A lottópénzek útját kell feltárni

A Szerencsejáték Zrt. új vezérigazgatójának kinevezése első pillantásra személyzeti hír. Valójában azonban egy sokkal nagyobb kérdést nyit meg: miként ellenőrizhető, mire költi a bevételeit egy olyan állami vállalat, amelynek működése egyszerre üzleti tevékenység, költségvetési bevételi forrás és támogatási csatorna? Sólyom Zoltán 2026. október 27-én vette át a társaság irányítását. Kármán András pénzügyminiszter a kinevezést az átláthatóság helyreállításával indokolta, és súlyos politikai bírálatot fogalmazott meg az előző vezetés működéséről.

A miniszter állítása szerint a cég a korábbi években politikailag kedvezményezett szereplők finanszírozásának eszközévé vált. Rogán Antalhoz, Habony Árpádhoz és Szijjártó Péterhez köthető társaságokat is említett. Ezek a kijelentések politikusi állítások, amelyeket önmagukban nem szabad jogerősen megállapított szabálytalanságként kezelni. A szerződések, a kifizetési döntések, a kapcsolati hálók és az esetleges ellenőrzési megállapítások tételes vizsgálata szükséges ahhoz, hogy a közpénzfelhasználásról megalapozott következtetés szülessen.

A Szerencsejáték Zrt. 2025-ös beszámolója szerint nettó árbevétele 1310,9 milliárd forint volt, nyereményekkel csökkentett, úgynevezett tiszta játékbevétele 311,9 milliárd, adózott eredménye pedig 49,1 milliárd forint. A költségvetési befizetések és hozzájárulások 247,8 milliárd forintra rúgtak, amiben egyszeri 100 milliárdos osztalékfizetés is szerepelt. Ezek a számok megmutatják a vállalat gazdasági jelentőségét, de önmagukban sem a támogatások indokoltságát, sem azok szabályosságát nem bizonyítják.

A szerencsejáték-üzlet különös helyet foglal el az állam gazdaságában. A bevétel részben az emberek önkéntes játékra fordított pénzéből származik, a vállalatnak pedig jelentős társadalmi felelőssége van a függőség megelőzésében és a fogyasztók védelmében. Ugyanakkor a nyereség és az adóbefizetések révén közfeladatok finanszírozásához is hozzájárul. Ebből azonban nem következik, hogy a támogatási és szponzorációs döntéseknek politikai szempontok alapján kellene megszületniük. A két terület elválasztása a jó vállalatirányítás alapfeltétele.

A korábbi támogatásokkal kapcsolatos sajtófeltárások konkrét kérdéseket vetettek fel. Egy 2026 áprilisában ismertetett, a társaság támogatásosztó leánycégére vonatkozó adatsor szerint 2025 decemberében 7,849 milliárd, a következő januárban további 3,281 milliárd forintnyi támogatást ítéltek oda. A beszámoló szerint a decemberi összeg jelentős része határon túli, főként erdélyi szervezetekhez került. Ezek a sajtóban közölt összegek ellenőrizhető kiindulópontok, de a kedvezményezettek politikai kapcsolata, a támogatás célja és az elszámolás eredménye minden esetben külön bizonyítást igényel.

A határon túli támogatás önmagában nem kifogásolható pusztán a földrajzi célpont miatt. Lehetnek olyan oktatási, kulturális, egészségügyi vagy közösségi célok, amelyek legitim módon részesülnek magyarországi finanszírozásból. A döntő kérdés az, milyen nyilvános szempontrendszer alapján választották ki a szervezeteket, milyen szerződéses vállalásokat tettek, teljesültek-e a célok, és készült-e független ellenőrzés. Ugyanez érvényes a hazai sport-, kulturális vagy karitatív támogatásokra is.

A támogatás és a szponzoráció közötti különbség sem puszta szóhasználat. A szponzoráció üzleti megfontolásokhoz, megjelenéshez vagy márkaépítéshez kapcsolódhat, ezért indokolható lehet a társaság piaci céljaival. Az adományozás ezzel szemben közérdekű vagy társadalmi célokat szolgálhat, közvetlen üzleti ellenszolgáltatás nélkül. Ha a két kategória összemosódik, nehezebb eldönteni, hogy a kifizetés milyen döntési eljárást és elszámolást igényelt. A nyilvános adatoknak a jogcímet és a tényleges kedvezményezettet egyaránt meg kell mutatniuk.

