Kubatovék tiltakozása új vitát nyitott a sportban

A sportegyesületek nevében megfogalmazott tiltakozás új szakaszba vitte a politikusok sportvezetői szerepéről folyó vitát. Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke és Deutsch Tamás, az MTK elnöke október 8-án olyan nyilatkozatot tett közzé, amely a kormány összeférhetetlenségi tervezetének visszavonását követeli. A Belügyminisztérium október 9-én azt közölte, hogy az október 6-án lezárult társadalmi egyeztetésre érkezett észrevételek feldolgozása megkezdődött. Ez azt jelenti, hogy a szöveg még változhat, és a konfliktus korántsem zárult le.

Magyar Péter szeptember 18-án jelentette be, hogy a kormány szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokkal választaná el a pártpolitikát a sportszervezetek vezetésétől. A tervezet a minisztereket, államtitkárokat, parlamenti képviselőket, pártvezetőket és más magas rangú tisztségviselőket érintené. A kormány a közpénzek átlátható felhasználására és a sportvezetői integritás erősítésére hivatkozik. Az ellenzők szerint viszont a klubok és szövetségek tagjainak jogát korlátozná, ha a törvény előírná, kit nem választhatnak meg vezetőnek.

A vita politikailag személyes is. Kubatov a Fidesz egyik legismertebb szervezője, hosszú ideje a Ferencváros elnöke; Deutsch európai parlamenti képviselőként vezeti az MTK-t, Szijjártó Péter pedig a Budapest Honvéd élén áll. A szabályozás ezért az előző kormány meghatározó politikusainak sportbeli pozícióit érintené. Ettől azonban a jogszabály megítélésének nem szabad kizárólag arról szólnia, hogy ki veszít tisztséget. A törvény akkor lehet tartós és védhető, ha ugyanazokat a követelményeket alkalmazza minden politikai oldalra.

A kormány egyik érve, hogy az állam az elmúlt években óriási összegeket fordított stadionokra, klubokra, akadémiákra és sportszövetségekre. Ha egy politikus egyidejűleg a közpénzek elosztását befolyásoló szereplő és egy támogatásban részesülő sportszervezet vezetője, felmerülhet az érdekütközés veszélye. Egy klubvezetőnek a saját egyesülete számára kell a lehető legjobb feltételeket elérnie, a közhatalmi tisztségviselőnek viszont az egész ágazat és az adófizetők érdekeit kell képviselnie. A két szerep bizonyos helyzetekben nehezen választható el.

Az ellenérv ugyanakkor nem elhanyagolható. A sportszervezetek jelentős része egyesületi formában működik, vezetőit a tagok választják. A tagok szabadon dönthetnek arról, hogy kit tartanak alkalmasnak a klub irányítására. Ha a jogalkotó egy széles tisztségviselői kört eleve kizár, az beavatkozás az egyesülési autonómiába. A korlátozás akkor lehet arányos, ha világos, mely közérdeket védi, és miért nem elegendő ennél enyhébb eszköz, például az egyedi döntésekből való kizárás vagy a támogatási összeférhetetlenség nyilvánossá tétele.

Különösen fontos a tervezet hatálya. A korábbi kormányzati tájékoztatás szerint a szigorítás a jelentős, ötszáznál több sportolót igazoló szervezeteket érintené. Ez elsőre ésszerűnek tűnhet, mert a nagy kluboknál nagyobb a támogatási összeg és a közpénzügyi kockázat. Az 500 fős küszöb azonban magyarázatra szorul. Miért lehetne egy 490 sportolót foglalkoztató egyesületnél politikus az elnök, egy 510 fős klubnál pedig nem? A jogszabály akkor állhatja ki az alkotmányossági próbát, ha a küszöb és az eltérő kezelés indokolható.

A korábbi bejelentésekben négyéves kizárási szabály is szerepelt. A sajtóbeszámolók azonban nem minden részletet azonosan írtak le: volt szó a tisztség megszűnését követő időszakról és a súlyos támogatási szabálytalanságokhoz kapcsolódó szankcióról is. A pontos alkalmazási kör ezért csak a végleges, parlament elé kerülő törvényszövegből ítélhető meg. Egy ilyen hosszú időtartam jelentős jogkorlátozás lehet, különösen, ha nem konkrét visszaéléshez, hanem pusztán korábbi politikai tisztséghez kapcsolódik.

