Macron kemény fellépést ígér francia zavargások után
A megélhetési gondok és az iskolák állapota miatt utcára vonuló százezrek tiltakozását gyújtogatások és fosztogatások árnyékolták be. Az államfő rendet követel, miközben a baloldal és a szélsőjobb egymástól eltérő magyarázatot ad a válságra.
Franciaországban a hétvégi zavargások után hétfő hajnalra a politikai felelősség kérdése került a középpontba. A szombati országos tüntetések százezreket mozgattak meg a megélhetési költségek, az oktatás helyzete és a közszolgáltatások romlása miatt. A demonstrációk túlnyomó része békés volt, több nagyvárosban azonban erőszakos csoportok csaptak össze a rendőrökkel, üzleteket fosztottak ki, középületeket gyújtottak fel. A vasárnapi összesítések már több mint kétezer őrizetbe vételről számoltak be. A számok a rendőrségi eljárások előrehaladtával változhatnak, és a letartóztatás önmagában nem jelent bűnösséget.
A legsúlyosabb károk egyik jelképévé Limoges történelmi városházája vált. A 19. századi épületet tűz pusztította, a tetőszerkezet és a torony súlyosan megsérült. A városban készült felvételek gyorsan elterjedtek, a közösségi oldalakon pedig gyakran úgy jelentek meg, mintha az egész francia tiltakozási mozgalom kizárólag rombolásból állna. Ez félrevezető kép: a szervezők szerint mintegy nyolcszázezren, a belügyi tárca szerint körülbelül ötszázötvenezren vonultak utcára, és a legtöbben semmilyen erőszakos cselekményben nem vettek részt. A részvételi becslések közötti különbség a francia tömegdemonstrációk régi sajátossága.
Emmanuel Macron vasárnap esti televíziós beszédében határozott jogi fellépést ígért a gyújtogatások és támadások elkövetőivel szemben. Az elnök szerint szélsőbaloldali rendbontók és bűnözői csoportok felelősek a súlyos károkért. A kijelentés a kormány értékelését tükrözi; az egyes bűncselekmények elkövetőinek kilétét és szervezeti kapcsolatait a nyomozásoknak kell bizonyítaniuk. Macron a tiltakozás jogát elismerte, a közrend elleni erőszakot viszont elfogadhatatlannak nevezte. A további zavargások megelőzésére szigorúbb korlátozások lehetőségét is felvetette.
Az államfő egyelőre kevés konkrét szociális engedményt jelentett be. Sébastien Lecornu miniszterelnököt arra kérte, hogy az elkövetkező napokban ültessen tárgyalóasztalhoz diák- és szakszervezeti képviselőket, valamint munkaadói szervezeteket. A kormány számára ez két külön feladatot jelent: kezelnie kell a közbiztonsági válságot, és választ kell adnia azokra a követelésekre is, amelyek miatt a demonstrációkat eredetileg meghirdették. A fiatalok az oktatási intézmények állapotára, a tanárhiányra és a tanulmányi lehetőségek egyenlőtlenségeire panaszkodnak. A dolgozók és nyugdíjasok egy részét a magas árak és a vásárlóerő csökkenése mozgósította.
A párizsi Köztársaság tér környékén vasárnap még a kiégett járművek és megrongált üzletek maradványait takarították. A helyiek között sokan egyszerre ítélték el a pusztítást és fejezték ki megértésüket a békés tüntetők követelései iránt. A kettő megkülönböztetése a következő hetek politikai vitájának egyik meghatározó eleme lehet. Az üzlettulajdonosok gyors segítséget és biztosítási rendezést várnak, az önkormányzatok a középületek helyreállításának költségeit mérik fel. A sérültek ellátása és az esetleges rendőri túlkapások kivizsgálása külön eljárásokat igényel.
A francia belpolitika három nagy tábora másként olvassa az eseményeket. A kormányközeli erők a rend helyreállítását és a szélsőséges csoportok elszigetelését hangsúlyozzák. Jean-Luc Mélenchon és az Engedetlen Franciaország a társadalmi elégedetlenség okaira, valamint a rendőri fellépés arányosságára irányítja a figyelmet. Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés az államhatalom gyengeségét és a biztonságpolitikai kudarcot emeli ki. Mindhárom értelmezés politikai előnyökkel kecsegtet a 2027-es elnökválasztás közeledtével.
Macron számára különösen nehéz, hogy második elnöki ciklusa végéhez közeledik, és a következő választáson már nem indulhat újabb, egymást követő mandátumért. A kormányoldalnak ezért úgy kell megőriznie politikai hitelességét, hogy közben új vezető és új program körül kellene egységet teremtenie. A szélsőjobb a társadalmi bizonytalanságot használhatja fel támogatói mozgósítására. A baloldal előtt az a dilemma áll, hogyan képviselje a tiltakozók követeléseit úgy, hogy közben egyértelműen elhatárolódjon a fosztogatásoktól és a gyújtogatásoktól.
A 2018-ban kezdődött sárgamellényes mozgalom emléke is visszatért a közbeszédbe. Akkor az üzemanyagárak emelkedése nyitotta meg a tiltakozások sorát, később a vidék és a nagyvárosok közötti egyenlőtlenségek, az adórendszer és a politikai képviselet váltak meghatározó témává. A mostani demonstrációk más társadalmi összetételűek, és a diákok szerepe erősebb. A párhuzam mégis fontos: a francia intézmények számára ismét az a próba, képesek-e az utcán megjelenő elégedetlenséget tárgyalásos politikai folyamattá alakítani.
A közrend helyreállításának módja maga is vitatott. A nagyvárosi polgármesterek egy része szerint a rendőri vezetés alábecsülte a szervezett rendbontás veszélyét, és a rendelkezésre álló egységek nem tudták mindenütt megvédeni az épületeket. Mások arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott erő alkalmazása újabb indulatokat válthat ki, különösen a fiatal tüntetők körében. Az ügyészségeknek külön kell vizsgálniuk a rongálásokat, a rendőrök elleni támadásokat és azokat a panaszokat, amelyek a hatósági fellépés során keletkezett sérülésekről szólnak.
A gazdasági háttér sem mellékes. Franciaország államháztartási gondjai szűkítik a kormány mozgásterét, miközben az energiahordozók drágulása, a lakhatási költségek és a közszolgáltatások finanszírozása egyre több háztartásnak okoz nehézséget. Az újabb kiadási ígéretek növelhetik a költségvetési feszültséget, a tartós megszorítások viszont tovább mélyíthetik az elégedetlenséget. A pénzügyi piacok is figyelik, hogy a politikai bizonytalanság miként befolyásolja a francia államadósság finanszírozását.
A válság európai következményei Magyarország számára is érzékelhetők. Franciaország az Európai Unió egyik legnagyobb gazdasága, az uniós költségvetés, a kereskedelempolitika és a közös védelmi kezdeményezések meghatározó szereplője. Ha Párizs hosszabb időre belpolitikai védekezésre kényszerül, nehezebbé válhat a közös európai döntések előkészítése. A magyar gazdaságot a pénzügyi bizonytalanság és az euróövezet növekedésének lassulása közvetve érintheti.
A következő napokban a nyomozások eredménye, az önkormányzatok kárfelmérése és a kormány által kezdeményezett egyeztetések adhatnak pontosabb képet a történtekről. A vasárnapi politikai megszólalások alapján egyelőre világos, hogy a felelősség megállapításáról nincs egyetértés. A rend helyreállítása sürgős feladat, de a tiltakozások eredeti társadalmi okai a lángok eloltásával nem szűntek meg.