Horvát vétó fenyegeti Montenegró uniós csatlakozását

Újabb akadály került Montenegró európai uniós csatlakozása elé, ezúttal éppen attól a szomszédos országtól, amely korábban a nyugat-balkáni bővítés leghatározottabb támogatói közé tartozott. Horvátország több rendezetlen kétoldalú ügy miatt fenntartásokat fogalmazott meg az egyik tárgyalási fejezet lezárásával szemben. Az ügy hamar túlnőtt Zágráb és Podgorica kapcsolatán: Ausztria, Csehország és Szlovákia közös kezdeményezéssel sürgeti a viták különválasztását a csatlakozási folyamattól, miközben az Európai Bizottság átalakítaná a döntéshozatalt.

A horvát Večernji list értesülése szerint a három ország október 7-én terjesztette elő úgynevezett non-paperjét, vagyis informális szakpolitikai javaslatát. Ebben a horvát–montenegrói vitát kifejezetten olyan példaként említik, amikor kétoldalú nézeteltérések lassítják egy tagjelölt uniós előmenetelét. Ugyanebbe a körbe sorolják Bulgária és Észak-Macedónia régóta húzódó konfliktusát is. A dokumentum nem jogszabálytervezet, politikai súlya mégis jelentős, mivel három tagállam közös fellépéséről van szó.

A helyzet azért különösen feltűnő, mert júliusban Horvátország még Ausztriával, Csehországgal és Szlovákiával együtt követelte a nyugat-balkáni országok gyorsabb, teljes jogú integrációját. Néhány hónap alatt a korábbi szövetségesek között nézetkülönbség alakult ki. Bécs, Prága és Pozsony a bővítés lendületét félti, Zágráb viszont attól tart, hogy a csatlakozás után elveszítené leghatásosabb eszközét a régi viták rendezésére.

A horvát követeléseket aligha lehet egyetlen vitatott kérdésre visszavezetni. A kilencvenes évek délszláv háborújának öröksége továbbra is terheli a kapcsolatokat. A horvát külügyminisztérium júliusban nyilvánosan felsorolta elvárásait: kártalanítást kér a montenegrói területen működött háborús fogolytáborok egykori foglyainak, előrelépést 14 eltűnt személy felkutatásában, a háborús bűncselekmények felelőseinek bíróság elé állítását, valamint vitatott vagyoni ügyek rendezését. Napirenden van a kotori Morinj egykori fogolytáborának emléktáblája és egy ottani uszoda elnevezése is.

Külön fejezetet érdemel az Adria térségének két szimbolikus vitája. Zágráb és Podgorica között rendezetlenek bizonyos tengeri határkérdések, és mindkét fél saját történelméhez köti a Jadran nevű kiképző vitorlást. A hajó jelenleg Montenegróban található; Horvátország visszaadását követeli. A kérdés érzelmi súlya jóval nagyobb annál, mint amit egy haditengerészeti oktatóhajó anyagi értéke indokolna: az egykori jugoszláv állam felbomlásának vitatott örökségét jelképezi.

A horvát álláspont jogi érvekre is támaszkodik. A montenegrói csatlakozás tárgyalási kerete valóban előírja a jószomszédi kapcsolatok ápolását, ezért Zágráb szerint legalább egyes követelések közvetlenül összefüggnek az uniós tagság feltételeivel. A másik oldal arra figyelmeztet, hogy ha minden történelmi sérelem külön akadállyá válhat, a bővítés könnyen beláthatatlan ideig elhúzódhat. A döntő vita így arról szól, hol húzódik a határ a tényleges csatlakozási követelmény és egy tagállam saját diplomáciai érdeke között.

A mostani konfliktus már a tárgyalások technikai menetében is megjelent. A Večernji list beszámolója szerint Horvátország fenntartást tett a 14., közlekedéspolitikáról szóló fejezet lezárása ellen. A közös uniós álláspont tervezetét júniusban elkészítették, de a kompromisszumos szöveg azóta többször visszakerült a tagállamok szakértői munkacsoportjához, a COELA-hoz. Október 1. napjaiban ismételten tárgyaltak róla, ám a nagykövetek bizottsága elé még nem került. Ezzel párhuzamosan az uniós intézmények már készítik a majdani csatlakozási szerződés közlekedési rendelkezéseit.

