Havanna üzen Trumpnak: beszélünk, de védekezünk
A kubai ügyvivő szerint működnek a washingtoni kommunikációs csatornák, hivatalos tárgyalás azonban nincs. A szigetország az amerikai nyomásgyakorlás közepette párbeszédet kínál, miközben egy esetleges katonai fellépésre is fokozza felkészülését.
Kuba és az Egyesült Államok fenntartja a közvetlen kommunikációs csatornákat, hivatalos tárgyalások azonban jelenleg nem zajlanak – közölte Lianys Torres Rivera, Kuba washingtoni ügyvivője a Reutersnek adott interjújában. A kedd hajnalban megjelent beszélgetés szerint Havanna kész a tiszteleten alapuló párbeszédre Donald Trump kormányával, ugyanakkor a szigetország növelte katonai és polgári felkészülését arra az esetre, ha Washington erővel próbálna nyomást gyakorolni rá.
A kubai diplomata hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kommunikáció nem szakadt meg. Ez önmagában fontos fejlemény, mert a politikai viszony az elmúlt hónapokban ismét jelentősen romlott. A Trump-kormány szigorította az embargó végrehajtását, újabb gazdasági nyomást helyezett Havannára, és nemzetbiztonsági kockázatként beszél a kubai állam egyes tevékenységeiről.
Torres Rivera visszautasította azt az amerikai állítást, hogy Kuba fenyegetést jelentene az Egyesült Államokra vagy beavatkozna az amerikai belpolitikába. Azt mondta, Havanna párbeszédre kész, de nem tekinti üres retorikának Trump fenyegetéseit. A kubai vezetés ezért a diplomáciai nyitottságot fokozott védelmi készültséggel párosítja.
A két ország kapcsolata több mint hat évtizede hullámzik a nyílt ellenségeskedés és az óvatos közeledés között. Az 1959-es kubai forradalom után Washington és Havanna gyorsan szembekerült egymással. Az Egyesült Államok gazdasági embargót vezetett be, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és támogatta a Castro-rendszer megbuktatására irányuló kísérleteket.
A hidegháború legismertebb válsága, az 1962-es kubai rakétaválság a világot nukleáris háború közelébe sodorta. A Szovjetunió felbomlása után Kuba elvesztette legfontosabb gazdasági és politikai támogatóját, de a kommunista rendszer fennmaradt. Washington embargója szintén fennmaradt, bár intenzitása elnökönként változott.
Barack Obama idején történelmi közeledés kezdődött. A két ország 2015-ben helyreállította diplomáciai kapcsolatait, újranyitották a nagykövetségeket, enyhültek az utazási és pénzügyi korlátozások. Obama 2016-ban Havannába látogatott, ami évtizedek óta az első amerikai elnöki vizit volt a szigeten.
Trump első elnöksége alatt a folyamat visszafordult. Washington ismét szigorította a szankciókat, korlátozta az utazásokat és a pénzátutalásokat, valamint Kubát visszahelyezte a terrorizmust támogató államok listájára. A mostani ciklusban a nyomásgyakorlás tovább erősödött.
A kubai gazdaság közben súlyos válságban van. Az ország energiahiánnyal, inflációval, élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal küzd, az elektromos hálózat gyakran instabil. A kormány az amerikai embargót teszi felelőssé a problémák jelentős részéért, míg bírálói szerint a központilag irányított gazdaság alacsony hatékonysága és a lassú reformok legalább ilyen fontos okok.
Havanna az utóbbi években óvatos piaci nyitást hajtott végre. Engedélyezte magánvállalkozások működését több ágazatban, és igyekszik külföldi tőkét vonzani. A reformok azonban korlátozottak, a stratégiai ágazatok továbbra is állami ellenőrzés alatt állnak.
A kivándorlás történelmi méreteket öltött. Kubaiak százezrei hagyták el az országot az elmúlt években, jelentős részük az Egyesült Államok felé indult. Ez egyszerre humanitárius, gazdasági és amerikai belpolitikai kérdés. Florida kubai közössége különösen fontos választói csoport, amely hagyományosan keményebb Havanna-politikát támogat.
Trump kormányának Kuba-politikáját ezért belpolitikai szempontok is alakítják. A republikánusok Floridában erős támogatást kapnak a kommunista rendszerrel szemben kritikus kubai-amerikai szavazóktól. A Fehér Ház számára a szankciók szigorítása egyszerre külpolitikai nyomásgyakorlás és választási üzenet.
Havanna eközben Oroszországgal és Kínával is fenntart szoros kapcsolatokat. Washington különösen érzékenyen figyeli a kínai jelenlétet a szigeten, amely mindössze mintegy 150 kilométerre fekszik Florida partjaitól. Amerikai tisztviselők korábban aggodalmukat fejezték ki hírszerzési és katonai együttműködés lehetősége miatt.
A kubai kormány szerint ezek a vádak eltúlzottak, és az Egyesült Államok ürügyként használja őket a gazdasági nyomás fokozására. Torres Rivera mostani nyilatkozata is ezt a vonalat követi: Kuba nem tekinti magát amerikai biztonsági fenyegetésnek, ugyanakkor kész reagálni, ha Washington katonai eszközökkel lépne fel.
A katonai forgatókönyv valószínűsége alacsony, de a retorika önmagában is jelzi a kapcsolatok mélypontját. Kuba fegyveres erői messze elmaradnak az amerikai hadsereg képességeitől, ezért Havanna hagyományosan a területvédelemre, a tartalékos rendszerre és a hosszú ellenállás lehetőségére építi doktrínáját.
A kommunikációs csatornák fennmaradása éppen ezért különösen fontos. A két ország olyan gyakorlati ügyekben kénytelen együttműködni, mint a migráció, a tengeri mentés, a bűnüldözés és a diplomáciai ügyintézés. Ezek a kapcsolatok akkor is működhetnek, amikor magas szintű politikai tárgyalás nincs.
A migráció területén mindkét félnek érdeke a kiszámíthatóság. Az Egyesült Államok szeretné csökkenteni az illegális tengeri és szárazföldi érkezéseket, Kuba pedig nem akar újabb tömeges kivándorlási válságot. A gazdasági helyzet romlása azonban folyamatosan növeli az elvándorlási nyomást.
A párbeszéd lehetőségét az is erősítheti, hogy a teljes elszigetelés korábban sem hozott rendszerváltást Kubában. Az embargó több mint hatvan éve fennáll, a kommunista párt mégis megőrizte hatalmát. Az amerikai politikában ezért időről időre visszatér a vita arról, hogy a szankciók vagy a gazdasági és társadalmi kapcsolatok bővítése szolgálja-e jobban Washington céljait.
Trump jelenlegi politikája egyértelműen a nyomásgyakorlás felé hajlik. A kubai ügyvivő nyilatkozata ugyanakkor azt mutatja, hogy Havanna nem akarja teljesen bezárni az ajtót. A kapcsolat így egyszerre feszült és működőképes: nincs tárgyalóasztal, de van telefonvonal.
A következő hónapokban az amerikai félidős választás és Kuba gazdasági helyzete is befolyásolhatja a viszonyt. Washingtonban kevés politikai ösztönző van a gyors enyhülésre, Havannának viszont sürgősen szüksége lenne gazdasági levegőhöz jutni. A mostani üzenet ennek megfelelően kettős: Kuba tárgyalna, de azt akarja jelezni, hogy fenyegetéssel nem lehet rákényszeríteni a feltételek elfogadására.