Az érintett klubok gazdasági szerepe szintén megnehezíti az egyszerű válaszokat. A Ferencváros és az MTK nem csak profi labdarúgócsapat: utánpótlást, több sportágat, közösségi programokat és jelentős infrastruktúrát működtetnek. A vezetőváltás körüli bizonytalanság hatással lehet szponzori szerződésekre, beruházásokra és szakmai programokra is. Ezt a kockázatot azonban nem lehet a politikusok örökös tisztségviselésének indokává tenni. Inkább átmeneti szabályokkal, világos határidőkkel és az új vezetők megválasztásának rendezett módjával kellene kezelni.

A kormány a sporttámogatások ellenőrzését a személyi szabályozásnál szélesebben is megerősíthetné. Nyilvános támogatási szerződések, összehasonlítható költségadatok, független ellenőrzések és követhető beszámolók nélkül önmagában a politikus elnök távozása nem garantálja a közpénzek jobb felhasználását. A korábbi pártpolitikai kapcsolatok ugyanis egy tisztségviselő lemondásával nem feltétlenül szűnnek meg, a klub gazdasági partnerei és döntéshozói pedig változatlanok maradhatnak.

A Fradiváros-beruházás körüli vita is jelzi, miért erős az igény az átláthatóságra. A 24.hu korábbi beszámolója szerint a Ferencvároshoz kapcsolódó sportkomplexum ügyében nyomozás indult, miután jelentős állami forrást biztosítottak a projektre, amely nem készült el a tervek szerint. A nyomozás ténye nem jelent bizonyított bűnösséget, és nem következik belőle automatikusan az egyesület vezetőjének személyes felelőssége. A történet mégis megmutatja, hogy a támogatások felhasználásának ellenőrzése nem helyettesíthető politikai nyilatkozatokkal.

Az ügy másik kényes pontja a sportolók és a szurkolók szerepe. Egy klub közössége nem feltétlenül azonosul az elnök pártpolitikai álláspontjával, miközben a vezető teljesítményét a sportsikerek alapján is értékelheti. A szabályozás ellen tiltakozók számára ezért fontos érv, hogy az állam ne avatkozzon bele a klub identitásába. A kormánynak pedig éppen azt kell bizonyítania, hogy nem egyes népszerű vezetőket akar politikai okból eltávolítani, hanem hosszú távon minden klubra alkalmazható garanciákat kíván létrehozni.

A pénzügyi szabályok és a sportpolitika közötti kapcsolatot erősíti a 2027-es költségvetés előkészítése is. Magyar Péter október 9-én azt mondta, hogy a sport támogatása összességében nem csökkenne, de a források elosztásában változások jöhetnek, az amatőr és tömegsportot is hangsúlyosabban kezelnék. A klubok ezért nemcsak az elnöki posztok sorsát, hanem a következő évi finanszírozást is figyelik. A két ügyet célszerű külön vizsgálni: a személyi összeférhetetlenség elve nem lehet a támogatások politikai büntetésének eszköze.

A következő hetekben a minisztérium válasza és a parlament elé kerülő tervezet lesz a döntő. Megmarad-e az 500 fős küszöb? Lesznek-e kivételek az önkéntes tisztségekre? Pontosan mikor kezdődik és meddig tart a kizárás? Hogyan kezelik a már megválasztott vezetők mandátumát? A kormányfő szerint a törvény novemberben kerülhet elfogadásra, tehát van idő a vitatott pontok pontosítására, de a társadalmi egyeztetés lezárultával a döntés már a jogalkotó kezében van.

A magyar sportnak a pártpolitikai függés csökkentése valóban fontos célja lehet. A kérdés az, hogy ezt személyekre szabott tiltásokkal vagy általános, ellenőrizhető és arányos szabályokkal érik el. A két megoldás közötti különbség határozza meg, hogy a mostani konfliktus a klubok önrendelkezésének korlátozásaként marad meg az emlékezetben, vagy olyan reformként, amely a következő kormányok alatt is működőképes lesz.