Ez a kettősség jelzi, mennyire sürgetővé vált a döntés. Montenegró évek óta a nyugat-balkáni bővítés egyik legelőrébb tartó szereplője; Brüsszel számára az ország csatlakozása annak bizonyítéka lehetne, hogy az uniós tagság még elérhető cél az évtizedek óta várakozó térség államainak. A háború sújtotta Ukrajna, Moldova és Albánia előrehaladása mellett a nyugat-balkáni térség jövője az EU geopolitikai hitelességét is érinti.

Az Európai Bizottság október 6-án bemutatott, a nagyobb unióra való felkészülésről szóló csomagja erre a helyzetre keres választ. Egyes köztes döntéseknél, például a tárgyalási fejezetcsoportok megnyitásakor a jelenlegi egyhangúság helyett minősített többséget javasol. Az intézkedés elfogadásához azonban maguknak a tagállamoknak kell megállapodásra jutniuk; a Bizottság javaslata tehát nem jelent automatikus szabályváltozást. A végső csatlakozási döntés és a szerződés ratifikációja továbbra is minden érintett állam jóváhagyását igényelné.

A brüsszeli terv egy másik újítása szerint a tagjelöltek már a teljes jogú tagság előtt mélyebben bekapcsolódhatnának az energia-, közlekedési, digitális és védelmi együttműködésbe. Az új tagállamoktól pedig átmenetileg vállalást kérhetnének, hogy kétoldalú vitáik miatt nem akadályozzák a később csatlakozók felvételét. Az első ilyen megállapodás részleteit éppen Montenegró esetében dolgozhatják ki. Ezzel Brüsszel azt szeretné elkerülni, hogy minden bővítési hullám újabb vétólehetőségeket teremtsen a következő jelöltekkel szemben.

A reform mögött egy szélesebb politikai probléma is meghúzódik. Az EU vezetése gyorsabb bővítést akar, de a tagfelvételi eljárás számos pontján egyetlen kormány is hosszú időre megállíthatja a folyamatot. A vétójog ugyanakkor a kisebb tagállamok számára biztosíték arra, hogy alapvető érdekeiket ne lehessen figyelmen kívül hagyni. Ha a döntések egy részét többségi szavazással hoznák meg, hatékonyabbá válhatna a rendszer, de erősödhetnének a tagállami szuverenitásról szóló viták is.

Ausztria számára az új kezdeményezés szorosan összefügg a Nyugat-Balkánhoz fűződő gazdasági és biztonságpolitikai érdekkel. Bécs régóta a térség európai integrációjának támogatója. A cseh és a szlovák diplomácia csatlakozása azt mutatja, hogy egyes közép-európai kormányok szerint a csatlakozási menetrendet nem lehet minden rendezetlen történelmi kérdés lezárásához kötni. A három ország a technikai döntések egyszerűsítésével és a fokozatos integrációval próbál új lendületet adni a tárgyalásoknak.

Horvátország azonban joggal hívhatja fel a figyelmet arra, hogy a háborús áldozatok ügye, az eltűntek sorsa és a bűncselekmények kivizsgálása nem kezelhető puszta diplomáciai alkuként. Ha az unió a gyorsaság kedvéért figyelmen kívül hagyná ezeket, saját jogállamisági és jószomszédsági követelményeinek hitelességét kockáztatná. A kihívás az, hogy a jogos igényeket világos mércékkel, ellenőrizhető határidőkkel és megfelelő nemzetközi eljárásokkal válasszák el azoktól az ügyektől, amelyek egyébként évtizedekre megbéníthatnák a bővítést.

A montenegrói ügy ezért jóval nagyobb jelentőségű, mint két adriai szomszéd vitája. Precedenst teremthet arra, milyen feltételekkel jutnak közelebb a tagsághoz az újabb jelentkezők, és mennyire marad az uniós bővítés kiszolgáltatva a tagállamok történelmi konfliktusainak. A következő hónapokban kiderülhet, képes-e Brüsszel úgy felgyorsítani a folyamatot, hogy közben sem a háborús múlt elszámoltatása, sem a tagállamok jogos érdekei nem szorulnak háttérbe.