Az ÁSZ-vita már a fékek és ellensúlyok próbája

Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke október 5-én Baka András köztársasági elnökhöz fordult, mert szerinte Magyar Péter miniszterelnök ismétlődő nyilvános bírálatai veszélyeztetik a számvevőszék alkotmányos függetlenségét. A levél közvetlen előzménye a Megafon finanszírozásáról megjelent újabb feltárás és Magyar reakciója volt, de a konfliktus már jóval többről szól annál, hogy mikor és milyen mélységben vizsgálja meg az ÁSZ a kampánypénzeket.

A kormányfő az elmúlt napokban többször is azzal támadta a számvevőszéket, hogy az szerinte nem lépett fel megfelelően az Orbán-korszak vitatott közpénzügyeiben. Windisch ezt visszautasította. Az ÁSZ álláspontja szerint ellenőrzéseit törvényben meghatározott rendben végzi, megállapításait dokumentumokra és jogszabályokra alapozza, nem pedig politikusi nyilatkozatokra vagy a közvélemény elvárásaira. Ez formálisan magától értetődő, politikailag azonban éppen itt kezdődik az új rendszer egyik legkényesebb vitája.

A Tisza választási győzelmének egyik fontos ígérete az Orbán-korszak közpénzügyeinek feltárása volt. A kormány mögött kétharmados parlamenti többség áll, ezért jogilag sokkal nagyobb mozgástere van az intézményi rendszer átalakítására, mint egy egyszerű többségű kabinetnek. Ezzel párhuzamosan azonban számos olyan alkotmányos szerv működik tovább, amelynek vezetőjét még az előző parlamenti többség választotta hosszú időre. Az ÁSZ ennek egyik legfontosabb példája.

Windisch 2022-ben 12 évre kapott megbízást. A hosszú mandátum értelme éppen az, hogy a számvevőszék vezetője ne legyen kiszolgáltatva a választási ciklusoknak és a mindenkori kormánynak. Ugyanez a garancia kormányváltás után politikai feszültség forrásává válhat: az új hatalom olyan intézményvezetővel találja szemben magát, akit elődje választott, és akinek korábbi teljesítményét maga is bírálta.

A dilemma nem oldható fel azzal, hogy az egyik fél egyszerűen függetlenségre, a másik elszámoltatásra hivatkozik. Egy független intézmény vezetője sem mentes a szakmai kritikától, és az új kormány jogosan kérdezheti meg, miért nem derültek ki korábban bizonyos összefüggések. A végrehajtó hatalom vezetője ugyanakkor nem teheti meg, hogy folyamatban lévő ellenőrzések kívánt eredményét előre kijelölje, vagy politikai lojalitást várjon az ellenőrző szervektől.

A Megafon ügye jól mutatja ezt a kettősséget. A Direkt36 által megszerzett dokumentumok szerint Mészáros Lőrinc érdekeltségei 2022 óta legalább 4,5 milliárd forinttal támogatták a kormánypárti kommunikációban fontos szerepet játszó szervezetet. Magyar Péter erre azt kérdezte, meddig hallgat az ÁSZ a szerinte tiltott kampányfinanszírozásról. Az állítás politikai minősítés: a nyilvánosságra került támogatások önmagukban még nem bizonyítják, hogy jogilag tiltott pártfinanszírozás történt.

A számvevőszék feladata éppen annak tisztázása lehet, létezett-e olyan szervezeti, pénzügyi vagy kommunikációs koordináció a Megafon és a Fidesz között, amely miatt a költéseket a párt kampányához kell számítani. A politikai közelség és a jogi értelemben vett kampányfinanszírozás nem ugyanaz. Ha a miniszterelnök a vizsgálat lezárása előtt kész tényként beszél jogsértésről, azzal Windisch érvelése szerint nyomást helyez az ellenőrző szervre.

Másfelől az ÁSZ sem háríthatja el a kérdéseket pusztán a függetlenségére hivatkozva. A függetlenség nem jelent tévedhetetlenséget, és különösen nem zárja ki a korábbi ellenőrzések módszertanának felülvizsgálatát, ha új dokumentumok kerülnek elő. A közbizalom szempontjából az lesz döntő, hogy a számvevőszék átláthatóan meg tudja-e indokolni, milyen adatokat kér be, milyen jogi mércét alkalmaz, és miért jut arra a következtetésre, amelyre jut.

Baka András szerepe ettől válik érdekessé. A köztársasági elnök nem utasíthatja a miniszterelnököt arra, milyen hangnemben beszéljen az ÁSZ-ról, és nem avatkozhat be a számvevőszéki ellenőrzés tartalmába. Az államfő ugyanakkor az államszervezet demokratikus működésének egyik őre, ezért politikai és alkotmányos súlya lehet annak, ha nyilvánosan állást foglal az intézményi autonómia mellett.

A következő napokban ezért nem pusztán az a kérdés, válaszol-e Baka Windisch levelére. Sokkal fontosabb, hogy kialakul-e valamilyen új norma a kormány és a független intézmények viszonyában. Ha az államfő egyértelműen figyelmezteti a kormányfőt, az az új hatalmi rendszer első komoly belső fékje lehet. Ha mindkét felet önmérsékletre inti, azzal megpróbálhatja elválasztani a jogos politikai számonkérést az intézményi nyomásgyakorlástól.

A konfliktusnak hosszabb távú következményei is lehetnek. Az Orbán-korszakban több, hosszú mandátummal működő állami intézmény vezetését választották meg úgy, hogy tisztségük egy esetleges kormányváltás után is fennmaradjon. A Tisza kétharmados többsége elvileg sok szabályt átírhat, de minden ilyen döntésnél ugyanaz a kérdés tér vissza: a régi rendszer lebontása meddig tekinthető demokratikus korrekciónak, és hol kezdődik az új hatalom saját intézményi terjeszkedése.

Ezért az ÁSZ-vita nem zárul le egy levéllel. A valódi próba a következő számvevőszéki jelentésekben, a kampányfinanszírozási ellenőrzésekben és a kormány reakcióiban lesz. Ha az ÁSZ szakmailag meggyőző, részletes vizsgálatot végez, a kabinetnek akkor is el kell fogadnia annak eredményét, ha az politikailag nem kedvező számára. Ha viszont a vizsgálat hiányos vagy következetlen, a kormánynak joga van ezt nyilvánosan bírálni, de nem előre kijelölni a kívánt végkövetkeztetést.

A kormányváltás utáni első hónapok egyik legfontosabb tanulsága éppen az lehet, hogy a jogállami intézmények próbája nem akkor következik el, amikor az ellenféllel kell szembenézni, hanem amikor a saját politikai célokat lassítják. Az ÁSZ és Magyar Péter konfliktusa ezért másnap is több marad egy hétfői szóváltásnál: annak tesztje, hogy az új rendszer mit ért intézményi függetlenségen akkor, amikor az kényelmetlenné válik számára.