Berlin lakásóriásokat államosítana, óriási vita jön
A tartományi kormányalakításról egyeztető baloldali pártok megállapodtak a nagybérbeadók tulajdonának közösségi kézbe vételét célzó törvény előkészítésében. A tervezet százezernél is több otthont érinthet, miközben komoly jogi és pénzügyi viták várhatók.
Berlinben a tartományi kormányalakításról tárgyaló Baloldal, Zöldek és SPD megállapodott abban, hogy törvényben készítenék elő a legnagyobb lakásvállalatok ingatlanjainak közösségi tulajdonba vételét. Az előzetes egyezség szerint a tízezer berlini lakásnál nagyobb állománnyal rendelkező magáncégek kerülhetnek az intézkedés hatálya alá. Elif Eralp, a Baloldal vezető politikusa szerint a tervezet mintegy 160 ezer otthont érinthet. A jogszabályt 2028 közepére vinnék a tartományi parlament elé.
A bejelentés az egy hónappal korábbi berlini választást követő koalíciós egyeztetések eredménye. A Baloldal, a Zöldek és a szociáldemokraták vezetői befejezték az előzetes tárgyalásokat, és készek megkezdeni a részletes koalíciós alkut. A pártszervezetek jóváhagyása még szükséges, így a megállapodásból egyelőre nem következik automatikusan új kormány vagy hatályos jogszabály. A lakáspolitikai irány azonban már világosan kirajzolódott.
A berlini lakhatási válság évek óta meghatározza a helyi politikát. A népesség és a lakáskereslet emelkedése, a bérleti díjak növekedése és az új építkezések korlátai együttesen nehezítik a megfizethető otthon megtalálását. A bérlők számára különösen fontos, hogy Berlinben a lakásállomány nagy része bérlemény. A nagyvállalati tulajdon ezért közvetlenül érinti a lakosság széles csoportjainak havi kiadásait.
Eralp a nagy ingatlanportfóliók közösségi kézbe vételét a spekuláció visszaszorításának és a lakbérek fékezésének eszközeként mutatta be. Az előzetes terv szerint az érintett cégek egy meghatározott alapállományt megtarthatnának, az azon felüli lakásokat pedig közösségi társaság venné át. A 160 ezres becslés politikai előrejelzés, amelynek tényleges nagysága a végleges törvényszövegtől, a tulajdonosi struktúráktól és az esetleges bírósági döntésektől függ.
A társadalmasítás vagy köztulajdonba vétel kérdését a német alkotmányos keretek között kell rendezni. A német alaptörvény 15. cikke bizonyos feltételekkel lehetővé teszi föld, természeti erőforrások és termelőeszközök közösségi tulajdonba vitelét, a kártalanítás szabályozásával együtt. A rendelkezés gyakorlati alkalmazása ugyanakkor ritka és vitatott. A tervezett berlini jogszabály ezért várhatóan hosszú jogi értelmezési folyamatot indítana el.
A kártalanítás mértéke döntő kérdés. Ha a közösségi társaságnak jelentős összeget kell fizetnie az érintett tulajdonosoknak, az növelheti Berlin adósságát vagy a lakásszektor finanszírozási terheit. A támogatók szerint a hosszú távú közösségi ellenőrzés tartósan mérsékelheti a lakbéremelési nyomást. Az ellenzők viszont arra figyelmeztetnek, hogy a kártalanításra fordított pénz új lakások építéséből vonhat el forrásokat.
A tervezet politikai súlyát növeli, hogy a berlini választók már korábban is kifejezték támogatásukat a nagy lakáscégek tulajdonának átalakítása mellett. A 2021-es népszavazáson többség támogatta a közösségi tulajdonba vétel célját. A referendum politikai felhatalmazást adott, közvetlenül végrehajtható jogszabályt azonban nem alkotott. Azóta a kérdés újra és újra előkerült a tartományi kormányzás vitáiban.
A három párt más lakáspolitikai intézkedésekben is közeledett egymáshoz. A tárgyalásokon szóba került a közösségi tulajdonú lakások bérleti díjának korlátozása, egy nagyobb építési program és a lakásbérlők jogvédelmének erősítése. Az egyik ismertetett elképzelés szerint a városi tulajdonú társaságoknál a lakbérek éves emelését két százalék körül korlátoznák. A részletszabályok és az esetleges kivételek még a koalíciós tárgyalások tárgyai.
A város új lakásokat is ígér. Az előzetes politikai program 2031-ig százezer megfizethető otthon építését tűzi ki célul. Ennek teljesülése a telekellátottságtól, az építőipari kapacitástól, a hitelköltségektől és a költségvetési támogatástól függ. Berlinben különösen nehéz a megfelelő építési területek biztosítása, ezért a közösségi tulajdonba vétel és az új építkezés várhatóan párhuzamosan szerepel majd a politikai vitában.
A tárgyalásokon közlekedési, klíma- és szociálpolitikai kérdésekben is születtek előzetes elképzelések. A baloldali együttműködés a megfizethető tömegközlekedés, a városi zöldfelületek és az állami szolgáltatások erősítését ígéri. A kiadási tervek azonban költségvetési korlátokba ütköznek. A koalíció majdani hitelességét az határozza meg, mennyi vállalásához tud reális finanszírozási tervet társítani.
A lehetséges új kormány megalakulását belpolitikai konfliktusok is nehezítik. A Baloldal egyes képviselőinek Izraellel kapcsolatos megnyilvánulásai miatt a Zöldek és az SPD korábban átmenetileg felfüggesztették az egyeztetéseket. A viták középpontjába Vanessa Emde került, akinek kijelentéseit koalíciós partnerei elfogadhatatlannak tartják. A pártok vezetői most a tárgyalások folytatásáról döntöttek, de a személyi és elvi konfliktusok nem szűntek meg.
Az antiszemitizmussal kapcsolatos vita különösen érzékeny Berlinben, ahol jelentős zsidó közösség és sokféle politikai, kulturális hátterű lakosság él. A három párt számára alapvető próba, hogy a koalíciós együttműködéshez szükséges közös demokratikus normákat miként érvényesítik. A belső pártfegyelem kérdése a későbbi tartományi parlamenti szavazásokon is fontossá válhat, különösen szoros többség esetén.
A lakáscégek várhatóan jogi és gazdasági érvekkel lépnek fel a tervezett intézkedés ellen. Egy tulajdonosi szerkezetet érintő változás a befektetési tervekre, a hitelminősítésre és az ingatlanok fenntartására is hatással lehet. A bérlői szervezetek ezzel szemben azt hangsúlyozhatják, hogy a lakás alapvető szükséglet, amelynek hozzáférhetőségét a közösségnek aktívabban kell biztosítania. A konfliktus tehát eltérő tulajdon- és lakáspolitikai felfogások között zajlik.
A német főváros vitája Magyarország számára is tanulságos. Budapesten és több egyetemi városban a lakbérek és a lakásárak emelkedése hasonló megfizethetőségi kérdéseket vet fel, noha a tulajdonosi szerkezet és a bérlakásszektor mérete eltérő. A berlini tapasztalatok megmutathatják, milyen költségekkel és jogi kockázatokkal jár egy nagy állományú bérlakáspiac állami befolyásának erősítése.
A koalíciós egyeztetések lezárása után a következő lépés a párttestületek döntése és a részletes kormányprogram kidolgozása lesz. A lakásvállalatok tulajdonának átalakítása egyelőre politikai cél, a megvalósítás több évre elhúzódhat. A berlini bérlők szempontjából a legközvetlenebb kérdés addig is az, mikor és milyen feltételekkel tudnak megfizethető lakáshoz jutni.