pedig gyorsan politikai válsággá válhatnak.
Szöul az elmúlt években tovább mélyítette katonai együttműködését Washingtonnal és Tokióval. A három ország közös hadgyakorlatokat tart, valós idejű rakétaadatokat oszt meg, és egyre szorosabban hangolja össze a lég- és rakétavédelmet. Észak-Korea ezeket a lépéseket saját biztonságát fenyegető katonai szövetségként mutatja be.
Phenjan közben Oroszországhoz is közelebb került. Az ukrajnai háború alatt Észak-Korea lőszert, rakétákat és más katonai eszközöket szállított Moszkvának, cserébe pedig gazdasági, technológiai és politikai támogatást kapott. Nyugati és dél-koreai elemzők régóta attól tartanak, hogy az együttműködés rakétatechnológiai tudásátadásra is kiterjedhet.
Kína szerepe továbbra is különleges. Peking Észak-Korea legfontosabb gazdasági partnere, és nem érdekelt a rezsim összeomlásában. Ugyanakkor a túlzott észak-koreai katonai provokációk sem kedveznek neki, mert erősítik az amerikai katonai jelenlétet Kelet-Ázsiában, és közelebb hozzák egymáshoz Japánt és Dél-Koreát.
A mostani teszt Japán számára is közvetlen biztonsági kérdés. Egy közepes hatótávolságú észak-koreai rakéta képes elérni a japán szigetek jelentős részét és az ott található amerikai katonai bázisokat. Tokió ezért az elmúlt években növelte védelmi költségvetését és új elfogórendszerek beszerzéséről döntött.
Az Egyesült Államok számára a hiperszonikus technológia fejlődése azért aggasztó, mert a regionális katonai egyensúlyra is hat. A Washington által Dél-Koreának és Japánnak nyújtott nukleáris védelmi garancia hitelessége részben azon alapul, hogy az amerikai erők képesek megvédeni szövetségeseiket és saját bázisaikat.
A technológiai állításokkal ugyanakkor óvatosan kell bánni. Észak-Korea rendszeresen olyan sikerként mutat be teszteket, amelyekről külső szakértők csak korlátozott adatokat kapnak. Egyetlen sikeres repülés nem bizonyítja, hogy a rendszer sorozatgyártásra kész, pontos, megbízható és valóban képes nukleáris robbanófejet célba juttatni.
A politikai üzenet ettől függetlenül egyértelmű. Kim Dzsong Un azt akarja demonstrálni, hogy a szankciók, a diplomáciai elszigeteltség és a dél-koreai–amerikai katonai együttműködés sem állítja meg a fegyverprogramot. Minden új kísérlet növeli a nyomást Szöulon és Tokión, hogy további védelmi beruházásokkal válaszoljanak.
Európából nézve a Koreai-félsziget távoli válságnak tűnhet, de az észak-koreai–orosz katonai kapcsolat miatt közvetlenül összekapcsolódik az ukrajnai háborúval. Ha Phenjan fegyverszállításokért cserébe fejlett technológiához jut, annak következményei Kelet-Ázsiában és Európában egyaránt megjelenhetnek.
A vasárnap hajnali bejelentés így újabb állomása annak a fegyverkezési spirálnak, amelyben minden szereplő a másik lépéseivel indokolja saját katonai fejlesztéseit. Phenjan új rakétákat tesztel, Szöul és Tokió erősíti a rakétavédelmet, Washington pedig fokozza térségbeli jelenlétét. A folyamatban egyre kisebb a hibázás lehetősége, miközben a politikai párbeszéd alig működik.