Az új vezérigazgató pénzügyi és biztosítási területről érkezik, és a pénzügyminiszter tájékoztatása szerint augusztus óta a Szerencsejáték Zrt., valamint a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. felügyelőbizottságában is szerepet vállalt. A kiválasztás megítélésében a szakmai múlt fontos, de a későbbi teljesítmény ennél többet mond majd. A vállalatnak átlátható vezetői felelősségi rendet, világos beszerzési és támogatási szabályokat, valamint rendszeresen nyilvánosságra hozott, összehasonlítható adatokat kellene kialakítania.

A korábbi vezető, Guller Zoltán felmentéséről a nyáron döntöttek, az átmeneti irányítást a gazdasági igazgató látta el. A mostani kinevezés ezért egy több hónapos vezetőváltás lezárása. A politikai fordulatból azonban nem következik automatikusan szervezeti megújulás. Egy állami vállalatban a döntési gyakorlatot a belső szabályzatok, az igazgatósági és felügyelőbizottsági ellenőrzés, a tulajdonosi elvárások és a szerződéskötési folyamatok együtt alakítják. Ezek tartós változtatása fontosabb, mint az új vezető személyéről szóló első nyilatkozat.

A nyilvánosság számára négy adatkör volna különösen fontos. Az első a korábbi támogatási és szponzorációs szerződések teljes listája, összegekkel és jogcímekkel. A második a tényleges tulajdonosi és érdekeltségi kapcsolatok feltárása, ahol ezt a jogszabály lehetővé teszi. A harmadik az elszámolások, teljesítési igazolások és visszakövetelések köre. A negyedik az új rendszer szabályainak előzetes közzététele, hogy ne utólag, politikai szimpátia alapján lehessen eldönteni, ki érdemelt támogatást.

A vizsgálatnak ugyanakkor meg kell különböztetnie a jogszerű, de vitatható döntéseket a jogsértő kifizetésektől. Egy támogatás lehet rosszul indokolt, aránytalan vagy politikailag elfogult anélkül, hogy az adott ügyben bűncselekményt állapítottak volna meg. Más esetben szerződésszegés, összeférhetetlenség vagy más jogsértés gyanúja is felmerülhet. Az elszámoltatás hitelességét éppen az növeli, ha a különböző kategóriákat nem mossák össze, és a vizsgálat eredményét dokumentumokkal támasztják alá.

A vállalat üzleti működését sem lehet figyelmen kívül hagyni. A 2025-ös beszámoló alapján a sportfogadás és az interaktív értékesítés dinamikája különösen fontos volt. A digitális csatornák bővülése új ügyfélvédelmi, adatkezelési és függőségmegelőzési feladatokat hoz. A társadalmi felelősség nem merülhet ki a látványos adományokban; a felelős játék szabályainak, az önkorlátozási eszközöknek és a kockázatos játékosok védelmének is a vállalati teljesítmény részét kell képezniük.

Az új vezetés számára a legnagyobb kísértés az lehet, hogy a korábbi politikai kedvezményezettek helyett új, más politikai körökhöz közelebb álló szereplők jelenjenek meg. Ezért nem elég a korábbi támogatási listát bírálni. Olyan nyilvános, ellenőrizhető eljárás kell, amely a mindenkori kormányzattól függetlenül korlátozza az önkényes döntést. A támogatási célok előzetes meghirdetése, a bírálati szempontok rögzítése és a kedvezményezettek utólagos elszámolása mind ezt szolgálhatja.

A következő hetekben az első konkrét lépéseket kell figyelni: közzéteszik-e a régi szerződések tételes adatait, indul-e belső vagy külső ellenőrzés, lesz-e új támogatási szabályzat, és nyilvánossá válik-e a vállalat vezetésének teljesítménymérési rendszere. A Szerencsejáték Zrt. gazdasági súlya miatt az ügy jóval nagyobb egy vállalat személycseréjénél. A valódi eredmény az lenne, ha a jövőben a támogatások útját nem politikusi nyilatkozatokból, hanem közérthető és ellenőrizhető dokumentumokból lehetne megismerni.