Véget ért a jégkorszak Budapest és München között

Önmagában aligha volna rendkívüli hír, hogy Bajorország miniszterelnöke Budapestre látogat. Magyarország és a német tartomány gazdasága évtizedek óta szorosan összekapcsolódik: az éves kereskedelmi forgalom 16,4 milliárd euró, a bajor közvetlen befektetések értéke 7,5 milliárd euró, legalább 140 bajor vállalat pedig 57 ezer embernek ad munkát Magyarországon. Az Audi, a BMW, a Siemens vagy a Knorr-Bremse jelenléte miatt München és Budapest kapcsolatának a politikai széljárástól függetlenül is működnie kellene.

Markus Söder csütörtöki útja mégis történelmi súlyt kapott. Több mint tíz év telt el azóta, hogy bajor kormányfő hivatalos látogatást tett Magyarországon. Legutóbb Horst Seehofer érkezett Budapestre 2016 márciusában, a menekültválság kellős közepén. Akkor Orbán Viktor és a CSU vezetése még közös politikai nyelvet beszélt. München a magyar miniszterelnök egyik fontos nyugati támasza volt, a Fidesz pedig úgy mutathatta fel a bajor kapcsolatot, mint annak bizonyítékát, hogy az egyre súlyosabb európai konfliktusok ellenére továbbra is a konzervatív fősodor része.

A történet jóval korábban kezdődött. Orbán Viktor első kormányzása idején Edmund Stoiber bajor miniszterelnök a magyar kormányfő egyik legfontosabb német partnere, politikai mentora és tekintélyes pártfogója lett. Stoiber után Seehofer őrizte tovább a kapcsolatot, különösen 2015–2016-ban, amikor a bevándorlás ügyében szembefordult Angela Merkel kancellárral. Orbán ekkor Münchenben olyan fogadtatást kapott, amelyet Berlinben már régen nem remélhetett.

Markus Söder 2018-as hatalomra kerülésével azonban fokozatosan kihunyt a régi barátság. A bajor vezetés egyre nehezebben nézte el a jogállam lebontását, az Európai Unió elleni állandó hadjáratot, az orosz kapcsolatot és azt, hogy Orbán Viktor politikája Magyarországot mind távolabb sodorta természetes szövetségeseitől. A gazdasági kapcsolatok megmaradtak, a politikai viszony megfagyott. Nem udvariatlanságról volt szó, inkább arról, hogy Orbán már nem kínált elfogadható közös alapot egy olyan tartománynak, amely saját erejét a német és az európai rendből meríti.

Söder most maga mondta ki, hogy jégkorszak volt. A kifejezés azért erős, mert nem diplomáciai félreértést ír le, és nem személyes sértődöttséget. Egy egész korszak ítélete sűrűsödik bele. A bajor miniszterelnök „Welcome back, Ungarn!” üzenete valójában azt jelenti: Magyarország visszatérését ünneplik Európa közepére, ahonnan az Orbán-rendszer tudatosan tolta kifelé az országot. Söder arról beszélt, hogy a jogállamiság irányába tett magyar lépések egész Európa számára fontosak. Ez udvarias megfogalmazás, tartalma mégis világos. Münchenben pontosan látták, mi történt velünk az elmúlt másfél évtizedben.

Magyar Péter számára a találkozó kézzelfogható külpolitikai siker. A miniszterelnöknek három hónappal a választási győzelem után sikerült Budapestre hoznia az első német tartományi kormányfőt, újraindítani a közös kormánybizottságot, és megállapodni a technológiai, felsőoktatási, gyógyszeripari, védelmi és kutatási kapcsolatok bővítéséről. Söder még az Orbán-kormány idején befagyasztott uniós pénzek felszabadítását is támogatta. Magyarország így ismét partnerként jelenik meg, nem örökös vétófenyegetéssel érkező kellemetlen rokonnak, akit a tárgyalóasztalnál megtűrnek, majd a folyosón megpróbálnak kikerülni.

Persze Söder sem érkezett önzetlenül. Bajorország az autóipar jövőjéért küzd, és magyar támogatást keres a belső égésű motorokra vonatkozó uniós szabályok lazításához. Magyar Péter késznek mutatkozott erre, ami később komoly környezetpolitikai vitát érdemel. A diplomáciában azonban minden közeledés érdekek találkozásából születik. A döntő különbség az, hogy ezúttal a közös érdek Európán belüli együttműködést, kutatást, beruházást és intézményes kapcsolatokat teremt, nem Brüsszel elleni közös hadállást.

Söder látogatásának legfontosabb üzenete ezért nem a fényképeken és a barátságos mondatokban van. Azt bizonyítja, milyen gyorsan megváltozik egy ország nemzetközi helyzete, amikor vezetése felhagy a szövetségesei sértegetésével, a keleti autokráciákhoz való dörgölőzéssel és az állandó különutas szerepjátékkal. Magyarországnak nem kellett új földrajzi helyet keresnie. Mindig is Nyugat-Európához, az Európai Unió politikai, gazdasági és kulturális vérkeringéséhez tartozott. Az Orbán-korszak ezt a kötődést gyengítette, Söder budapesti útja pedig azt jelzi, hogy a visszaút megnyílt.

A jég felolvadt. Most az a feladat, hogy többé ne engedjük befagyni a kapcsolatainkat azokkal, akikhez történelmünk, gazdaságunk és jövőnk köt bennünket.